Let's not fall in love

19.

Az utóbbi pár hét szinte csak úgy elszaladt a fejem mellett, hiszen vészesen közeledtek az utolsó vizsgáim, már ami az elméleti részét illeti. Az utolsó félévben 400 óra gyakorlatot kell csinálnunk, és ha sikeresen teljesítjük, akkor megkapjuk a diplomát. Végre elkezdhetnék majd dolgozni valahol, és nem az egyetem padjait koptatnám.

Crissel megbeszéltük, hogy a költözést a vizsgák utánra hagyjuk, mert így is alig látszottam ki a papírhalmazokból, amit minden egyes nap bújtam. Cris szerint én leszek a világ legjobb sportorvosa és simán átmegyek minden vizsgán, de én ebben azért nem voltam olyan biztos.

Morcosan nyomtam ki az ébresztőmet, és a szememet dörzsölve ültem fel az ágyamban. Szinte már hozzászoktam, hogy Cris mellett ébredek, és kimondottan nyűgös voltam, hogyha nem így történt. A kezemen lévő hajgumimmal összefogtam a kócos hajamat, majd a fürdő felé vettem az irányt. Arcmosás közben azon gondolkoztam, hogy ezen a héten szerencsére "csak" a vizsgák miatt kell aggódnom, ugyanis a főnököm volt oly kedves és megértő, hogy szinte önszántából szabadságra küldött a hétre, mert én nem akartam őket otthagyni hárman a kávézóban.

A sok gondolattól már - már üresnek érezve a fejemet komótos mozdulatokkal emeltem le a vállfákról a vizsgákhoz megfelelően illő öltözetet. Természetesen nem maradhatott el az egyetem kitűzője sem, hiszen mégiscsak a héten szerzem meg a diplomám felét, amit ők adnak. Már ha sikerül megcsinálnom.

Egy elegáns fekete farmert, strassz kövekkel az oldalán, egy fehér inget, és természetesen a Cristől kapott nyakláncomat viselve elégedetten mosolyogtam a tükörképemre. Még egy utolsó pillantást vetettem a karórámra, majd a vállamra véve a táskámat kisiettem az ajtón, amit majdnem elfelejtettem bezárni.

Mintha csak négy hónappal ezelőtt lettem volna, Cris mosolyogva támasztotta a kocsijának az ajtaját, majd amikor meglátott felém lépett, én pedig szorosan a karjaiba bújtam.

Olyan megnyugtatóan hatott rám a jelenléte, hogy szinte már el is felejtettem, miért is indultam el otthonról.

- Egészen biztos vagyok benne, hogy mindegyik vizsgád sikerülni fog. Holnap este pedig együtt mosolygunk majd azon, hogy milyen ügyes voltál.

- Én akkor is félek. Mi van, ha a legegyszerűbb kérdéseket rontom el? Mindenki rajtam fog nevetni, és megbukok a vizsgán.

- Ilyen egészen biztos, hogy nem fog történni. - fogta a két keze közé az arcomat. - Te vagy a legokosabb lány, akivel valaha találkoztam. - adott egy puszit a homlokomra, majd beszálltunk az autóba.

Az egyetemhez vezető úton végig a sebváltón és Cris kezén pihentettem az enyémet, és minden egyes dolgot, ami a vizsgákkal kapcsolatban eszembe jutott, magamban motyogtam.

Az írásbeli vizsgák egyébként két órásak, és összesen hat vizsgát kellett megírnom, hármat ma, hármat pedig a következő napon. Az első három vizsgám az anatómia, a sportbiokémia, és egy nagyobb témakör, ami nagyjából a sportorvosi alapismereteket foglalja magában, és egy kicsit bonyolult elmagyarázni.

Pár piros lámpánál való sorbaállással, a világ legmegnyugtatóbb ölelésével, és egy tanár monológjával később, akit amúgy még sosem láttam az évek alatt, kezdetét vette a vizsga.

Az előttem ülő, tollát kattogtató srácot, az asztalnál járkáló férfit, és minden mást kizártam a külvilágból, és csak én léteztem, a papír, és a toll.

És ennek hatására az idő mintha csak repült volna. Éreztem, hogy a hüvelykujjam ízületei már kezdenek görcsölni, de annyit írtam az elmúlt két napban, amit összesen egész általános iskolában.