BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~17.rész ~~~

JÉZUS ATYA ÚR ISTEN...!! NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM😭😭😭❤️❤️❤️❤️❤️❤️

Meglett az 1k... Jézusom nagyon nagyon nagyon...... Nagyon szépen köszönöm minden kedves Mochimnak, hogy itt vagytok és várjátok a részeket. Próbálok sietni velük. Jézusom konkrétan sírok... Nagyon szépen köszönöm... El sem tudom mondani mennyire. Még csak most kezdtem ezt a könyvet és már meg is van az 1k. Imádlak benneteket. Neked pedig külön köszönöm szépen a sok kommentet sugarhoneyiceand_tea❤️❤️❤️❤️
Minden jót puszi a pocitokra és mégegyszer NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!!! ❤️❤️❤️❤️❤️❤️

^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^-^

Amint megérkeztünk a farmhoz ő azonnal kiszállt és elindult a ház felé. Ott leült az egyik korlátra és arcát a kezébe temette. Kiszállok utána és odaülök mellé. Nem szólunk egymáshoz. Aztán egy pár perc múlva erőt veszek magamon és kezemet ráteszem vállára.

-Figyelj Minjun... Én... Nemtudom mit mondhatnék. Kérlek nézz rám és... Beszéljük meg...- próbálom rábírni a beszédre. De mikor már lassan 2 perce meg sem szólal hozzáteszem- Mint régen...- még erre sem emeli meg a fejét így elveszem kezem a válláról és állnék fel de csuklómat megfogja és visszahúz.

-Figyelj Mini én... Egyszerűen csak... Nem akartam... Sajnálom...- néz rám könnyes szemekkel.

-Nem hiszem el, hogy nem akartad...- suttogom.- Ha nem akartad volna akkor nem tetted volna azt amit tettél...

-Igazad van... Nagyon is akartam és most is piszkosul akarom. Igen... Meg akarlak csókolni... Nagyon régóta... Nézd Mini én... Többet érzek irántad puszta barátságnál... Sokkal többet... És sokkal régebb óra mint azt gondolnád...- hajol megint nagyon közel az arcomhoz.- És már úgy érzem nem bírom...- suttogja számra. Már éppen összeérintené ajkainkat mikor gyorsan felállok mellőle és hátrálok két lépést.

-Én... Nekem most... Adj időt...- próbálom elfolytani a bennem tomboló hurrikánt.

Berohanok a házba fel egészen a szobámig ahol lerogyok a földre és az ágyamra hajtva a fejem kezdek el zokogni. Fáj, hogy ennyire nem vettem észre vagy, hogy ennyire nem törődtem az egyetlen megmaradt gyermekkori barátommal. Fáj, hogy ennyire nem ismerem. Ha meg akart csókolni akkor szeret. Jobban szeret mint én őt. És én mást szeretek úgy ahogy ő engem. És a tudat, hogy ő, a legjobb barátom szerelmes belém... Ez kimondhatatlanul fáj. Hogy nemtudom úgy viszont szeretni.

Hogy ne gondoljak az előző 10 perc történéseire elkezdek munkálkodni. Kb negyed óra múlva megérkeznek a fiúk mikoris meghallom hogy valakik veszekednek. Gyorsan lesietek a ház elé és egy ideig nézem a vitatkozókat.

-Te már megint mi a francot keresel itt?- kérdezi az átlagnál kicsit hangosabban Kook az előtte álló Minjunt.

-Nem a te dolgod...- feleli Minjun halkan.