Let's not fall in love

23

- Szóval, ha jól értettem az elképesztő hadarásodból, végül ma találkoztatok, és kiderült, hogy Casillas konkrétan a nagybácsid, és igazából apád, akit csak José-nak hívsz, tök jó arc? - nézett rám nagy szemekkel Miriam, miközben törökülésben ültünk az ágyán, nekidőlve a háttámlának, a kezünkben pedig egy doboz jégkrém volt. Nekem csokoládés, neki pedig talán epres vagy puncsos volt.

- Hát nagyjából röviden ennyi. De szerintem nekem ő mindig is José fog maradni. Mármint, tényleg egy kedves ember, tök jó arc volt, de attól még nekem ő nem az édesapám. Nekem olyanom sosem volt.

Pár perc csönd után Miriam vigyorogva szólalt meg.

- Viszont gondolj bele, hogy mennyi jó dolog történt. Összeköltöztetek Crissel, és az embernek csillog a szeme ha rád néz, Junior imád, és holnap lesz az első hivatalos meccsen lévő szereplésed. Bár reméljük, nem kell sok mindent csinálnod. Mondjuk az Atleti elleni meccsek nem szoktak olyan nyugodtak lenni. Főleg, hogy most egy pont választja el őket tőlünk, a második helytől.

- Látom Karim nagyon felvilágosított a dolgokkal kapcsolatban. - mondtam nevetve, majd félretettem a jégkrémes dobozt, mert megettem az egészet.

- Hát eléggé. Bár annyira sose szerettem a focit, de nagyon más, amikor ő beszél róla, meg mutogatja a videóit. Akkor szeretem, ha róla van szó. Meg hát a foci meg a sok edzés jót tesz az ember testének. - vigyorodott el, és az ajkába harapott.

- Aha, értem. Mindent értek. - dobtam meg egy párnával.

Végül a szobája úgy nézett ki, mintha egy tornádó söpört volna végig rajta, ugyanis vagy tíz percen keresztül egymást dobáltuk párnákkal.

- Huh. - ültem az ágy szélére, ugyanis egy kicsit megszédültem. - Najó, nekem ki kell mennem a mosdóba. - pattantam fel, majd a hasamat fogva elrohantam a wc-ig, és őszintén szólva eléggé féltem, hogy nem érek oda.

A wckagyló felett támaszkodva töröltem meg a számat a papírral, majd nekidöntöttem a hátamat a falnak. Fogalmam sincs, hogy mi ronthatta el a gyomromat, de lehet, hogy csak a sok stressz miatt hánytam. Ahogy felálltam, egyből megszédültem.

- Minden okés? Azt hittem hasmenésed van vagy valami. - nézett rám ijedten.

- Nem tudom, csak úgy kijött belőlem. Biztos ideges vagyok. Holnap meccs, szerintem tuti emiatt.

- Végülis, allergiás nem vagy semmire. - gondolkozott el Miri, majd az oldalamnál fogva kitámogatott a fürdőből. - Gondoltam csinálok valami teát, vagy nemtom, de az előbb csengetett az urad, szerintem most végeztek az edzéssel. Otthon feküdj le, és írj, hogy hogy vagy. - magyarázta, én meg alig tudtam felfogni, amit mond. Egy kicsit kába lettem.

- Otthon. Ezt tök jó mondani. - mosolyogtam, majd megfogtam a táskámat, amit Miri kihozott nekem a szobájából.

- Imádlak, te lány. Na, vigyázz magadra. - nyitotta ki nekem az ajtót, és a levegőben dobott nekem egy puszit.

- Csók. És üdvözlöm Benzit is. - mondtam neki mosolyogva, majd kissé botladozva kisétáltam az ajtón.

Cris a kocsiját támasztva nézett rám, majd amikor odaértem hozzá, magához ölelt. Őszintén, bárhol is lennék, bármilyen is lenne a hangulatom, az ő ölelésétől mindig meg tudok nyugodni.

- Milyen volt az edzés? A kezdő hogy lesz? Valami érdekes történt? - kérdeztem mosolyogva, miközben beültünk a kocsiba.

- Annyi minden van a fejembe. Imádom a meccs előtti edzéseket. Szerintem rendesen felkészültünk, es a 4-3-3 nagy erősségünk. Iker meg bomba formában van, úgyhogy azt hiszem, magabiztosan megyünk neki. Hátul Marcelo, Ramos, Varane és Carvajal, középen Kroos, Modric és Casemiro, elöl pedig én, Benzema és Bale. Tudod, hogy ez a bomba kezdőnk. - vigyorgott rám.

- Pontosan tudom.

- És te nem izgulsz? Bár lehet, hogy inkább én fogok. Marcival azon nevettünk, hogy biztos nem fogok tudni figyelni, mert ott leszel. De végülis eddig is néztél minket, csak egy kicsit feljebbről.

- Egyébként nagyon várom már. Meg úgy ezt az egész fél évet. Azért mégis csak a diplomámhoz kell a gyakorlat. Meg mióta erről álmodok. - mosolyodtam el.

- Egyébként miért vagy ennyire sápadt? Minden okés?

- Kérlek ne ijedj meg, az előbb hánytam Mirinél. Régebben volt ilyen párszor, amikor ideges voltam. De biztos vagyok benne, hogy semmi baj nincsen. - nyugtattam meg. Vagy legalábbis próbáltam.

- Akkor csináljak valami teát vagy nem tudom? Vagy főzzek neked valamit? Vagy mit csináljak? - kérdezte ijedten. Általában ha megfáztam, akkor is betegre aggódta magát.

- Szerintem csak megiszok egy liter vizet, és alszok. - mosolyogtam rá, majd nekidöntöttem az ablaknak a fejemet, és figyeltem, ahogy a táj elsuhan mellettünk.

Cris a kézfejemet simogatta, ami a combomon pihent. Mosolyogva gondolkodtam rajta, hogy milyen gyorsan eltelt ez az egy hét is, amíg átköltöztettük a cuccaimat. Nagyjából három nap alatt végeztünk mindennel. Csütörtökön elmentünk egy ingatlan irodába is, ahol meghirdettük a házamat. Az ingatlanügynök nagyon kedves volt, és egy elég jóhírű pasas Madridban, állítólag nagyon gyorsan szokott vevőket találni.

Junior a héten, pontosabban holnap délutánig egy barátjánál alszik. Cris az utolsó fél évére az ovi előtt beíratta egy bölcsibe, és elképesztően hamar megbarátkozott a többiekkel. Egy fiatal házaspárnak van egy ugyan annyi idős fiuk, és Juniorral nagyon jóban lettek.

Hétfő óta náluk aludt, és elképesztően aranyos volt, ahogy a szülei telefonjáról minden este felhívtak minket.

Hazaérve Cris azt se hagyta, hogy a táskámat bevigyem. Mosolyogtam rajta, majd komótosan besétáltam a házba. Hirtelen annyira fáradtnak éreztem magamat, hogy még a csapig sem volt erőm elmenni vizet inni.

- Vacsorázz meg, mert fontos, hogy mit eszel meccs előtt. Én addig átöltözök. Vagy nem. Nem tudom. Most esküszöm úgy érzem, hogy semmi erőm nincsen.

- Sietek, és nézünk valami sorozatot. Vagy filmet. Bármit. - nyomott egy puszit a fejemre, majd eltűnt a konyhában.

Felbattyogtam a lépcsőn majd a szobába érve lehámoztam magamról a ruháimat. A szekrény és az ágy között kapkodtam a tekintetemet, de végül a puhaság győzött. Fehérneműben bevetettem magamat az ágyba, és a nyakamig felhúztam a takarót. A távirányítót nyomkodtam, majd a Netflixre kapcsoltam, és megkerestem a Vámpírnaplókat. Az utóbbi hónapban sokszor néztük ezt, amikor itt voltam. Bár néha nem emlékeztem a részek végére, mert sokkal jobb elfoglaltságot találtunk magunknak.

Kiválasztottam a részt, ami következik, Cris pedig abban a pillanatban lépett be az ajtón, egy tálcával a kezében.

- Hoztam neked vizet, meg kekszet is, hogyha éhes lennél. - ült le az ágyra. Én is felültem, és a kezembe vettem a tálcát.

- Köszönöm. - ittam bele a vízbe. Cris felállt az ágyról, és levette magáról a ruháit. Jót nevettem rajta, ugyanis miután levette a pólóját, megszagolta, és úgy ítélte meg, hogy mehet vissza a szekrénybe. De legalább haladást értem el, mert eddig vagy a földön hagyta őket, vagy behajította a szennyesbe.

Visszafordult felém, nekem pedig idő közben lecsúszott rólam a takaró.

- Hogy lehet, hogy ennyire tökéletesen nézel ki? És ne válaszolj, ne mond, hogy nem. - nézett rám vigyorogva, majd bebújt mellém az ágyba.

- Mert te nem úgy festesz, mint egy isten, ugye? - csókoltam meg, majd a mellkasára hajtottam a fejemet. Imádtam, amikor egy szál boxerben feküdt mellettem, mindig a hasát szoktam simogatni a kezemmel.

- Annyira imádlak, te lány. - ölelt magához fél kézzel, majd elindította a sorozatot.

Remélem mindenkinek tetszik.

All the love,
Zs