Let's not fall in love

17.

Reggel arra keltem, hogy valami borzalmas nóta szól Cris telefonjából, ő meg mintha egy hete nem aludt volna, a fejére tette a párnáját, hogy elnyomja a zajokat.

Felülve átnyúltam felette, majd kikapcsoltam az ébresztőt, és nagyokat pislogva szegeztem a tekintetemet a kijelzőre. Fél 7. Ki a franc akart volna ilyenkor kelni hétvégén, ráadásul karácsonykor?

- Criiiis. - húztam le a fejéről a párnát, amit alig akart elengedni. - Nem tudom minek állítottál ébresztőt, de ha már szólt, akkor kelj fel. - nyaggattam, de mint egy óvodás, csak rázta a fejét.

Hát jó, ha ez nem működik, más majd fog. Kezemmel a hasát simogattam, és apró puszikat leheltem a homlokára, majd az arcára. Mintha csak megérezte volna, hogy most a nyaka következik, egy hirtelen mozdulattal felém kerekedett.

- Utálom, hogy ilyen gyors vagy. - néztem rá vigyorogva, majd a kezeimet próbáltam kiszabadítani, ugyanis összefogta a két kezemet a fejem felett. - És erős is. - nyújtottam ki rá a nyelvemet. Mosolyogva közelebb hajolt, majd kínzó lassúsággal vette birtokba az ajkamat. És ezzel együtt végre elengedte a kezeimet is.

- Na, törpe, öltözzünk. - pattant fel egy utolsó puszi után, majd a szekrényéhez sietett. Felvont szemöldökkel néztem rá, egyrészt a csodás becenevem miatt, másrészt pedig, hogy öltözzünk. Mégis hova?

- Már ezerszer megmondtam, hogy nem vagyok törpe. - keltem ki az ágyból.

- Hát, szerintem meg igen. - állt mellém nevetve, majd a kezeivel mutatta a kettőnk közt lévő magasságkülönbséget. Jó, tény és való, hogy majd' egy fejjel magasabb nálam, de én lány vagyok.

- Egyébként hova? Hova öltözzek? Mármint persze, hogy nem így terveztem az ebédet meg a vacsorát, - mutattam magamra - de ilyenkor?

- Csak készülj el, hogy el tudjunk indulni. Egy óra múlva vissza is érünk. - kacsintott rám, és mivel ennyire titokzatoskodott, gondoltam nem fog beavatni. Úgyis megtudom, ha odaérünk. Akárhova is.

Cris eltűnt a fürdőben a hajzseléjével a kezében, úgyhogy körbenéztem a szobában, és úgy döntöttem, hogy egy kicsit összepakolok.

Az ággyal kezdtem, amiről leszórtam az indokolatlanul ott heverő koszos zoknikat, majd megágyaztam. Ezután a szoba minden pontjából felszedtem a szennyest. Az ágy alól, a szekrény elől, de még a TV mögül is sikerült előhalásznom egy két koszos ruhadarabot. Ezeket bedobtam a sarokban lévő szennyestartóba, majd a saját cuccaimat rendeztem el.

Az ablak alatt lévő fotelben hevert a sporttáskám, a tetején pedig szétszórtan a ruháim, és egyéb cuccaim. Gyorsan összehajtogattam őket, majd kiválasztottam az aznapi ruháimat.

Fekete szűk farmer, és a pólón sokat gondolkoztam, végül a halványzöld ujjatlanomra esett a választásom, hogy valami karácsonyi szín is legyen rajtam. Véletlenül pont elhoztam a piros övemet, azzal együtt pedig késznek nyilvánítottam magamat.

Vagyis, majdnem. A hajamat a fürdőben terveztem kifésülni. A tükör előtt elhaladva konstatáltam, hogy az égvilágon semmi karácsonyi beütése nincsen a szerelésemnek, hacsak az apró karácsonyfás fülbevalóm nem számít annak, amit még néha éjszaka is hordok.

Benyitva a fürdőbe mosolyogva néztem Crisre, aki az utolsó simításokat végezte a haján, majd felémfordult.

- Na, milyen? - kérdezte, majd amikor megdícsértem, annyira örülta fejének, mint egy óvodás. - Extra vagy. - jelentette ki elsétálva mellettem, majd óvatosan rácsapott a fenekemre.

- Te is. - mondtam, majd mindketten elnevettük magunkat. Ő ott állt egy szál boxerben, makulátlan hajjal, én pedig talpig díszben, a fejem, mint egy szénakazal. Igazán csodásan festettünk így egymás mellett.

Ahogy kifelé sétált a fürdőből, elgondolkoztam rajta, hogy vajon egy férfinak hogy lehet ennyire tökéletes feneke, de nem találtam rá választ. Pedig már hónapok óta ezen gondolkozok.

Miután kifésültem a hajamat, nagy nyújtózkodások árán, de végül sikerült leemelnem a polc tetejéről a neszeszeremet. Elképesztő, hogy Cris még hónapok elteltével is viccesnek találja magasra helyezni a dolgaimat. Érett, 26 éves felnőtt férfi.

Egy kis szempillaspirált használtam, valamint a kedvenc korrektoromat a szemem alatti karikák eltüntetéséhez. Miután késznek nyilvánítottam magamat, visszamentem a szobámba, hogy betegyek pár fontosabb dolgot a hátizsákoma.

- Ez egy szar, nem hiszem el. - dobbantott egyet a lábával Cris, mire kérdőn néztem rá.

- Mit csináltál már megint?

- Tudod, hogy mindig mellégombolom az ingjeimet. - nézett rám, és a szája szélén ott bújkált a mosolya.

- Szerencse, hogy a fotózásokon van stylistod aki segít. - forgattam meg a szemeimet nevetve, majd eléállva kigomboltam az ingjét, és újragomboltam.

- Azért valld be, ezt mindig élvezed. Lehet, hogy én elgombolom, de neked 5 percig tart, mire megcsinálod jól.

- Hagyjál már. Neked meg más tart 5 percig. - vágtam rá frappánsan, mire elnevette magát.

Imádom, hogy ilyen beteg vicceim vannak, és hogy ő az összesen nevet. Konkrétan egész életemben tudnám hallgatni a nevetését.

- Na, induljunk, mert már nincs sok idő. - pillantott az órájára. - Fél nyolcra ott kell lenni.

- Gondolom még mindig nem mondod meg, hogy hova megyünk.

Csak sejtelmesen rámmosolygott, majd kisétáltunk a szobából, le a lépcsőn. Dolores a konyhában volt, úgyhogy mosolyogva köszöntünk neki.

- Sarah drágám, csináltam neked kávét. - nyújtott felém egy papírpoharat, én pedig hálásan elvettem azt. - És boldog karácsonyt.

- Neked is. - mosolyogtam rá őszintén, majd Cris után siettem.

Ahogy kiléptem az ajtón, összehúztam magamon a kabátomat. A decemberi reggelek még Madridban is hűvösek. Sietve bepattantam a kocsiba, majd miután becsuktam az ajtót, indultunk is.

Cris folyamatosan dobolt az ujjaival a kormányon, és szinte vibrált az idegességtől. Egy ideig hagytam, gondoltam majd lenyugszik, de miután a rágóját is egyre idegesebben csattogtatta, felé fordultam.

- Elárulnád, hogy min agyalsz ennyire? - kérdeztem mosolyogva, bal kezemet pedig a combjára helyeztem.

- Semmi, semmi. Csak remélem, hogy örülni fogsz neki. Már egy ideje intézkedek miatta. - nézett rám egy pillanatra.

- Biztosíthatlak róla, hogy bármi is az, örülni fogok neki. És lehet, hogy egy kicsit klisé duma, de nekem már az tökéletes, hogy veletek lehetek karácsonykor. - mosolyogtam rá, és éppen amikor befejeztem, egy éles kanyart véve befordultunk a reptér utcájába, majd Cris valami hátsó parkoló felé indult.

- Elutazunk? Hova? Cris, mit találtál ki? Mond már, kérleeeek. - nyaggattam folyamatosan a kérdéseimmel.

- Pár perc, és megtudod, Sarah. - parkolt le, majd kiszállt a kocsiból, és a másik oldalra sietve kinyitotta nekem az ajtót.

Amint kiszálltam, csodálkozva néztem körbe, ugyanis a nyüzsgés helyett ez egy teljesen üres parkoló volt, és a bejáratnál állt 2 biztonsági őr, akik mosolyogva intettek nekünk.

- Mi ez, valami privát parkoló?

- Olyasmi. Na, gyere, menjünk. - fogta meg a kezemet, majd elindultunk befelé. A biztonságiakhoz érve Cris bemutatott nekik, én pedig egyre kíváncsiabban mentem tovább. Az épületbe érve úgyszintén egy üres terem fogadott, amiből számos ajtó nyílt, és mindegyik felett ott volt, hogy hányas kapuhoz lehet kijutni onnan.

- És most? - néztem rá kérdőn, mire nagyon szélesen mosolygott rám.

- Szerintem fordulj meg, édesem. - biccentett a fejével a hátam mögé.

Olyan hirtelen fordultam meg, hogy majdnem elestem a saját lábamban. Ezután pedig attól estem el majdnem, amit ott láttam. Vagyis, akit.

- Anya. - suttogtam mosolyogva, majd rekordsebességgel átszelve a köztünk lévő távolságot szorosan magamhoz öleltem, és alig hittem el, hogy itt van velem.