Let's not fall in love

7.

Sarah

Azt hiszem, egy kicsit be vagyok rúgva. De egyáltalán nem annyira, csak egy nagyon nagyon kicsit. Isco annyira jófej volt, meg Benzema is. Annyit beszélgettem velük, hogy nagyon sokat.

Vicces, hogy az első találkozásomról a kedvenc csapatommal becsiccsentve megyek haza. Már elég későre járhatott az idő, többen is hazamentek. Ronaldo hirtelen megjelent mellettem, és mi is elköszöntünk mindenkitől, majd kifelé vettük az irányt.

- Köszönöm, hogy elhoztál magaddal. - mondtam neki mosolyogva, csillogó szemekkel, de éreztem, hogy a szemhélyaim súlya 10000 Newton, és mindjárt elalszok.

- Igazán nincs mit, örülök, hogy eljöttél és jól érezted magadat. - válaszolt, majd hirtelen a kocsi előtt álltunk. Tényleg elég fáradt lehetek, ha random pillanatok kiesnek. Cris kinyitotta nekem az ajtót, én pedig szinte beestem az ülésre. A szemeim már le voltak hunyva, de még félálomban érzékeltem, ahogy elindul az autó, és azt, ahogyan valaki bekötött a biztonsági övvel. Logikusan gondolva csak Ronaldo lehetett az.

Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, vagy hogy kivel, de éreztem, hogy valaki felemel, majd valami csörgést hallottam, meg egy nagy csapódást, és hirtelen valami puha dologra kerültem. Megint hallottam azt a bizonyos csörgést, majd pár másodperccel később éreztem, hogy ez a puha dolog besüpped mellettem, és valaki a fülembe súgja.

- Szép álmokat, hercegnőm. - ezzel együtt pedig az álmok világába zuhantam.

A hüvös szellő megcsapta az arcomat, majd a szemenet kinyitva egyből odakaptam a kezeimet, ugyanis a homok a széllel együtt szállt a levegőben, és a szemcsék ellepték az íriszemet. Megdörzsöltem a szememet, így könnyezni kezdtem, és hamarosan kitisztult a látásom. Az első amit felfedeztem, hogy nagy valószínűséggel egy sivatagban voltam, ráadásul nem egyedül. Oldalra próbáltam fordulni, de valami szorította a derekamat, és ez megakadályozott benne.

- Annak meg miért van szabadon a keze? Nem megmondtam, hogy kötözzétek le? - hallottam meg egy hangot, de olyan harsányan és élesen szólt, hogy azt hittem kiszakad tőle a dobhártyám. Lépteket hallottam, majd a semmiből valaki megjelent előttem, lefogta a kezeimet, és szinte egy szempillantás alatt körbetekerte szikszalaggal. Rángattam a kezemet, minden irányba, de nem sikerült kiszabadítanom a ragacsos anyag fogságából.

- Nos, amíg szépen kérlek, nyugodj le, és fogd be a pofádat, vagy a fejedbe eresztem a tárat. - jelent meg az előbbi hang tulajdonosa is, majd a szemem előtt kibiztosította a pisztolyát. Fogalmam sem volt, hogy ki ez az ember, de olyan gyűlöletet éreztem iránta, mint még soha senki iránt. Legszívesebben egyesével tördeltem volna el az összes csontját.

- Okos kislány. - szólalt meg miután én csöndben maradtam. - Most pedig olyan kedves leszek, hogy választhatsz. - nézett rám azzal az undorítóan pedofil képével. Nagyon rossz előérzetem volt. Egy fekete furgon tűnt fel a láthatáron, majd pár másodperc múlva leparkolt a fogvatartóm mellett, gigantikus porfelhőt hagyva maga után. Kinyílt az ajtaja, majd a vezető ülésről kiszállt egy ember, fekete maszkkal az arcán. A csomagtartóhoz sétált, majd kinyitotta. Abban a pillanatban mintha szétrobbant volna bennem valami. A családom volt ott. Mindenki, akit szeretek, és mindenki, aki fontos számomra.

- KIFELÉ! - kiáltotta el magát a maszkos fekete ember, mire akik eddig a kocsiban voltak, kiszálltak. Egytől egyig mindenkinek össze voltak kötözve a kezei a hátuk mögött. Teljesen összefolytak az események a szemem előtt, az egyik pillanatban még a kocsiból kászálódtak ki, a következő pillanatban pedig elgördültek a lövések. Pontosabban 17. Egyszerre.

- Neeeeeeeeeeeeeeee. Miért tette ezt? - kiabáltam, de senki nem reagált rám. Sőt, úgy éreztem, hogy a semmiben vagyok, és zuhanok lefele, és innen már nincs visszaút. Csak kiabáltam, és éreztem, hogy a sós könnycseppek végigfolytak az arcomon.

Hirtelen megint abban a furcsa puha dolgon éreztem magamat, de ugyanúgy kiabáltam, és az előbb történt dolgok beégtek az emlékezetembe. Hallottam, ahogyan valaki a nevemet szólongat, majd rátette a kezét a vállamra. Biztos voltam benne, hogy az a gonosz fekete maszkos ember az, így amilyen gyorsan csak lehet, arrébugrottam. Furcsállottam, hogy nem szorította semmi a derekamat, és már a kezeimet is szabadon tudtam mozgatni. Hirtelen kipattantak a szemeim, és sehol sem láttam az előbb még jelenlévő sivatagot.

Megpillantottam magam előtt egy ismerős arcot, aki egyfolytában csak azt hajtogatta: "Sarah, itt vagyok, minden rendben lesz, csak rosszat álmodtál, semmi baj." Ahogy egyre jobban kitisztult a látásom, úgy felismertem Cristianot. 

De mi van, ha ez is csak egy álom, és visszakerülök oda, ahol az előbb voltam?

- Elmeséled mit álmodtál? - kérdezte Cris, és most már teljesen kitisztult a látásom, de a könnycseppek ugyan úgy folytak a szemeimből. Közelebb jött hozzám, majd a nagy kezeivel átölelt, én pedig úgy összekuporodtam, mint egy kiscica a gazdija ölében. (nem félreérteni a gazdi szót, ez nem daddykink szerk.) Kérdésére reagálva csak megráztam a fejemet, majd szorosabban hozzábújtam. Egyik kezével a hajamat piszkálta, a másikkal pedig a hátamat simogatta. Olyan szinten megnyugtaott a jelenléte, hogy azt elképzelni szinte lehetetlen. 'Bárcsak ez a pillanat örökké tartana', gondoltam magamban. 

Sose gondoltam volna, hogy még annál is sokkal kedvesebb és szerethetőbb, mint amilyennek én hittem. Sokan csak azért éppen őt szeretik, mert ő most a nagy sztár, a Madrid nem olyan régi kapása, a spanyol klubfoci újabb reménye. De mi is lakozik ezek mögött a dolgok mögött? Egy olyan nagy szív, olyan csodálatos ember, amiről sokan még csak álmodni se mernének. 

Az utolsó emlékem mielőtt újabb álomba zuhantam volna, az az volt, hogy Cristiano egy puszit nyom a fejem tetejére, majd azt hiszem életemben először mosolyogva aludtam el.

Sikeresen megírtam az újabb részt, remélem minden eddigi, esetleg új olvasómnak elnyeri a tetszését. Ha bármi észrevételetek, javaslatotok van a történettel kapcsolatban, nyugodtan írjátok meg kommentben, de az üzenetekre is szívesen válaszolok.

Más téma. Ha most ezt valaki olvassa, és holnap érettségizik, meg még jó pár napon, akkor nagyon nagyon sok sikert szeretnék kívánni. Tudom, legtöbben a matektól féltek, de ha olyan helyre mentek tovább ahova ez nem kell, akkor az a 25 pont simán meglesz. Koncentráljatok arra, amire szükségetek lesz!

All the love,

Zs