Leül a mellkasomra, és vár
Arra vár, hogy mikor támadhat végre.
Mikor csaphat le, és eheti meg a bordáim közti húst.
Még csak leült, de már keresgél.
Keresi a helyet, hol kezdheti a mészárlást.
Már éhes, és minél hamarabb kipusztulva akar látni.
Nekikezd, és már nem csak ül.
A mellkasom, ami eddig pihe könnyű volt, most legalább száz kilóval nehezebb lett.
Ő már nem éhezik, én pedig már fizikailag is üres lettem.
A szomorú az, hogy ő nem parazita.
Én engedem őt oda, hogy egyen a mellkasamból.
A torkom pedig mar, mikor lenyúl a gyomromig, de hagyom neki, mert ezt akarja.
