Let's not fall in love

18.

Ezer és ezer kérdés merült fel bennem azzal kapcsolatban, hogy anya hogy hogy itt van. A Crisékhez tartó úton mindent meg akartam tudni, így szegény anyámat levegőhöz is alig hagytam jutni.

Cris ajándékának egy része ez volt, amit nekem adott. Számomra - bármi is az, amit még adni fog - nincs ennél nagyobb ajándék. Mert bár alapból hazautaztam volna Magyarországra, de akkor nem tudtam volna Crisékkel tölteni az ünnepet. És így minden fontos személy az életemben egy helyen lesz. Anya, Cris, Junior, Dolores. És Marcelóékkal is tudok találkozni, és mindenki mással. Tényleg alig hiszem el.

Visszafele egy kicsit tovább tartott az út, ugyanis a karácsony napja miatt mindenki ma akart beszerezni még egy két ajándékot.

Amint leparkolt az autó, egy kissé izgultam. Már csak azért is, mert elvégre ma itt lesz Cris egész családja, és Katjával még nem is találkoztam, ráadásul most anya is megismerkedik mindenkivel.

Bent Dolores és anya mosolyogva köszöntek egymásnak, mintha ismerték volna egymást. Miután nevettek egy sort az arckifejezésemen, elmondták, hogy amikor Cris szervezte ezt az egészet, ő is beszélt anyával. Így már minden világos volt.

Elfelejtettem megemlíteni, hogy anya kiválóan beszél angolul, spanyolul viszont inkább csak alapszinten. Nos, ez Doloressel pont fordítva van, így inkább maradtak a spanyolnál, csak jóval lassabban beszéltek, mint mi.

- Fiam, mi elmegyünk a konyhába, addig ti menjetek fel, Juniornak már ideje lenne felkelni. Amikor elmentetek megébredt, de pár perccel később visszaaludt. - mosolygott a fiára Dolores, majd lassan eltűntek a konyhát és a nappalit elválasztó fal mögött. 

Felmentünk a lépcsőn, majd halkan benyitottam Junior szobájába. Éppen akkor nyitotta ki a szemét, és mosolyogva nézett édesapjára.

- Már karácsony van, Apa? Megjött a Jézuska? - pattant fel izgatottan a kisrác, majd Cris lábához rohant, és húzogatni kezdte a nadrágját. 

- Igen, drágám. Katja néniék is nemsokára megérkeznek, szeretnél lemenni megnézni a fát? Nagyon szép lett. - kapta fel mosolyogva az ölébe Juniort. 

- Igen, igen, igen. De most tegyél le apa, mert csináltam ajándékot nektek. Rajzoltam. - pattogott Junior, majd miután Cris letette, odafutott az asztalához, és egy rajzlapot emelt fel. Odafutott hozzánk, majd felmutatta. - Ezek mi vagyunk, hárman.

Elég volt egy pillantást vetnem a rajzra ahhoz, hogy elérzékenyüljek. Junior még igen kicsi, összesen két szót tudott leírni: anya, apa. A rajzon mi hárman voltunk, a háttérben pedig talán egy karácsonyfa állt. Pontosan ez a két szó volt a papíron, az én fejem fölött anya, Crisé fölött pedig apa.

- Ez nagyon nagyon szép lett drágám. - guggoltam le az aprósághoz, aki már nem is annyira apró, ez alatt a 4 hónap alatt is elképesztően sokat nőtt. 

Junior rám ugrott, én pedig felkaptam az ölembe, és megpörgettem a levegőben. Nagyon élvezhette a dolgot, hangosan kacarászott közben.

- Nos, akkor kezdődhet a karácsonyozás? - kérdezte vigyorogva Cris, Junior ezalatt izgatottan pattogott a kezemben. - Ma megismerhetsz egy nagyon kedves nénit is. Ő Sarah anyukája. - mesélte mosolyogva a kisfiának, mialatt lefelé haladtunk a lépcsőn.

Ahogy egyre közeledtünk a nappali felé, éreztem a bizsergést az egész testemben. Elképesztően izgultam a mai nap miatt, de ezzel együtt tűkön ülve vártam. A karácsony mindig is a kedvenc ünnepeim közé tartozott. Gyerekkoromban anyával mindig kettesben ünnepeltünk, és olyan helyekre utaztunk el Magyarországon belül, ahol sok hó esett, és tudtunk szánkózni, hóembert építeni, és természetesen hócsatázni.