Step Brother ( Mostoha testvérek)

20.rész

Heyho! ^^

Nos, köszönöm azoknak akik válaszoltak a kérdésemre. Nagy valószínűséggel el fogom kezdeni, az első részt pedig január 1. hozom. A kövi résszel, majd a borítóját is kirakom. 😊
Jó olvasást kívánok! Várom a véleményeket!❤️

LISA SZEMSZÖGE

- Hogy én? Lisa buliján? – kérdezett vissza kikerekedett szemekkel. – Nem hiszem, hogy rajta vagyok a vendéglistán. Emellett jobb dolgom is van, mint bébi csőszködni.

- Nem fogadok el kifogásokat! Egy emberrel több vagy kevesebb, az már mindegy. Nem de? – nézett ránk felváltva.

- Nem illek bele a baráti társaságába. – győzködte tovább apját.

- Hagyd ezt a hülyeséget! Régebben te is ebbe a társaságban voltál. Ideje lenne már végre kibékülnötök. – rivallt rá Jackson. Kissé összerezdültem. Mióta itt vagyok, még sohasem emelte meg a hangját. Nem akartam, hogy miattam vesszenek össze. Muszáj volt tennem valamit. Mielőtt Lucas visszaszólhatott volna, kezem a kezére helyeztem, s helyette szólaltam meg.

- Beszélhetnénk? – néztem mélyen szemeibe. Ő csak elmosolyodott. Mégis miért? Nem mondtam semmi olyat. A kezem! Te jó ég! Szinte azonnal elrántottam onnan, amint tudatosult bennem mit is tettem. Felálltam, s a nappaliba sétáltam, ő pedig követett.

LUCAS SZEMSZÖGE

Apám kijelentése nem kicsit lepett meg. Persze örültem ennek. Elvégre is, ha Lisa itthon marad, szemmel tudom tartani, és Kai sem tud rámászni. Ennél csodásabban nem is alakulhatna! De muszáj kicsit megjátszanom magam. Nem jöhetnek rá, hogy ezzel csak nekem segítenek.

- Beszélhetnénk? – csúsztatta aprócska kezét az enyémre. Érintésére testemen megmagyarázhatatlan borzongás futott végig. Ilyet csak nála érzek. Hogy miért? Mert szeretem. Lepillantottam egymáson pihenő végtagjainkra. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. Ez neki is feltűnt. Arca kipirosodott, kezét pedig elkapta. Megint zavarban van tőlem. Annyira imádom!

- Mi az? – kérdeztem a lehető legunottabb arckifejezéssel. Muszáj volt lepleznem a boldogságom.

- Kérlek, egyezz bele! – nézett rám kérlelően. Mégis, hogy tudnék neki nemet mondani? – Nem fogunk zavarni. Mindenre vigyázni fogunk, ígérem!

- Lisa, én nem...

- Kérlek! Könyörgöm! Kössünk alkut! – csillantak fel szemei. – Ha ebbe belemész, kérhetsz tőlem bármit!

- Bármit? – engedtem el egy halvány mosolyt.

- Szóval? Igent mondasz? – villantotta meg ezer wattos mosolyát.

- Legyen! – egyeztem bele.

- Köszönöm! Köszönöm! – ölelt át. Karjait szorosan körém fonta, arcát pedig mellkasomra hajtotta. Muszáj volt viszonoznom gesztusát. Mióta ismerem másra sem vágytam, csak erre. Hülye lettem volna ezt nem kihasználni.

LISA SZEMSZÖGE

El sem hiszem, hogy Lucas belement. Nem gondoltam, hogy ennyire könnyen rábólint. Már csak a díszletet kell megoldani valahogy.

- Megkérdeztem, és megengedték! Tarthatjuk nálunk a bulit. – meséltem boldogan a lányoknak, miközben épp a terembe sétáltunk be.

- Nagyszerű! – csapta össze boldogan tenyerét Rosé. – Akkor mindennel megvagyunk. Már csak a házat kell feldíszíteni, illetve elcsalni őket a buliba.

- Az könnyen megoldható. – jelentette ki hatalmas mosollyal Ten, aki épp ekkor érkezett meg. Helyet foglalt mellettem, majd folytatta. – Majd én odaviszem őket.