Lisa élete teljesen a feje tetejére fordul, amikor megismeri Lucast, a mostoha bátyát, aki egyben legjobb barátjának az ellensége is. Vajon, hogy fog boldogulni egy számára teljesen új környezetben?
( Előfordulhat benne csúnya beszéd, illetve felnőt...
- Lucas! Az ég szerelmére! Kelj fel! El fogok késni miattad! – törtem rá idegesen az ajtót. Ő persze még mindig aludt. Ezt nem hiszem el! – Ébresztő! – rántottam le róla takaróját. Hiba volt. Egy szál boxerben feküdt az ágyon. Szépen kidolgozott teste pedig szemem elé tárult. Így már megértem miért ilyen sikeres a lányoknál.
- Tetszik, amit látsz? – húzta fél oldalas mosolyra száját.
- Nem értem miről beszélsz! – próbáltam meg határozottnak tűnni. – Készülj el! Nem akarok miattad elkésni!
- Ez esetben kimennél? Vagy szeretnéd végig nézni, ahogy öltözöm? – kelt ki az ágyból.
- Le..Lent megvárlak. – dadogtam. Kihátráltam a szobából és visszaültem a kanapéra. Próbáltam fejem pirosságát eltüntetni, hisz az előbbi jelenet eléggé zavarba hozott. Ezúttal nem kellett olyan sokat várnom. Nagyjából 10 perccel később már a ház ajtaját zártam.
- Mehetünk? – pillantott rám Lucas, egy motoron ülve.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ezzel? – nyíltak nagyra szemeim. – Én biztos, hogy nem ülök fel erre! – ráztam ellenkezőn fejem.
- Nos, ez esetben te gyalog is jöhetsz! De akkor már az első napodat késéssel kezded. – rántotta meg a vállát. Szóval így játszunk?
- Aish! Jó! Add azt a sisakot! – egyeztem bele duzzogva, majd felszálltam mögé. – De csak lassan! Nem szeretnék itt meghalni.
- Kapaszkodj! – jelentette ki, s már indult is. Kezeimmel úgy szorítottam, ahogy csak tudtam. Meg fogok halni!
- Lucas! Kérlek! Lassíts! – sikítoztam, szemeimet pedig összeszorítottam. Ő ahelyett, hogy lassított volna, még inkább rákapcsolt, ezzel egy még nagyobb sikítást kiváltva belőlem.
Mikor már azt hittem tényleg itt fogok meghalni, lelassított, s megállt.
- Te teljesen megőrültél? – rivalltam rá. – Soha többé nem megyek veled sehová! – jelentettem ki idegesen, majd csapkodva az épület felé indultam. Belépve egy hosszú folyosón találtam magam, amin rengeteg diák mászkált. Legalább nem késtem el! Már csak meg kell találnom a termünket.
A kezemben a telefonomon megnyitott emaillal mászkáltam és pásztáztam az ajtókat. - 203- mas terem. – kántáltam magamnak, amikor is valaminek neki mentem. Pontosabban inkább valakinek.
- Ne haragudj! Jobban kellett volna figyelnem! – kezdtem el felkapkodni a földre hullott könyveit. Sikeresen kivertem a kezéből mindent. Ügyes vagy Lisa!
- Ugyan, hagyd csak! Semmi gond. – mosolygott rám egy bájos, szőke hajú fiú. – Én sem figyeltem. Amúgy Taemin vagyok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
