BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~1.rész~~~

Kinyitom a szememet. Az első dolog ami feltűnik, hogy a szobámban az ágyamon fekszem. Felülök. Az ablakon keresztül beszűrődik a fény, ezáltal megvilágítja a szobám. Minden nyugodt. De persze minden szépet és jót el kell valaminek rontania.

Kicsapódik az ajtó és becammog rajta egy elefánt. Hogy hogy fért be az ajtómon azt ne kérdezzétek. Összement miközben bejött vagy tudom is én. Megállt a szobám egyik sarkában és megszólalt.

-Gyere! Szórok rád csillámport...

S én se szó se beszéd odamegyek hozzá. Feltartja ormányát és kifújja belőle a végtelen mennyiségű csillámport. Mint egy kisgyerek, elkezdek körbe körbe táncolni és ugrálni az egész szobában. Egyszerre kis apró tündérek jelennek meg körülöttem. Zeng a fülem kuncogásuktól, éneklésüktől. Majd mind eltűnnek fejem fölött. Elkap egy érdekes érzés. Amilyet még sosem éreztem. Furcsa bizsergés fut végig egész testemen majd az egyik tündér egy nagyobb tányérral a fején szemem elé repül. A tányéron az ÉN agyam van! AZ ÉN AGYAM!!!! Már az is csoda hogy van/volt agyam! Majd felszeletelték mint egy tortát. Egy kisebb tányéron odaadtak egy kis szeletet.

-Kóstold csak meg!- mondják a tündérek szinte kórusban majd kíváncsi tekintetüket rám szegezik.

Teszem amit kérnek és beleharapok az agyamba. Meg kell mondjam eléggé szappan íze van.

Pár másodperc múlva meghallom azt a jellegzetes hangot amit a telefonok adnak ki magukból amikor elkezdenek csörögni. Odamegyek saját készülékemhez. Nemtudom ki az de azért felveszem.

-Halo~?-kérdezem elnyújtva az "o" betűt. Egyébként kicsit meglepődtem magamon. Mármint nem így szoktam beleköszönni a telefonba amikor nemtudom ki várhat a vonal másik végén.

-Szia MinSeo. Mindjárt ott leszek érted ugyhogy készülődj!- mondta egy hang amit nem tudok kihez kötni.

-Oooo Papa te vagy az? Olyan rég hallottam a hangod!- mondom vidáman.

-Nem. Nem a Papád vagyok hanem- folytatná de nem hagyom.

-Amúgy hallod Papa? Bejött egy elefánt a szobámba, csillámport szórt rám és a tündérek megetettek a saját agyammal aminek egyébként szappan íze volt. És most látok egy óriási ablakot amiből ömlik a csillámor! Te elhiszed ezt?- kérdezem lelkesen

-Seo. Nyugodj meg! Mondd, hol vagy jelenleg?

-Pán Péter! Hol vagyunk?*hatásszünet* Azt mondta Robin Hood, hogy lent vagyunk a föld magjában. De szerintem és Pán Péter szerint az űrben vagyunk-hangoztatom meg gondolataim elgondolkodva azon, vajon hol vagyok.

-Tudsz mondani valami olyan dolgot körülötted ami meghatározás, hogy hol lehetsz?-kérdezi "Papa".

-Ooooo looooool! Itt a Föld! A kezemben! És világít!!! Dejó, ezt meg akarom enni!!!

Már éppen tenném be a számba a világító Földgömböt mikor egy nagy pattogatott kukorica elkezd böködni és nevemet ismételgeti. Ezután minden elsötétedik.

Mikor kinyitom a szemem meglátom aranyosan mosolygó egyetlen bátyámat.

-Jóreggelt Jinie!- mondom két ásítás között.-Nagyon beteg álmom volt...- nézek szét saját szobámban.

-Jóreggelt Seo. Álmodban beszéltél úgyhogy nagyjából tudom a storyt- kezd el azon a hangon nevetni ami az ablakot is darabokra töri. De én így szeretem ahogy van. Mert ő Kim SeokJin.

Igen az a Kim SeokJin aki a BTS egyik énekese. Ő az én bátyám. Imádom a számaikat. Army vagyok de még soha nem találkoztam velük. Nem ismerem őket csak látásból és a videókból.