BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~10.rész~~~

-Jó szerintem megértettem. Többet nem piszkállak... Ígérem...!- tette fel védekezően kezét.

Ezen a mondatán elnevettem magam és adtam még egy gyors puszit a szájára.

-Na jólvan Nyuszika. Menj mert még a végén hiányolni fognak...

Felveszem a törölközőmet a földről és kinyitom az ajtót.

-Többször hívhatnál Nyuszinak- mosolyog rám, aztán elhagyja a fürdőszobát.

Bezárom az ajtót és beállok a zuhany alá. Folyatom magamra a forró vizet amitől először libabőrös leszek. Egyébként ez furcsa. Ha Kookal vagyok elfelejtek mindent és csak a jó dolgok maradnak a fejemben. Ha elmegy, vagy nincs itt megint hatalmába kerít a rossz. Megint elerednek a könnyeim. De így legalább a víz lemossa.

Kb 30 perc múlva elzárom a vizet és kilépek a szőnyegre. Megtörölközöm, felöltözöm, fogat mosok és elindulok vissza a nappaliba. Hát nem mondom hogy hú de meleg van... Sőt. Kifejezetten fázom. Amikor leérek, a konyhába megyek és töltök magamnak egy pohár vizet. Nekidőlök a konyhapultnak és onnan nézem a nappaliban beszélgető és nevetgélő fiúkat. A látványra elmosolyodom. Ők tényleg barátok. És nagyon szoros a kapcsolatuk. És én nagyon szeretem őket. Egyszercsak Nam feláll Jin mellől és megindul felém.

-Joonie hova mész?- kérdezte Jinie.

Na várjunk csak... Joonie!? És gondoljuk csak át... Először amikor befestettem Jin haját Nam eléggé feltűnően bámulta. Amikor visszamentem már Jin RM térdén ült, a leader meg átölelte hátulról. Közös szobájuk van. A mai napon pedig Jin valamit el akart mondani valakinek (aki sejtésem szerint én lennék), de amikor rákérdeztem besértődött és rögtön RMhez ment aki rámosolygott. Most meg megint egymás mellett ültek. Itt valami nem stimmel. De nem bánom. Szerintem cukik.

-Csak iszom... De mindjárt jövök.- néz vissza Jinre Nam.

-Joonie...- szól megint Jin.

-Igen?

-Lehetőleg miután visszajössz utána még tudjam használni a konyhát. Oké?- nevetésem visszafolytva nézem tovább a történéseket.

-Rendben Eomma...- forgatja meg mosolyogva a szemét Nam majd miután ideér lefagy.

-Me-mennyit hallottál?- suttogja.

-Kb az egészet...- felelem mosolyogva.

-És...?

-És mi?

-Hát én is ezt kérdem...!

Egy pár pillanatig hallgatunk aztán elkezdünk nevetni a saját beszélgetésünkön.

-Najó... Hagyjuk- veti fel az ötletet nevetve és tölt magának vizet.

Ezután elindulunk a nappaliba.

-Te nem is alszol?- kérdezi Hobi amint meglát.

-Miért aludnék?- kérdezek vissza.

-Mert elég sokáig voltál fent és azt hittük, hogy gyors lezuhanyoztál és elmentél aludni.

-Én általában sokáig fürdök. 1. 2 pedig itthon soha nem megyek el lefeküdni köszönés nélkül.- mondom teljesen komolyan.

Nam leül eredeti helyére ezzel nekem nem maradt hely így leültem a szőnyegre. Nem mondom hogy kényelmes de megteszi.

-Héhéhé!- kiabál fel Tae.- Te nem ülhetsz a szőnyegen! Gyere ide a helyemre. Majd én ülök a szőnyegre!- áll fel és odasétál hozzám de én megrázom a fejem és meg sem mozdulok.