Lisa élete teljesen a feje tetejére fordul, amikor megismeri Lucast, a mostoha bátyát, aki egyben legjobb barátjának az ellensége is. Vajon, hogy fog boldogulni egy számára teljesen új környezetben?
( Előfordulhat benne csúnya beszéd, illetve felnőt...
Itt is lennék a következő résszel! Most mondhatni egész sok időm van írni, ezért is van ennyi rész. A héten még hozni fogok egyet, ha minden jól megy, akkor szombaton. Jó olvasást kívánok, és várom a véleményeteket! ^^
- Ne hagyj itt! Én... Azt hiszem.... Szeretlek! – öleltem magamhoz szorosan. Újra elöntött az a bizsergető érzés, amit csak ő tud kiváltani belőlem. A szívem hevesen vert. Egyszerre volt melegem, és rázott a hideg. Mintha beteg lennék. De mindez kiváltója nem más, mint Lucas. Mi ez az egész?
- Hát nem érted? – sóhajtott fel. – Mint már mondtam a tegnapi csak egy hiba volt. Ki voltam éhezve és te pont kéznél voltál. Ennyi az egész. Nem kell ezt az egészet túlkomplikálni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szemembe könnyek szöktek. Igaza volt. Csak túlgondoltam az egészet. Mégis mit vártam? Köztünk amúgy sem lehetne semmi. Egy utolsó barom vagyok.
- Ne.. Ne haragudj! Hülyeség volt. – rohantam el szobámba. Az ajtót bezártam magam mögött, s neki döntve hátam csúsztam le a földre. Ezt most nagyon elrontottam. Ő a mostoha bátyám, én pedig beleszerettem. Teljesen megőrültem.
- Lisa! Ezt meg kéne beszélnünk! – kopogott be ajtómon. – Nyisd ki!
- Nem! – szipogtam. – Kérlek, most hagyj!
- Nem! Meg kell ezt beszélnünk! Fontos. Szóval engedj be!
- Felejtsd el ezt az egészet! Hülyeség volt, amit mondtam. – kiejtett szavaimtól szívem millió apró darabra tört. Hisz hazudtam. Elfordítottam a zárat ajtómban, hogy véletlenül se tudjon bejönni, majd pár cuccomat táskámba hajigálva siettem az ablakhoz. Hál istennek nincs olyan magason a szobám. Kimásztam a tetőre, majd egy könnyed mozdulattal leugrottam a fűre.
Könnyeim végigfolytak arcomon. Elindultam a sötét utcán ki tudja hová. Nem is igazán érdekelt, hová megyek, csak el innen. Minél messzebb Lucastól.
Még a telefonomat is kikapcsoltam, így teljesen magamba maradtam a gondolataimmal.
- Lisa? Te vagy az? – hallottam meg Jisoo hangját. – Mit keresel kint ilyen későn? – csak ráemeltem tekintetem, aminek következtében egyből odasietett. – Bántott valaki? Mi történt?
- Hülyeséget csináltam. – tört elő belőlem minden érzelmem. – Nem mehetek ma haza.
- Ez esetben ma este nálunk maradsz! – simított rá arcomra. – Gyere, menjünk! Addig felhívom Jenniet. Már biztos ő is otthon van.
JENNIE SZEMSZÖGE
- Ez szoros volt. Kis híján elütöttelek. Jól vagy? – éreztem meg egy kezet vállamon.
- Taeyong? Szóval te ütöttél el majdnem? – nyíltak nagyra szemeim.
- Igen. Ne haragudj! De olyan hirtelen termettél előttem, hogy... - magyarázkodott, azonban gondolataim máshol jártak. – Szóval?
