BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~17.rész ~~~

-Hát pedig nagyon jól sikerült...- fordítja az ég felé tekintetét.- És miért akartad akkor behívni ha nem azért hogy féltékennyé tégy engem?

-Mert a legjobb barátom...- felelem egyszerűen és csak most jövök rá, hogy hogy viselkedtem vele a többiek előtt...

-Hát nekem ebből a beszélgetésből nem az jött le... Nem lényeg...- itt egy kis szünetet tart. Aztán folytatja.- És ha országos barátok vagytok akkor miért küldted el?

-Ez az a kérdés amire nem válaszolok szívesen...- húzom el a szám.- Ha tudnád, hogy min vesztünk össze vagy elmennél hozzá feltépnéd az ajtót és megkínoznád... Vagy azt mondanád, hogy nyugodtan engedhettem volna neki, hogy megtegye mert más úgyse tenné... Nem látok más választási lehetőséget.- mondom a szemébe.

-Mit csinált?- kérdezte és egy kis dühöt látok csillogni a szemében.

-Ígérd meg hogy nem bántod...

-Ígérem csak mondd már... Mit csinált?

-Meg akart csókolni de nem engedtem...- becsukom a szemem.

-Nagyon jól tetted... Mert Te csak az Enyém vagy...- ezzel a mondatával együtt hajol ajkaimra.

A csókunk közben a keze a ruhám alatt az oldalamat simogatja. Mikor elválunk egymástól homlokát enyémnek támasztja és úgy néz mélyen a szemembe.

-Sajnálom amit reggel mondtam... - kér bocsánatot.

-Semmi baj...- suttogom közénk.

-Oh... És neked, hogy jutott az eszedbe, hogy nem akar senki sem megcsókolni, és hogy engedned kellett volna?- kérdezi szemöldökét felvonva.

-Hát az úgy vooolt...- kezdem el cincogó hangon de nem tudom befejezni.

-Hoogy?- kérdez vissza de mivel nem tudok válaszolni egy lágy puszit nyomok a szájára amit mosolyogva fogad.

-Nos gerlepár... Befejeztétek a nyalakodást és jöttök segíteni vagy inkább fent maradtok egész nap a tetőn?- kérdezi karbatett kézzel NamJoon aki idő közben a ház mellé sietett, hogy megnézze tényleg ott vagyok-e a tetőn.

-Megyünk...- kiabál le Kook de le sem veszi rólam a szemét majd halkan hozzáteszi hogy csak én halljam.- Ha segítünk hamarabb felavathatjuk a szobádat...- kacsint rám amitől konkrétan elolvadok és még vörösebb leszek.

Gyorsan lemászunk a szobámba onnan pedig lemegyünk a nappaliba a többiekhez. Ott aztán a kezünkbe veszünk egy-egy ecsetet és elkezdjük mi is festeni a falat.

Beszélgettünk nevetgéltünk és most is éppen ezt csináljuk. Aztán valaki bedobja az ötletet hogy játsszunk vetkőzős felelsz vagy merszet.

-De én nem akarok...- bújok el a mellettem jobbra helyet foglaló JungKook vállába.

-Na... Cica... Kérlek...- suttogja a fülembe mire megrázom a fejem.

De ahogy ezt megteszem elkezd csiklandozni. Már sírok a nevetéstől de őt ez nem nagyon érdekli.

-Johhlhvahn... Csahk... Neh cshikizz máhr- kapkodom a levegőt mikor elenged.

-Na jól van. Akkor...? Ki kezd?- teszi fel a "mindent elődöntő" kérdést Hobi.- Senki? Na akkor egy jó kis kő, papír, olló...

Nyílván én nyertem. Hmm... Kit is válasszak... Áh.. Meg is van.

-NamJoonie... Felelsz vagy mersz?

-Felelek...

-Akkor... Ki az aki felé a legnyíltabb vagy? Mármint a csapaton belül...- teszem hozzá.

-Egyértelműen Jinie...- puszil a vállán pihenő fiú hajába mire az elpirul.

-Hmmm... Yoongi... YOONGI...- mondja kicsit hangosabban mivel a megnevezett fiú éppen alszik és ilyenkor nem hall.

-Jaj.. Ne ordíts...- szól felháborodottan Suga és megdörzsöli szemét hogy egy kicsit felébredjen.

-Felelsz vagy mersz?

-Huh... Mióta játszunk ilyet?- néz körbe kíváncsian.

-Kb 5 perce...- nevetek fel.

-Oh... Értem...

-FELELSZ VAGY MERSZ?- kérdezi ismételten Nam.

-MEREK- kiabálja vissza mire mindenkiből kitör a nevetés.

-Akkor puszild meg Hobit...- vigyorog a fiatalabb. A csapat reménye "kicsit" elpirul.

-Na gyere ide...- fog rá a mellette ülő fiú derekára és az ölébe húzza, majd először füle mögé aztán arcára is nyom egy puszit.

-Baj van Mini?- kérdezi aggódva Jimin.

-Nem... Semmi... Csak fangörcs... Tudod...- próbálom elkerülni a figyelmet ami nem nagyon sikerül így ismét nevetésben törünk ki.

Annyeong Mochik! Meghoztam a kövi részt. Remélem tetszett és remélem nem vagytok rám mérgesek amiért így alakultak a dolgok. De ígérem megpróbálom kibékíteni a kedélyeket úgyhogy nem kell aggódni. Addig is ahogy mondani szoktam... Legyetek jók és puszi a pocitokra😘❤️

2019.06.19.(20:47)