BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~2. rész~~~

-Rendben. Most már csak annyit kérnék hogy próbálj nyugton maradni- utasít a másik fotósom, mert akivel "összevesztem" az felmondott azzal az indokkal hogy nem bírja már tovább a hisztijeimet. Amik amúgy csak megsúgom nincsenek is.

A lány még csinál pár képet. Mára ennyi. Nem tartott tovább mint 1 óra. Ez nem is olyan sok mint amikor egy nap vagy 6 helyre kell mennem és kb mindenhol legalább 2 de akár még 3 órákat fotózgatnak.

Tehát. Végre visszavehetem az eredeti ruhámat. Kilépek az ajtón és a fiúk megint ott beszélgetnek. Most annyira Dejavu érzésem van. Annyi különbséggel hogy most nem kell odarángatnia Jinnek a többiekhez.

-Megjöttem- mondom vidáman a fiúknak.

-Ez nagyon cuki- szólal meg Jimin aki rámemeli gyönyörű sötétbarna szemeit a telefonjáról. Csak elpirulok, és mosolygok mint egy tejbetök.

-Szerintem szexi- néz rám most JungKook. Erre csak lehajtom fejem és tovább pirulok.

-Cuki

-Szexi

-CUKI

-SZEXI

Veszekednek mint a 6 évesek.

-Persze! Pont most akartam kérni hogy vesszetek rajtam össze. Mindkettő vagyok és kész!- emelem meg egy nagyon picit a hangom mire mindenki rám kapja tekintetét.

Csak csendben állunk kb 3 másodpercig. Aztán már senki nem bírja tovább. Mindenkiből kitörik a nevetés. Már vagy egy fél perce nevetünk amikor a takarító közbeszól.

-Megkérhetném önöket hogy legyenek szívesek és hagyják el az épületet? Éppen takarítanék.- kicsit idegesen cseng a hangja így hát gyorsan szedjük a lábunkat nehogy baj legyen.

-Najó siessünk mert elkésünk-mondja Jin.

-És én kíváncsi vagyok a filmre!- folytatja Tae.

Értetlen arckifejezésem látva hozzáteszi- Megyünk mozizni. Tudod. Amit a bátyjád megígért mindenkinek.

-Ti is jöttök? Jaj de jó!!!!- ez volt minden vágyam. A BTS-el eltölteni egy pár órát. Bárhogy. Csak velük.

-Nem. Szerinted miért vagyunk itt?- szólal meg ma már másodszor Yoongi.

-Hát én azt hittem hogy csak összefutottatok Jinnel valami fontos dolog miatt.- folytatom monológiám.

-Miért? Te nem tartod magad fontosnak?- kérdi Nam.

-Hát. Ez hosszú...- hajtom le fejem- De nem érdekes siessünk. Kíváncsi vagyok mit nézünk.- folytatom és odalépek a kocsihoz. A többiek csak követnek. Mindenki beül az autóba. (sokszemélyes autó)

Igazából elég szomorú a múltam. Mármint olyan volt mint egy rémálom. A szüleink maghaltak egy autóbalesetben, így nevelőszülőkhöz kerültünk. Akkor kb 5 éves lehettem. Jin meg 10. Mivel volt rajtunk kívül a nevelőszüleinknek még egy gyerekük ezért neki egyértelműen több dolgot megadtak mint nekünk. Az általánosban ki voltam közösítve. Folyton bántalmaztak. Lelkileg. Ami sokkal jobban fáj mint az ha valakit testileg bántalmaznak. Mert az gyorsabban elmúlik. Először még sírtam az összes szavuk miatt. De egy idő után rájöttem hogy ezzel csak magamnak okozok rosszat. Így hát nem törődtem tovább a trágár szavakkal amiket rám vagy a családomra tettek. Sikeresen túléltem az általánost. Azt hittem hogy ezután már minden jobb lesz. De miért lenne egyszer is igaza egy ilyen lánynak mint nekem? Egyetemen sem volt másképp. Csak annyi különbséggel hogy itt már nem csak szavakkal bántottak. Vertek. Kihasználtak. Sőt. Még egyszer majdnem meg is erőszakoltak, ha nem lett volna ott ő. Egy fiú akivel a végén egész jó barátok lettünk. Kiderült hogy ő aszexuális ezért csúfolták és verték mint engem. Csak engem a családom, a múltam és a gyengeségeim miatt. Amikor másodikos lettem (egyetem) már nem bántottak annyira mert Jin befenyítette őket. Csak mert észre vette hogy valami nincs rendben. Elmeséltem neki mindent, ő meg megkérte a többieket hogy hagyjanak békén. Egy ideig minden rendben ment. Aztán egyik nap nem jött be az iskolába a fiú. Aki minden nap mellettem volt. Akinek mindig elmondtam az összes problémám. Aki mindig meghallgatott. Aki mindig megnevettetett. Aki szinte a második bátyám volt. Akiért megtettem volna bármit. Aki megigérte hogy mindig velem lesz. Öngyilkos lett. Nem birta tovább hogy folyton bántották. De egy szót sem szólt. És én nem vettem észre hogy valami nincs rendben. Szörnyű barát vagyok.
Ezután teljesen magamba fordultam. Egy antiszociális lány voltam. Aki minden este álomba sírta magát. Jin volt mellettem jóban rosszban.