Let's not fall in love

3.

Cristiano
Csak mosolyogva néztem, ahogy Junior elrángatta magával játszani a lányt, akinek még a nevét sem tudom. Két éves létére igen jól beszél, ami annak köszönhető, hogy a csapattársaim rengeteget vannak itt nálam, és én is náluk, Junior pedig egyfolytában figyelt minden egyes foszlányra. Az első szava fél évesen volt.

- Nem jössz játszani? Vagy félsz, hogy megint kikapsz 4-0-ra? - kérdezte nevetve Marcelo a két kontrollerrel a kezében, a TV pedig már bekapcsolva várta, hogy megkezdjük a Fifázást. Odasétáltam a kanapéhoz és a kezembe vettem a saját konzolomat. - Na mi van a nagy CR7-tel, akinek be sem szokott állni a szája? Elvitte a cica a nyelved? Vagy talán Sarah? - kacsintgatott össze-vissza, én meg nemes egyszerűséggel fejbevertem a hozzám legközelebb lévő tárggyal, ami jelen esetben egy díszpárna volt.

- Inkább fogd be, jó? És indírsd azt a fost. - forgattam meg a szemeimet, mire drága brazil barátom csak egy mindenttudó nézéssel ajándékozott meg.

- A kicsinek nagyon szimpatikus Sarah. Szerintem ezentúl ragaszkodni fog hozzá, hogy hívd át játszani. Minket sem kedvelt meg ilyen hamar, mint őt. És olyan sokszor fogjátok látni egymást, hogy Te szép lassan bele..... - hablatyolt összevissza Marcelo, de nem hagytam, hogy befejezze a mondatát.

- Szép lassan belefejelsz az asztalba, ha nem fejezed be. - fejeztem be a mondatát mosolyogva, majd a start gombra kattintva elindítottam a Fifát. Igazából elég vicces volt, ugyanis a Real Madrid játszott a Real Madrid ellen, és egyszer Marcelo felrúgta Marcelot. Mármint a játékban.

- Most saját mgamnak mentem neki. - kezdett el nevetni brazil barátom. Köztudott, hogy ha ő nevet, akkor nagyon. Hátradőlve a kanapén, a hasát fogva nevetett és úgy festett, mint egy retardált fóka.

- Ha nem hagyod abba, elvégzem a szabadrúgást és én nyerek. - szóltam oda neki nevetve, mire levegőjét kapkodva próbált szólni, hogy ne csináljam, de késő volt már. A labdát becsavartam a pipába és megszólalt a meccs végét jelző síp.

- Te csaló. - nézett rám dühös tekintettel.

- Direkt akarsz úgy kinézni, mint egy három éves óvodás? - kérdeztem nevetve.

- Igeeeen. - válaszot olyan hangon, ahogyan Junior szokott hozzám beszélni.

- Te beteg vagy. - fogtam a fejemet nevetés közben. - Inkább megnézem, hogy mit csinálnak fent. - mondtam Marcelonak, majd a lépcső felé vettem az irányt, és miközben felfelé sétáltam, tekintetemet végigfuttattam a falon lévő képeken. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, ahogyan megpillantottam a képet, amin a BL serleget emejük a magasba a csapattal. Elképesztő élmény volt, leírhatatlan, hogy mit éltem át akkor. Egyre feljebb haladva átvették a helyüket a családi fényképek. Az egyik kedvencem, amin édesapám karba tett kézzel, mosolyogva áll az apró kis focipályánkon, és nézi, ahogy az összecsomózott zoknimmal focizok. Csak álltam, és mosolyogva néztem a képet.

Gondolataimból kisfiam nevetése zökkentett ki. Elfrodultam a képtől, és folytattam utamat Junior szobája felé. Amint megláttam őket, akaratlanul is mosolyognom kellett. Junior a rejtélyes lány hátán ült, és nevetve mondogatta neki, hogy gyorsabban, míg a lány körbe-körbe mászott az ágy körül. Amint észrevett, újabb utasítást adott a lánynak.

- Most vigyél oda apához. - mondta nevetve Junior, mire a lány elindult felém, és amint elém értek felkapta a kicsit az ölébe.

- Köszi, hogy figyeltél rá öhm.....

- Sarah vagyok. - mondta mosolyogva a lány, enyhe pírral az arcán.

- Szóval Sarah. Köszönöm.

- Most pedig menjünk focizni. - ugrott le Sarah öléből Junior, és elfutott a szoba hátuljához. Felkapta a székéről a mezét, és a lehető leggyorsabban magára vette, majd a kezébe fogta a focilabdáját, és visszafutott elém. Úgy állt ott, mint egy bevetésre kész katona.

- Te is jössz focizni? - fordult oda Sarah-hoz vigyorogva.

- Sarah valószínűleg elfáradt, ne nyaggasd. - néztem le rá, majd felkaptam az ölembe. - Bongyor kimegy veled az udvarra, amíg én hazaviszem Sarah-t. Mit szólsz?

- De én még játszani akarok vele. Biztos ő is szeret focizni. Látod a pólóját? - mutatott mosolyogva a Madridos ujjatlanra ami a lányon volt.

- Ebben igazad van prücsök, imádok focizni. - guggolt le elé, és Juniornak csak úgy csillogtak a szemei. Még nem igazán láttam ilyennek. - Igazából nem vagyok fáradt, és nagyon szívesen fociznék vele. Persze ha nincs ellenedre. Mert amúgy nem szeretnék zavarni. - ejtette ki a szavakat a száját. Nem tudtam nem ajkait figyelni, amik annyira teltek voltak, és olyan szép rózsaszínűek, és annyira.... Cristiano miket gondolsz? Hülye vagy? Koncentrálj!

Belső hangom nem hagyta elterelődi a figyelmemet.

- Egyáltalán em zavarsz. - mosolyogtam rá. - És nincs ellenemre. - folytattam, majd Junior megunta a beszélgetésünket, és lesietett a lépcsőn.

- Milyen hiperaktív. - mondta nevetve. - Akkor menjünk utána. - lépett ki a szobából, én pedig követtem. Ahogy lefele sétált a lépcsőn, muszáj volt megfigyelnem izmos lábait. Az a vádli. És a combjai is. Olyan izmosak, de mégis formásak. Tekintetem megakadt a fenekén. Tökéletes volt. Mintha pont arra lenne tervezve, hogy beleférjen a tenyerembe.

Észre sem vettem, de idő közben a nappaliba értünk, ahol Marcelo várt. Sarah már a terasz ajtónál járt, de én még mindig megbabonázva figyeltem.

- Föld hívja Cristianot. Hallod, itt vagy? - integetett a szemem előt Marcelo, mire nagyokat pislogtam.

- Mégis hol máshol lennék? Ne nézz így.

- Hát benne. Ott biztos szívesen lennél. - kacsintott rám és a fejével Sarah felé biccentett.

- Idióta vagy. Nagyon nagy idióta. - forgattam meg a szemeimet, majd kisiettem utánuk. Marcelo végig követett, és hangoztatta, hogy igaza van, mert hogy én nem mondtam, hogy nem. Csak azért is megmutatom neki, hogy nincs igaza. Hogy a "nagy" Cristiano Ronaldo nem olyan, mint amilyennek beállítját. Vagyis igazából magamnak. Magamnak akarok bizonyítani. Mindenki azt hiszi, hogy minden egyes lányt megbaszok, majd elküldöm. Hogy egyéjszakás kalandoknak élek. Azt hiszik, hogy Junior is emiatt van nekem. De a valódi okát senki sem tudja, kivéve az édesanyámat, Marcelot, és Ramost.

Bebizonyítom, hogy nincs igaza a bulvár lapoknak, hogy igenis tudok szeretni.

Itt van az ígért rész. Ronaldo szemszögéből írtam le, remélem így is élvezhető volt a rész. Nem volt benne nagyjából semmi lényeges cselekmény, de nem szeretném, hogy elcsépelt legyen a történet.
Folyamat szerűen fognak elindulni a történések.
Addig is, ha tetszett a rész, kérlek kommentelj, és szavazz! ♥
All the love,
Zs