Lisa élete teljesen a feje tetejére fordul, amikor megismeri Lucast, a mostoha bátyát, aki egyben legjobb barátjának az ellensége is. Vajon, hogy fog boldogulni egy számára teljesen új környezetben?
( Előfordulhat benne csúnya beszéd, illetve felnőt...
Meghoztam volna a következő részt! Sajnos elég zsúfolt lesz a hétvégém és a jövőhetem is, így max jövőhétvégén lesz következő rész. Addig is jó olvasást kívánok! Véleményeket továbbra is várok! ^^
- Te jó ég! Mégis mit keresel itt? – kaptam ijedtemben a szívemhez. Lucas ugyanis boldogan heverészett az ágyamon.
- Te mondtad, hogy suli után beszélhetünk. – ült fel. – Hol voltál?
- Dolgom volt. – a mai után elvártam volna, hogy legalább bocsánatot kér. De ő csak faggatózni tud.
- Szóval dolgod volt... - hümmögött. – Ilyen sokáig?
- Nem vagy az apám, hogy megmondd, mikorra érjek haza. – forgattam szemeimet. – Szóval? Miről akartál beszélni?
- Ne beszélj velem ilyen hangnemben! – csattant fel. – Igenis van jogom hozzá, hogy megmondjam, mikor gyere haza!
Mióta ismerem még nem kiabált velem. Kissé megijedtem. Szemeimet lesütöttem. Nem tudtam, mit is kéne most tennem.
- Kérlek, most menj ki! Egyedül szeretnék lenni. – motyogtam. Torkomat a sírás szorongatta.
- Beszélni szeretnék veled, valami fontos dologról. – lágyult el a hangja. Én ezt azonban már nem bírtam. Kitört belőlem a sírás.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Könnyeim versenyt futva száguldottak végig arcomon. – Ne haragudj az előbbiért! – lépett közelebb, majd hatalmas kezei közé fogta arcom, s finoman letörölte könnyeimet. – Most inkább megyek. Nem szeretnék semmi hülyeséget csinálni. – kijelentése után magamra hagyott. Úgy sírtam, mint egy kisgyerek akitől elvették a cukrot. Hogy miért? Magam sem tudom. Sok volt ez nekem. Végül lefürdöttem, és álomra hajtottam fejem.
LUCAS SZEMSZÖGE
- Nem tudom mi ütött belém! Mióta itt van, mintha kicseréltek volna. – nyavalyogtam legjobb barátomnak, Taeyongnak.
- Ugyan. Szerintem eltúlzod a dolgokat. – nevetett.
- Bár így lenne. – sóhajtottam fel, majd közelebb léptem hozzá. – Tegnap előtt én hoztam suliba. Motorral jöttünk. Több lánnyal is motoroztam már, de ez más volt. Amikor hozzám bújt és sikítozott, hogy lassítsak az... nos, tudod. – suttogtam, hogy csak mi halljuk.
- Ráindultál a mostoha húgodra? – nevetett jóízűen.
- Css! – förmedtem rá. – Még a végén meghallja valaki!
- Nyugi! – védekezett kezeivel. – Szóval aznap azért vágytál annyira Soo Jin társaságára. Csillapítani akartad, a benned keletkezett vágyat.
