Step Brother ( Mostoha testvérek)

10.rész

Heyho! ^^

Meghoztam a mára ígért részt! Remélem elnyeri a tetszéseteket, jó olvasást kívánok! Várom a véleményeiteket! Ha minden jól megy, a héten hozok még egy részt! ^^

- Végre! Azt hittem sose érsz haza! – nyitottam ki az ajtót, legnagyobb meglepetésemre azonban nem Lucas állt velem szemben.

- Kai? – meredtem meglepetten az előttem állóra. – Hogy kerülsz ide?

- Gondolom nem engem vártál. – nevetett.

- Nos, valóban nem. De örülök, hogy itt vagy. – bújtam hozzá. Szükségem volt egy kis vigasztalódásra. – Igazából arra számítottam, hogy Lucas jött haza. Kicsit összekaptunk, és elment. – meséltem, közben pedig fejem mellkasába fúrtam.

- Ne aggódj! Ha lenyugszik, majd hazajön. – simogatta hátam, s fejét enyémre hajtotta. – Most azonban menj, és készülődj! A végén még lekéssük a filmet.

- Hogy a filmet? – néztem rá értetlenül.

- Igen. Ma van a randink. Vagy elfelejtetted? – nevetett.

- Te jó ég! Teljesen kiment a fejemből. Adj 5 percet és elkészülök! – jelentettem ki, és már futottam is a szobámba. Átöltöztem, bepakoltam a táskámba pár fontosabb dolgot, megigazítottam a sminkem, fújtam magamra egy kis parfümöt, majd a végeredményt lecsekkoltam a tükörben. Meg kell hagyni egész jól néztem ki. – Már kész is vagyok! – vágtattam le a lépcsőn, ám az utolsó pár lépcsőfokot már inkább repülve tettem meg. Egy picit megbotlottam. Már fel voltam készülve a pofára esésre, amikor két erős kezet éreztem meg a derekam köré fonódni.

- Azért ne törd össze magad! – mosolygott le rám Kai, amire teljesen belepirultam. Ajkaink közt alig volt pár centi, ő azonban még sem csókolt meg. Egy igazi úri ember.

Az ajtó felé indultunk. Bezártam magam mögött, majd ujjainkat összekulcsolva indultunk meg a kocsihoz. Valami azonban most más volt. Nem éreztem azt a fajta bizsergést, amit Lucasnál. Ez fura.

Beszálltunk, s elindultunk. A gondolataim azonban csak egy dolog körül jártak. Vagyis inkább egy bizonyos személy körül. Jól gondoljátok. Lucas körül. Vajon most hol lehet? Biztos haragszik rám. Egyáltalán miért csinálta, amit csinált? Lehetséges, hogy tetszem neki? Nem! Az nem lehet! Hisz testvérek vagyunk. Még ha nem is vér szerintiek, de akkor is.

LUCAS SZEMSZÖGE

- Már nem bírom tovább! Még sohasem éreztem ilyet. Egyfolytában késztet valami, hogy megérintsem. És sajnos meg is tettem. – meséltem a történéseket legjobb barátomnak Taeyongnak.

- Várj! Te most rámozdultál? – fordult felém kikerekedett szemekkel.

- Te inkább az utat nézd! – szóltam rá, hisz szemben egy autó közeledett elég gyorsan. Nem akarok itt meghalni. Legalábbis még nem.

- Ne aggódj! Tudom, mit csinálok! – válaszolta közönyösen. – Szóval?

- Nem tudom! Talán... - sóhajtottam. – Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen csak megtörtént.

- Ugye tudod, hogy ezért Kai akár meg is ölhet? – nevetett. – Hisz rámozdultál a csajára.

- Aki történetesen az én mostoha húgom. – nevettem el magam én is saját kínomon. – Most mégis mit csináljak?

- Mondd el Lisának az érzéseidet. Az őszinteség mindig jó! – tudtam, hogy igaza van, és ez lenne a helyes, de ezt mégsem tehetem. – Vagy próbáld meg elfelejteni.