BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~17.rész ~~~

-De igenis az én dolgom. Van hozzá közöm szóval szépen kinyitod a szádat és elmondod, hogy mi a jó édes Istenért vagy itt!- Kook kezd kicsit nagyon ideges lenni. Ajaj... Ennek nem lesz jó vége...

-Képzeld el megmentettem Minit amikor te nem tudtad. Ha nem hívott volna lehet, hogy már régen elütötte volna egy autó vagy mit tudom én. De nem lett semmi baja mert ott voltam amikor egy csomó rajongó elkezdte üldözni. Szakadó esőben. Szóval te inkább köszönd meg, hogy megmentettem és ne ordibálj...!- emeli meg ő is a hangját miközben végig rám mutat. Mikor befejezi mindenki rám néz.

-Igazat mond Mini?- kérdezi feldúltan Kook.

-Igen...- felelem nagyon halkan.

-Nem akarlak mégegyszer itt meglátni... Szóval húzd el a csíkot... Most!- fordul Kook Minjun felé.

-Nem...- erre a kis szóra mindenki felfigyel.- Nem megy el...- jelentem ki és intek neki, hogy jöjjön be.- Minjun gyere...- nyomatékosítom szavaimat de ő továbbra is csak áll.

-Nem tehetem Minseo...

-Miért? Miért nem? Ha egyszer megkérlek rá...- nem engedi, hogy befejezzem.

-Mert annak senki sem örülne. Te sem...- teszi hozzá még mielőtt elkezdenék tiltakozni. És igaza van. Most nem nézném jó szemmel ha esetleg körülöttem sürögne forogna.

-Igazad van... Oh de még mennyire... Nem szeretnélek megbántani de ha a legjobb barátod olyat csinál amilyet te ezelőtt akkor kellene egy kis idő amíg feldolgozod...- kelek ki magamból és mondandóm után berohanok a házba. Egyenesen fel a szobámba. Egyedüllétre van szükségem...

Régen mindig kimásztam az erkélyről a tetőre és onnan néztem a csillagokat. Most is ezt tettem csak most nem a csillagos eget néztem hanem a szürke gomolyfelhőket amelyekből lassan elkezdtek hullani a kis esőcseppek. Fülhallgatómat és telefonomat amiket út közben vettem magamhoz kiveszem a zsebemből és beteszem a legelső zenét ami a kezeim közé akad. Csak nézem a felhős eget amikor meghallom tompán a nevem. Az egyik fülemből kiveszem a fülhallgató és leljebb halkítom a zenét.

-Mini~- kiabálja nevem Jimin és a ház mellet siet el így pont rálátok.

-Mondd...- kiabálom le neki mire azonnal felkapja a fejét.

-Jézus Isten... Mini könyörgöm... Mi szeretünk... Ne... Ne akarj véget vetni az életednek... Ne akarj minket itthagyni...

-Te mégis mi a jó Szent Máriáról beszélsz? Nem akarok öngyilkos lenni... Azért ahhoz még nem vagyok eléggé rossz állapotban...- kiabálom vissza neki mire egy hatalmas sóhaj kíséretében tudtomra adja, hogy megkönnyebbült.

-Jézus a kereszten... Kim MinSeo... Azonnal egyre le onnan vagy nem állok jót magamért!- kiabál most kedves bátyám mire hevesen megrázom a fejem.

-Nem megyek... Egyedül szeretnék lenni...- mire ezt kimondom meglátok egy sötét hajkoronát. Majd ahhoz társul egy fej és egy test amint éppen felfelé mászik az erkélyemről ki egyenesen mellém.

Mikor mellém ér akkor esik csak le, hogy ki van itt közvetlen közelemben. JungKook...

-Hát ez nagyszerű...- motyogom és nagy erővel dőlök vissza a tetőre.

-Tudom... De beszélni szeretnék veled erről az egészről...- néz rám sötét íriszeivel s mivel látja, hogy egy nagyon, de tényleg nagyon apró mozdulattal megrázom a fejem, folytatta...- Miért akarsz féltékennyé tenni?- kérdezi full komolyan mire gyorsan rávezetem tekintetem.

-Nem akartalak féltékennyé tenni...- zárom le ennyivel. Tényleg nem akartam... Hangom megremeg de próbálok úgy beszélni mint akinek ez lényegtelen. Hát pedig nem az...