Let's not fall in love

6.

Előre is elnézést kérek, ugyanis ezt a rész még tegnap fel szerettem volna tölteni, de elment a net és nem tudtam!
Jó olvasást♥
Cristiano

Miután Sarah "udvariasan" behívott, helyet foglaltam a kanapéján. Nem hazudtolta meg önmagát, ugyanis tényleg pár perc múlva vissza is tért. Valami magas szárú rövidgatya volt rajta egy fekete pólóval, amit betűrt. Szőke haját hagyta, hogy kiengedve omoljon a vállára.
- Így jó vagyok? - állt meg előttem. - Vagy inkább vegyem át a pólómat? - kérdezte olyan hangnemben, mintha valami bálba mennénk.
- Nekem tökéletes vagy így is, nyugi. Csak bemutatlak a csapatnak, elleszünk, aztán haza is hozlak. Megfelel a program? - kérdeztem a lehető legnagyobb mosollyal az arcomon.
- Hát oké. - mondta egy mély levegőt véve, majd az egyik fotelből magához vette a táskáját. - Akkor menjünk. -indult meg, én pedig az ajtónál megálltam, hogy előreengedjem. Fő az udvariasság. Meg a kilátás.
- Amúgy csak az El Clasico miatt nem játszottál ugye? Meg gondolom Bale is amiatt nem. - kezdett el agyalni.
- Igen, szerencsére nincsen sérülésem. Még csak az kéne. Meg akarom mutatni a katalánoknak, hogy tudok. - mondtam el neki a terveimet.
- Hát igen, az a meccs kemény lesz. De úgyis megoldjátok. Képzeld sikerült jegyet szereznem a meccsre. - mondta csillogó szemekkel, nekem pedig abban a pillanatban egy zseniális ötletem támadt. Csak Perez menjen bele.
- Ha Te eljössz szurkolni, tuti megnyerjük. És akkor megint eljárhatod a szurkolói táncodat. - kacsintottam rá nevetve.
- Ezt hagyd abba, és azt a hülye táncot ne emlegesd többet, vagy garantálom, hogy ne játsz az El Clasicon. Van öklöm és nem félek használni. - nézett rám komoly tekintettel, majd hirtelen elnevette magát.

Még mindig nem jöttem rá, hogy mi fogott meg benne ennyire, de még mindig áll a saját magammal kötött fogadásom. Valamj különleges van benne. Csak tudnám, hogy mi az.

- Öhm Cris. Itt vagyunk. - integetett Sarah a kezével az arcom előtt. Észre sem vettem, és a Bernabeu előtt parkoltam. Furcsa. - Jól vagy? - nézett rám aggodalommal teli tekintettel.
- Persze. Csak agyaltam. - válaszoltam mosolyogva. Kiszálltam az autóból, majd a másik odalára sietve kinyitottam Sarahnak az ajtót. - Hölgyen, fáradjunk beljebb. - vigyorogtam rá, majd a stadion bejárata elé vettük az irányt.
- Á Cristiano, örvendek. - köszönt mosolyogva Rob, a biztonságiőr. Imádom ezt az embert, elképesztően kedves és mindig segítőkész.
- Szia Rob. Bemutatom Sarah-t. Aaaa - gondolkodtam el egy pillanatra - az egyik barátomat. Sarah ő itt Rob, a legszuperebb security-s arc a világon. - mondtam nevetve, majd miután Rob kezetcsókolt neki, besiettünk az épületbe. Ahogy bementünk az ajtón, a trófeákkal kirakott vitrinek fogadtak minket. Már a folyosó végén jártam, amikor hátrapillantva észrevettem, hogy Sarah csillogó szemekkel nézi a kupákat.
- Erre emlékszek. Anyával néztük a meccset, és az utolsó percekben Raúl rúgott egy gólt. - mutatott az egyik régebbi BL-serlegre. Csodálkozva néztem rá. Ilyen pontosan én sem mondanám meg, pedig a saját csapatomról van szó. - Mehetünk. - jelent meg mellettem hirtelen. - Bocsi, csak ezeket mindig is meg akartam nézni, és most el sem hiszem, hogy a Bernabeu folyosóján állok. - magyarázta miközben felértünk az első emeletre. Itt jobbra fordulva a folyosó végén van egy helyiség, amit kissé átalakítottunk a srácokkal. Buliszobává avandzsáltuk. Kezemet a kilincsre helyeztem, majd Saraht előreengedve beléptünk a szobába. Elképesztően aranyos volt, ahogy ott állt ledöbbenve, és halkan elmogyogott egy hola-t.
Marcelo egyből észrevett minket, és odasietve hozzánk megölelte Saraht. e
Elfelejtettem volna említeni, hogy ők jóba lettek? Hoppá.
- Mégis mióta van neked barátnőd és miért nem avattál be minket? - jelent meg Karim, tekintetét köztem és Sarah között kapkodta.
- Ráadásul Marci ismeri. Mi miért nem? - jelent meg Ramos a szemöldökét húzogatva.
- Nyugi van már. Srácok, ő Sarah. - mutattam be vigyorogva. - Mellesleg nem a barátnőm, ne pattogjatok már így. - erre Sese csak egy sejtelmes pillantást vetett felém, majd odamentek bemutatkozni Sarahnak.
- Tudom a neveteket, nem kell bemutatkoznotok. - szólalt meg először normál hangerővel mióta beléptünk.
- Á, szóval Cris mesélt rólunk. Okos fiúka. - mondta Benzema.
- Nem egészen. Csak szeretem a Realt. - mondta mosolyogva. Örültem, hogy feloldódott, ugyanis csak azt akartam elérni, hogy ma este jól érezze magát. Körbenézve a teremben úgy éreztem, hogy mintha kevesebben lennénk. Aztán megpillantottam Ikert, aki elég furcsán méregette Saraht. Odamentem hozzá.
- Hogy s mint van a legjobb kapusunk? - kérdeztem tőle vigyorogva.
- Mi a neve? - kérdezte még mindig a lányt figyelve.
- Sarah. De basszus, úgy méregeted, mintha valami maffiafőnök lennél és el akarnád rabolni.
- Nem, dehogy. Csak nagyon - kezdett bele valamibe, majd nagyon elgondolkodott. - semmi. Mindegy, hülye vagyok.
- Te tudod.
- Amúgy örülök, hogy sikerült valami normális csajt összeszedned. Már nem ártana megállapodnod valakinél. - mondta mosolyogva Casillas.
- Miért hiszi mindenki azt, hogy együtt vagyunk? - kérdeztem leginkább magamtól.
- Talán amiatt, ahogyan nézel rá. - nézett a szemembe a kapusunk.
- Na ebbe inkább ne menjünk bele. - zártam le ezt a beszélgetést, majd a tekintetemmel Saraht kerestem, és meg is láttam Isco és Ramos társaságában. Boldogan beszélgettek, én pedig nagyon örültem, hogy sikerült neki örömet szereznem.

Ez a rész és az előző rövidebbek lettek, mint a többi úgy átlagba, ugyanis valamennyire összetartozik a kettő, de egybe nem akartam feltölteni.
Remélem eddig minden olvasómnak elnyerte a tetszését a történet.
All the love,
Zs