BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~16.rész~~~

-De... Akkor ti most... Együtt vagytok?- kérdez rá bátyám arra amit még én magam sem tudok.

-Nem hiszem... Nemigazán... Nem...- veszek minden szó után egy mély levegőt.

-Naaa.... Nyugi... Most nehogy itt szomorkodj nekem... Ha nem szeretnél neki, nem puszilgatna és csókolgatna. És nem mondta volna azt amit mondott ma reggel.... Szóval ne félj... Csak idő kell neki...- próbál vígasztalni.

-Na de.. Most én kérdezek... De kérlek légy őszinte...- kérelem mire csak bólint egyet így folytatom.- Tehát... Létezik... Létezik NamJin? - kérdezem meg félénken mire kicsit elpirult és lehajtja a fejét.- Jin...- szólok rá nyomatékosan.

-Öhmmm... Nem... Vagyis de... De nem... Vagy hát... Jajj hogy is mondjam..... L-lehet....- szemeit lesüti, hogy még véletlenül se tudjak a szemébe nézni.

Most ebben a pillanatban kitört a fangörcsöm... Számra szorítom a kezem, hogy ne hallatszódjon annyira a sikolyom. Ugrálok körbe-körbe mint egy kisgyerek. Jin meg úgy néz rám mint aki még soha nem látott embert. De ez most egyeltalán nem érdekel. Csak akkor szentelek bátyámnak nagyobb figyelmet mikor elerednek a könnyei. Megállok az ugrálásban és magamhoz húzom egy nyugtató ölelésre ami az elején nem válik be mert csak még jobban sír.

-Azt... Azt hittem meg fogsz... Meg fogsz utálni.... Mert nem vagyok.... Normális mint mások....- próbálom felfogni mit mond de egyszerűen ugyan azok a szavak visszhangoznak a fejemben.- Ha anyáék még élnének... Biztos undorodnának tőlem... Mert... Mert egy tehetségtelen ügyetlen senki a fiuk.... Akit még csak nem is az ellenkező nem vonzz.... Ha itt lennének.....- könnyei megállíthatatlanul folynak.

-Jin... Ha anyáék itt lennének büszkék lennének rád... És ugyanúgy szeretnének mint ezelőtt... Soha nem tagadnának le és mindig melletted állnának... Nem érdekelné őket ha nem olyan lennél mint mások... És soha... Soha a büdös életben nem foglak megutálni. Ezt jegyezd meg! Bármit mondok... Bármit teszek... Bárhogy állítom az ellenkezőjét.... Nagyon szeretlek... Nagyon nagyon nagyon....- tolom el magamtól, hogy bele tudják nézni könnyáztatta szemébe.

-Én is.... Nagyon szeretlek.... És köszönöm...- ölel meg mégegyszer.- Najó... Menjünk le mert még a végén Joonie felgyújtja a konyhát, de akkor nagyon mérges leszek....- törli könnyeit és elneveti magát.

-Na ezt a Jint jobban szeretem....- mosolygok rá kedvesen amit viszonoz.

Mikor leértünk a többiek a nappaliban beszélgettek. Mi is arra felé vettük az irányt. Jin megcélozta párját és ölében foglalta el helyét. NamJoon először meglepődött. Rám vezette tekintetét. Amint meglátta fülig érő mosolyom megpuszilja bátyám nyakát aki erre még vörösebb lett. Súgott valamit az ölében ülőnek a fülébe aki bólintott. Gondolom azt kérdezte, hogy elmondta-e nekem, hogy van NamJin.

Gyorsan leültem én is Tae és Kook közé. Utóbbi nem nagyon vett rólam tudomást ami egy kicsit elszomorított. Tovább nézte a tévét ami némán ment. Ezután elkezdtünk mindannyian beszélgetni mindenről.

***

Ma reggel egyedül keltem. Úgy beszéltük meg, hogy ma is lemegyünk a házhoz, hogy minél hamarabb készen legyünk vele. Tegnap a fiúk leszedték az összes tapétát úgyhogy most már csak ki kell festeni meg új tapétát felteni a falakra. Aztán berendezkedünk és beköltözünk. De az majd valószínűleg holnapra vagy holnaputánra marad.

-Jóreggelt...- köszöntek kórusban a fiúk amikor meglátnak a lépcső aljánál.

-Nektek is...- viszonoztam kedves gesztusukat és leültem az asztalhoz Jin és Hobi közé.