BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~6.rész~~~

···JungKook szemszögéből···

A reggeli kis vita után mindenki bement a szobájába. Legalábbis szerintem ugyanis már vagy 20 perce semmi nem történik. Itt ülök az ágyamon és azon gonolkodom: "Vajon, hogy ronthattam el ennyire?"

Érzem ahogy a bűntudat belülről emészt fel. Ahogy marja, szorítja a torkom. Muszáj bocsánatot kérnem. Vagy belehalok ha nem teszem meg. Túlságosan szép és aranyos. Túlságosan megkedveltem. Pedig elhatároztam az első percben ahogy meglátta, hogy nem kedvelhetem meg. Nem szerethetek belé. De tegnap este olyan hivogatóak voltak az ajkai. És olyan édesek. Úgy megcsókolnám. Újra meg újra egymás után. Akár egész nap. De nem tehetem. Mert lehet hogy ezzel megbántom. Vagy ami még rosszabb magamra haragítom.(egyeltalán van ilyen szó?) Nem. Most azonnal megyek és bocsánatot kérek tőle. Felállok és nagy lendülettel indulok meg az ajtó felé ami hirtelen kicsapódik és Jimin lép be rajta. Elég ideges lehet. Szinte szikrázik a szeme.

-Jimin... Én... Sajnálom.- böktem ki de ő belém folytotta a szót a következő mondatával.

-Mini eltűnt. Meg kell keresnünk. MOST.

Teljesen lefagytam. Miattam ment el. Miattam lehet, hogy baja esik. És ha az megtörténik én soha nem bocsájtok meg magamnak. SOHA. Szinte kisprinteltem az ajtón és villámsebességgel termettem a ház udvarán ahol már ott vártak a többiek.

-Jólvan akkor mindenki tudja, hogy hol kell keresnie Minit ugye?- tette fel a kérdést J-Hope.

-Igen- válaszolta mindenki.

-JungKook te hol fogod keresni?- teszi fel a kérdést Nam.

-Az erdőben...- nézek a ház mögé.

-De hát ki az a bolond aki oda megy ha egyedül akar lenni?- értetlenkedik Jin.

Kérdésére nem is válaszolva indulok el az erdőbe vezető ösvény felé amikor valaki visszaránt és szorosan megölel.

-Tae?- kérdezem de tudom hogy ő az. Pár másodperc múlva visszaölelem.

-JungKook kérlek vigyázz magadra...- motyogja mellkasomba majd elválik tőlem és mindenki megy egy másik irányba.

Így hát én is folytatom utam az erdőbe. "Ki az a bolond aki oda megy ha egyedül akar lenni?". Ez a kérdés jár a fejemben. Hát ha én egyedül szeretnék lenni én is az erdőbe jönnék. Mert itt senki nem keresne. Olyan helyekre kell ilyenkor menni amire nem gondol senki. Néha elég csak felmászni a tetőre hogy kiszellőztethetsd a fejed.

Vajon hol lehet? Vajon biztonságban van? Mit csinálhat? Ahogy haladok előlre egyszer csak véget ér az út. Egy nagyobbacska tisztásnál jukadtam ki ahonnan a kilátás valami eszméletlen. Rá lehet látni az egész városra. Van itt egy kisebb tavacska és annak a partján egy nagy cseresznyefa. A fa egyik ága nincs is olyan magasan. Olyan derékmagasságban lehet. Plusz minusz pár centi. Azon az alacsony ágon ül a lány. Hosszú kecses lábait lalógatja és nézi a tájat. Mögé lopódzom. Mivel ahogy említettem elég alacsonyan van az ág, így simán felérem. Hatalmas karjaimat az ő kis vékony dereka köré csavarom és úgy ölelem meg hátulról. Meg se mozdul. Egy pár percig csak csendben vagyunk. Érzem ahogy könnycseppjei lemossák bőröm. Nem bírom. Bocsánatot kell kérnem.

-Nézd Mini...- kezdem el de még mindig csak előlre fele néz.- Én szörnyen sajnálom amiket mondtam, amiket tettem. Mivel tudnám jóvá tenni?- tettem föl a nyomasztó kérdést.

-Csókolj meg...- motyogja alig hallhatóan de én még így is tisztán hallom. Eléggé meglepődtem. Tényleg ezt akarja?

Karcsú derekáról csípőjére csúszik a kezem majd onnan is leveszem. Megkerülöm az ágat majd elé kerülve előlről ölelem meg úgy ahogy az előbb. Felnézek szemébe majd lassan közeledni kezdek ajkai felé. Gyönyörű ívelt szív alakú rózsaszín ajkaitól pár miliméterre megállok. Szemeimet szájára majd szemébe vezetem aztán megint megismétlem azt a tettem és rátapadok mézédes szájára. Lágyan kezdem cirógatni ajkait enyémekkel. Mikor már kezdem azt hinni, hogy rosszul csinálom. (ugyanis nem csókolt vissza) elkezdte ő is mozgatni párnácskáit. Olyan lágyan csókolt vissza, hogy ha nem támaszkodom közben a fába akkor lehet, hogy a kellemes érzéstől itt és most összeesnék. Olyan jól csókol. Sajnos a levegő hiánya miatt el kellett válnunk. Nemtetszésemet egy morgással adtam tudtára. Ezek után szorosan magamhoz ölelem és fejem belefúrom nyakába.