Sziasztok!
Ez egy amolyan helyzetjelentő iromány lenne.Mostanában sok mindent tanultam, és betegen ülök itthon, szóval lesz itt ihlet bőven. NA.
De first things first.
Most lesz öt hete, hogy nem bántalmaztam magam semmilyen módon sem.Ez egy nagyon pozitív dolog számomra, hiszen az önbántalmazás már szinte a függőségemmé vált az utóbbi időben. De hála Istennek, most már kezdek más dolgokra is odafigyelni, és igyekszem nem arra gondolni, hogyan vágjam meg magam és a többi.
Lesz egy külön rész erről is!
Aztán itt van az étkezési zavarom, az mostanában sajnos erősödött. De majd ezt is kifejtem kicsit jobban, ilyen slam poetry szerűségben...
Felfedeztem Tyler Joseph solo albumát, a No phun intended-et, és beleszerettem. Félreértés ne essék, én eddig is szerettem róla pár számot, és ismertem. De most még jobban belevetettem magam, és gyerekek. Művészet. Sok érzelmet kihozott belőlem, amikről szeretnék írni, és fogok is.
Itt volt a halottak napja is, nem egy szerettem van akit elvesztettem, és ilyenkor kicsit túl sokat gondolkozom életről és halálról...De no para, semmi öngyilkossági gondolat. Csak a puszta kíváncsiság, és egy 16 éves világmegváltó gondolatai.
Így hirtelen ennyi dolog jutott eszembe, de a részekben majd úgyis meglátjátok mit alkotok/érzek/stb...
bye
