BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~5.rész~~~

-Hallgatlak.

-Áhh... Mindegy. Nem lényeg.

-De kíváncsi vagyok...- erősködtem.

-Mondom, teljesen lényegtelen.

-Kérlek...- néztem rá olyan aranyosan ahogy csak tudtam.- Nekem bármit elmondhatsz...

-Nem...- mondta mosolyogva. Láttam rajta, hogy nem fogja elmondani.

Lesöpörtem magról a takarót és felálltam. Már éppen indultam volna el mikor megfogta csuklómat és visszarántott. Egyensúlyomat elvesztve estem ölébe ugyanis ő már ült. Még realizálni sem tudtam, hogy mi történik olyan gyors volt ez az egész. Egyszer csak megérzem mézédes ajkait enyémeken. Igaz, csak pár másodpercen keresztül érezhettem a minden finomságnál édesebb ajkait már el is vált tőlem. Ez a pár másodperc nekem órákig tartott. Eszméletlenül jó volt. Pedig csak egy ártatlan puszi volt.

-Itt maradsz...- mondta parancsolón majd visszafeküdt velem az ágyba szorosan ölelve engem nehogy kedvem támadjon megint elmenekülni. Pedig ha tudná, hogy eszem ágában sincs itthagyni.

A csók hatása alatt álltam még mindig. Ezt most csak beképzeltem? Vagy ez most véletlen volt? Vagy egyeltalán, hogy? És miért pont én? Nagyon sok kérdés kavarog a fejemben. Hamar elálmosodom a tudattól, hogy itt van velem. Hogy "megcsókolt". Még ha az csak egy véletlen vagy ártatlan kis puszika is volt. Megnyugtat, hogy érzem egyenletes szívverését és érzem minden levegővételét nyakhajlatomban. Minden félelmem elűzte, így már nyugodtan hajtottam álomra fejemet.

***

Reggel nagyon korán felkeltem. Kookie még mindig erősen szorított. Óvatosan kikászálódtam a meleget és biztonságot nyújtó karok közül és kimentem a konyhába. Hajnali 5. Ilyenkor még Jin sem ébredt föl. De ha jól tudom azt mondta hogy ma sehova nem kell menniük úgyhogy 7 előtt nem fognak felkelni.

Reggeli forrócsokimat iszogatva arra gondoltam hogy meglepem ezt a hét jóképességű fiatalembert azzal, hogy sütök nekik palacsintát. Hozzá is látok a hozzávalók egybeöntéséhez. Mikor ez készen van megtalálom a serpenyőt az olajat és elkezdem megsütni a palacsinta tésztáját. Közben halkan aláfestő zene gyanánt beteszem telefonomról a rádiót, ahol csak zenék mennek. Éppen odatettem a sokadik ehető palacsintát a tányérra amikor meghallom a fiúk egyik számát. Rögtön elkezdek táncikálni miközben sürgök forgok a konyhapult előtt. Még mindig emlékszem a csókra. Nagyon jó érzés volt. Úristen. Ő volt az első. Ő vette el a szám szüzességét. Úristen! Lejárt a szám. Már nem táncolok de dúdolom, sőt még néha éneklem is a dalok szövegét amikor érzem hogy két kar fonódik derekam köré. Fejét vállamra helyezi.

-Hmmm. Palacsintát sütsz?- kérdezi mély rekedtes hangján.

-Jóreggelt Taehyung Oppa. Igen. Palacsintát sütök.- teszem le az utolsó kész darabot a tányérra hűlni.

-Nagyon jó hangod van...- duruzsolja fülembe.

-Ömm... Köszönöm.- mosolyogtam. Nincs is olyan jó hangom.

-Amúgy hogyhogy ilyen korán fent vagy?- kérdezem és elkezdem elpakolni a felesleges dolgokat a pultról.

-Korán? Már fél nyolc van- kuncog egyet majd elenged.

-Huh akkor jól elment az idő. Szerintem felkeltem a többieket is, hogy jöjjenek enni.- indulok el az ajtók felé.

-Rendben. Addig átöltözöm.- válaszol majd eltűnik a fürdőben.

Odamegyek az első ajtójoz ami mögött egy Hobit ölelő Yoongival találom szembe magam. Még alszanak így odamegyek az ágyukhoz és elkezdem simogatni karjukat.