Megöl a csend,
Mégsem beszélsz.
Azt mondod maradsz,
Mégis elmész.
Mert nem a csend, ami széttép.
Felkelsz, és marad a rémkép.
Alszol, csak ébren ne légy.
Nem vagy egyedül,
Tudom, fáj a lét.
Éles mint a kés,
Mit párnád alá rejtettél,
Hisz sok mindent elvesztettél.
Üres fejjel, mégis tele.
Üres, mint az üveg fele,
Ami nemrég még tele volt.
Tele volt, de ez tegnap volt.
Összetörsz egy perc alatt,
Egy kusza, üres váz maradsz,
S így is elmerülsz a víz alatt.
