BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~13.rész~~~

Beszálltam a liftbe és amint leértem rögtön a kijárat felé indultam el.

-Máris mész? Úgy volt, hogy ma együtt fotózkodunk...- állított meg egy számomra nem túlzottan kedves ember. Sőt. Rühellem...

-Felmondtam- mosolygok rá bájosan majd felhúzva az arcomra a szájmaszkom kisétálok az épületből. Utam nem rögtön haza visz, hanem a közeli parkba. (Mármint nem Jiminbe csak na...) Leülök egy padra és elgondolkodom.

Még el sem helyezkedtem a számomra megfelelő ülőhelyzetbe már csörög is a telefonom. Képernyőjére pillantva meglátom drága bátyám képét és nevét így a zöld gombot jobbra elhúzva felveszem a telefont.

-Mégis hol a jó Istenben vagy?- von kérdőre köszönés nélkül az aggódó fiú.

-Neked is szia Jin.- szólok bele nyugodt hangnemmel a telefonba. A vonal másik végén egy hangos sóhaj hallatszik.

-Hol vagy?- kérdezi immáron nyugodtabban.

-A közeli parkban. Ide tudnál jönni? Beszélnünk kéne...- váltom át komolyra a szót.

-5 perc és ott vagyok...- ezzel bontja is a vonalat.

Tényleg nem tellik 5 percbe és meglátom Jint fehér ingben és egy sötétebb farmerben. Egyik kezével feljebb húzza a maszkját az arcán és gyors léptekkel elindul felém. Amint ideér egy szoros ölelésbe von amit azonnal viszonzok.

-Menjünk valahova máshová... Itt túl feltűnőek vagyunk...- szólal meg halkan és kezét felém nyújtja.

Mancsomat belecsúsztatom tenyerébe így kézen fogva indulunk el az úttest felé, ahol Jin stoppol egy taxit. Bemondva a címet el is indulunk a számomra ismeretlen helyszínre. A kocsiban csendben ülünk. Csak pár mondatot beszélünk. Azok is csak olyanok, hogy "Mi történt?" vagy az én részemről "Hová megyünk?". Erre persze nem válaszolt. Egy "Majd meglátod"-al elintézte a beszélgetést. Amint megáll a kocsi kiszállunk belőle és drága bátyám ismét elkezd húzni az egyik irányba. Egyszer csak szemem elé tárul a hatalmas kékség amit mindig is szerettem volna innen látni. Maga a táj is nagyon ismerős. Ahogy körbe-körbe nézelődöm meglátok egy hatalmas "móló"t (sorry de nemtudom a nevét) ami nagyon ismerős...

-Najoooo.... Ezt nem hiszem el!- emelem feljebb a hangom ahogy rájövök, hogy éppen hol is vagyunk.

A "Butterfly" című számuk utolsó pár jelenetének helyszínén álltunk.

Leülünk a földre és nézzük a csodálatosan kék tengert.

-Miről szerettél volna beszélni?- teszi fel a várva várt kérdést az idősebb.

-Elmondom csak akkor kérlek szépen ne akadj ki...- vezetem rá a tekintetem.

-Jézusom! Terhes vagy?!- szemei kikerekednek és hangját egy kicsit megemelte..

-Mi?! Nem! Dehogyis....- kezdek el kuncogni a végén.

-Ja jó... Akkor jó...- vesz egy mély levegőt.

-Szóval...- nézek vissza a távolba.- Amikor történt... A baleset...- itt ránézek és folytatom.- akkor a "farmfól" mentünk haza...

-Te emlékszel rá?- lepődik meg.

-Igen. És tudom, hogy te is emlékszel rá csak nem akartad mondani. De most nem ez a lényeg.- térek vissza az eredeti témához.- Tehát... Anya a végrendeletében azt kérte, hogy örököljem meg én...- vártam egy kicsit. Mikor felfogja mondatom bólint egyet így tovább folytatom.- És arra gondoltam  hogy esetleg felújíthatnánk... És esetleg... Ha te is beleegyezel akkor... Odaköltözhetnénk...- elhadarom az utolsó szót és a lábamat kezdem el nézni.