Let's not fall in love

8

a_antonia18 ezt a részt Neked ajánlom ;)

Sarah

Amint reggel felébredtem és kipattantak a szemeim, egy pillanatra azt sem tudtam, hogy hol vagyok. De ez nem tartott sokáig, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör jéggel, úgy jutott eszembe minden.

Visszatérve a valóságba, nem az emlékeimmel foglalkozva azt érzékeltem, hogy valakin fekszek, és ennek a valakinek a kezei a derekamon vannak és egyenletesen lélegezve alszik. És ez a valaki Cristiano Ronaldo volt. A lehető legóvatosabban lefejtettem magamról a kezeit, majd próbáltam úgy felkelni róla, hogy ne ébresszem fel. Mielőtt a konyhába indultam volna egy pohár vízért, megálltam előtte és mosolyogva figyeltem. Arra jöttem rá, hogy az, hogy a kedvenc hírességemként, a kedvenc focistámként gondoljak rá, az teljesen elmúlt. És arra, hogy szinte nem is ismerem. És eldöntöttem, hogy márpedig én meg akarom ismerni, úgyhogy meg is fogom.

A konyhába érve kinyitottam a hűtőt, és csodák csodájára találtam egy doboz narancslevet, amit ki is vettem, és a szobám felé vettem az irányt. Már nagyon kényelmetlennek éreztem a rövidnadrágot és a melltartót, de nem akartam anélkül lenni más előtt, így kihalásztam a szekrényemből egy sportmelltartót is. Magamra kaptam egy sima fekete rövidnadrágot és egy pólót. Lehuppantam az ágyamra, és a plafont bámulva azon gondolkoztam, hogy mit is csináljak. Ronaldot nem akartam felkelteni, hiszen még csak 7 óra volt, és fogalmam sem volt, hogy miért ébredtem ilyen korán. Mély levegőt vettem, és az orromat megcsapó "kellemes" illat miatt eszembe jutott, hogy akár el is mehetnék zuhanyozni.

A zuhany alatt állva azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz az utolsó évem az egyetemen, és vajon megkapom -e a diplomát.

Megmostam magamat a tusfürdőmmel, majd vasárnap lévén gondoltam a hajamat is megmosom, ugyanis hétfőn már kellett mennem dolgozni. Reméltem, hogy a zuhannyal nem ébresztem fel Cristianot. Még mindig annyira abszurdnak tűnt minden. Tökre úgy tűnne másnak kívülről nézve, mintha egy párt alkotnánk, holott alig ismerjük egymást.

Miután mindennel végeztem megtörölköztem és visszavettem a ruháimat. A hajamat nem szárítottam meg, hiszen Madridban tombol a hőség még így augusztus végén is.
Igazából arról még fogalmam sem volt, hogy mit fogok csinálni aznap, vagy éppen fogunk.

Kimentem a konyhába, és lefőztem kettő kávét, gondolván Cristiano is koffeinnel bombázza reggelente a szervezetét. Bár meccsek előtt nem hiszem, de a következő meccsük másfél hét múlva lesz esedékes a Levante ellen, úgyhogy probléma nem igazán adódhatott.

A pultnak támaszkodva néztem ki az ablakomon, ami a hátsó kertemre nézett. Nem volt valami nagy, de úgy, hogy egyedül élek nem is igazán kerestem nagy kerttel rendelkező házat. Számomra csak annyi a lényeg, hogy ki tudjak ülni este a fűbe csillagokat nézni. Mindig a göncöl szekeret figyeltem, mert amikor kicsi voltam, anyával kiválasztottuk magunknak, és megbeszéltük, hogy az lesz a közös csillagképünk.

Meghitt, mély (utálom, hogy írásban nem érzékeltethető annyira az irónia és a szarkazmus, mint szóban. szerk.) gondolatmenetemet a nappaliból hallott zajok zavarták meg. A pultra tettem a kávésbögrémet, és a nappaliba sietve ébren találtam Cristianot, kezében a telefonjával, lábaival pedig idegesen dobolt a szőnyegemen.

- Mi volt ez a zaj? - kérdeztem közelebb menve, majd helyet foglaltam mellette.

- Csak elejtettem a telefonomat. Vagyis eldobtam. De az már részletkérdés. - jelentette ki halkan nevetve. Természetesen ki az az ember, akinek a reggeli mosolya is mindennél tökéletesebb? Cristiano Ronaldo. És természetesen ki az az ember, akit elvarázsol vele? Hát persze, hogy én.