BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~3. rész~~~

A lány ugyan elment, attól még tiszta ideg vagyok. Ezek után még nézzek meg egy horrort. Persze. Na mindegy. A fiúk is lassacskán beesnek az ajtón úgyhogy lassan mehetünk is.

-Na végre! Már azthittem itt hagytok vele- mutat rám JungKook, mire karba teszem a kezem és köhintek egyet, hogy azért tudja, nem vagyok süket.

-Nem vagyok süket!- teszem hozzá hogy biztos megértse.

-Jólvan na. De mostmár itt vagyunk úgyhogy menjünk.- sürget minket Suga.

-Na itt vannak a jegyek. Mindenki húzzon egyet hogy ne legyen vita, hogy ki, ki mellett ül.- nyújtja felénk Jin a jegyeket.

Mindenki húz egyet. A sorrend mindenkinek megfelel úgyhogy elindulunk a kivégzésemre. Megnézünk egy horror filmet moziban. Sosem hittem volna, hogy képes leszek beülni egy vetítő terembe ahol a Démonok közt fog menni. Aminek láttam az előzetesét kb 1 hónappal ezelőtt és még mindig félek elaludni miatta este. Egyébként mellettem jobbra JungKook ült, baloldalamon pedig Hobi aki szerintem csak most jött rá, hogy mit fogunk nézni.

-Te Yoongi.- szólítja meg a mellette ülőt Hoseok.

-Hmm?- fordul felé Gi.

-Ha félni fogok....- tart egy kis szünetet.

-Igen megfoghatod a kezemet vagy megölelhetsz vagy akármit csinálhatsz. Csak lássak tőled.- mondja egy apró mosolyt megejtve Yoongi.

Úristen! Megint fangörcs. Sope!

Mindenki beszélget de amint meghalljuk a hangot ami azt jelzi, hogy elkezdődött a film mindenki csendben marad. A film megy vagy 20 perce de én folyamatosan remegek. Nem tudom abbahagyni még azoknál a részeknél sem amikor semmi ijesztő nem történik. Aztán amikor tényleg történik valami, akkorát ugrom, hogy a mögöttünk ülők elkezdenek ciccegni, hogy nem látták mi történt. JungKook rám néz a film alatt már sokadjára. Szerintem aggódik értem.

-Félsz?- suttogja fülembe, mire csak egy aprót bólintok.

-Ne félj. Megvédelek.- azzal megfogja a kezem és összekulcsolja ujjainkat.

Pár pillanatig csak nézem összekulcsolt ujjainkat aztán rá nézek. Ő csak mosolyog és nézi a filmet, így én is előlre fordulok és nézem tovább a történéseket. Többször behunyom a szememet vagy éppen Kook vállába temetem fejemet. Az aggaszt hogy a film elején azt írták ki, "igaz történet alapján". Arra eszmélek fel, hogy túléltem a filmet. Egyébként a vége felé éreztem, hogy JungKook néha rászorít a kezemre. De azért szerintem én többször megszorítottam. Egyeltalán, hogy nem zsibbadt el a kezem ennyi szorítástól? Mindegy nem lényeg. Túléltem. És ez számít. Kimegyünk a teremből de Kook még mindig nem engedi el a kezem. Rásandítottam Hobira és Yoongira akik szintén fogták egymás kezét. Jint éppen Nam vígasztalta, hogy nyugodjon meg csak viccből írták ki az elején, hogy "igaz történet alapján". Szegény Jinhez odamentem és átöleltem.

-Ne félj Jin. Én is félek. Úgyhogy legközelebb ÉN döntöm el, hogy mit nézünk.- nyomom meg egy "kicsit" az "én" szót mire mindenki elneveti magát.

Lemegyünk a kocsihoz és mindenki beül. Ahogy megyünk az úton nézem az elsuhanó fákat. A környéket ami egyeltalán nem ismerős. Amikor leáll a motor ránézek a többiekre akik elkezdik kikötni magukat. Követem példájukat és kiszállok a kocsiból.

-Srácok... Hol vagyunk?- teszem föl a kérdést ami már régóta nyomja a lelkem.

-Nálunk.- szólalnak meg egyszerre Jin és az én kivételemmel és elindulnak a házhoz. Gyönyörű modern kétemeletes kertesház. Minden feketében és fehérben pompázik itt ott egy két színes aprósággal ami megadja az egésznek a hangulatot. A nappaliban van két L alakú fehér ülőgarnitúra amin piros és narancssárga párnák sorakoznak, és két hasonló fehér fotel amiben szintén piros párna pihen. A nappali közepén van egy nagyobbacska üvegasztal ami egy nagy szintén hófehér szőrös perzsaszőnyegen foglal helyet.