BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~15.rész~~~

Leteszem a telefont és ránézek Kookra. Fel kéne keltenem... De olyan aranyosan alszik...

Lassan felé hajlok és egy puszit nyomok szájára mire mosolyogva nyammog egyet de nem nyitja ki szemeit ezért most egy kicsit több ideig hagyom hívogató ajkain enyémeket. Lassan elkezdtem őket mozgatni mire az idősebb is beszáll. Mosolyogva válunk el egymástól. Még egy puszit nyomok cseresznye piros ajkaira aztán már éppen állnék fel az ágyról de derekamat megfogja.

-Kérlek... Ne menj el...- nincs ereje visszahúzni.

-Jó de csak délig. Az még 20 perc...- fekszem vissza mellé vagy inkább rá.

Kezével kis köröket rajzol derekamra én pedig haját piszkálom.

-A többiek hol vannak?- kérdezi rekedten.

-Elmentek de majd este felé jönnek.- nyugtatom meg.

Hogy megnézzem van-e még láza feljebb kúszom hogy fejünk egy magasságban legyen és homlokát megpuszilom. Olyan forró, hogy szinte érzem ahogy perzseli ajkaimat. JungKook szemembe néz és egy halovány mosollyal az arcán megfogja a kezem és megpuszilja kézfejem. Miután ezt megtette közelebb hajlok hozzá és megcsókolnám de éppenhogy összeér szánk úgy húzódik távolabb tőlem mintha leprás lennék. Talán már ő sem szeret. Sőt. Lehet eddig sem szeretett csak kellett neki valaki egy ideig. Feltápászkodom és el indulok az ajtó felé. Hiába nyúlt utánam gyorsabb voltam. Még az ajtóban visszafordulok és keserű mosollyal az arcomon indulok le a konyhába egy "Pihenj nyugodtan" kíséretében.

Amint leérek a konyhába leülök az egyik bárszékre és arcomat tenyereimbe temetem. Hogy lehettem ennyire hülye? Azt hittem, hogy mostantól minden jobb lesz. Most, hogy végre rám talált a szerelem. De még most is magányosnak érzem magam. Mintha egy nyomasztó sötét, üres és kicsi szobában lennék egyedül és hiába hallom, hogy az ajtó előtt több millióan sétálgatnak szabadon, hiába kiáltok senki nem hall meg. Olyan mintha el lennék szigetelve. Mintha senki nem venne észre pedig ordítok torkom szakadtából. Gondolatomból két hatalmas jéghideg kéz ránt ki a valóságba. A kezek tulajdonosa hátamnak dől és forró ajkaival nyakamra nyom egy nyálas puszit.

-Cica....- suttog rekedt hangjával fülembe és nyom a mögötte lévő érzékeny területre még egy puszit majd folytatja.- Kérlek ne haragudj... Én csak nem akarom, hogy elkapd tőlem ezt a nyavaját...- ad mégegy puszit hajamba.

-Akkor most tisztázzuk egy-két dolgot mit szólsz?- kérdezem direkt úgy, olyan hangnemben mintha valami nem tetszene. Ami részben igaz is. Szegénykém olyan ijedten néz rám, hogy mindjárt elsírja magát.- Először is... Nem érdekel ha elkapom tőled ezt a nyavaját mert szeretlek. Másodszor pedig TE MÉGIS MI A JÓ ISTENÉRT JÖTTÉL LE MIKOR NEKED PIHENNED KÉNE?!- emelem meg egy "icipicit" a hangom mire mutató ujját szám elé helyezi és arcával olyan közel jön, hogy már érzem a lehelletét.

Ujjbegyét végighúzza függőlegesen ajkaimon és rájuk suttogja a válaszát a kérdésemre.

-Azért jöttem le mert én is szeretlek téged és utálom ha mérges vagy szomorú vagy miattam. Másrészt pedig engem igenis érdekel az egészséged. Oh... És ha még egyszer így megijesztesz megbüntetlek!- emeli fel mutatóujját.- Emlékszel amikor azt mondtam, hogy mi fiúk jobb büntit találunk ki?- kérdezi de nagyon jól tudja ő is a válaszomat.- Na... Ha mégegyszer ilyet csinálsz...

Nem hagyom, hogy befejezte mondókáját mert úgyis tudom, hogy folytatódna. Betapasztom száját enyémmel és egy csókba invitálom amibe tiltakozás nélkül belemegy.

Csókunkat egy morgás szakítja félbe. Najó igazából elment volna egy hatalmas mennydörgésnek is ami egyébként a gyomrom volt. Nevettünk egy sort majd miután abbahagytuk felálltam helyemet Kooknak adva és a pultnál kezdtem sürögni forogni, hogy legalább egy kávét csináljak Nyuszikának magamnak meg egy forró csokit.