BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~16.rész~~~

-Hogy aludtál?- kérdezi tőlem Hobi.

-Nem is tudom... Jól... Csak sokáig voltam fent mert nem tudtam aludni... De köszönöm szépen jól...- nem szokták megkérdezni, hogy hogy aludtam... Furcsa.

-Olyan sápadt vagy... Jól érzed magad?- kérdezi most Jimin.

-Jól vagyok... Tényleg...!- bizonygatom mert nem nagyon tudtam meggyőzni a fiúkat.

-Jól van de ha rosszul érzed magad akkor szólsz!- mondja Suga.- Már ha nem alszom... Ha ébren vagyok nyugodtan szólj...- Na ez Suga. Teljes mértékben.

-Had kérdezzek valamit... Mi ütött belétek? Nem az a bajom hogy gondoskodtok rólam. Csak furán viselkedtek...- nem értem...

-Nemtudom... Miért is... Ja megvan... Mondjuk azért mert elmondtál a kedves bátyádnak valamit ami nem tartozik rá csak rád meg rám. És most valószínűleg mindenki tud róla!- emeli meg a hangját a velem szemben ülő Kook. Istenem már megint mi baja van?

-Hát nem volt nehéz észrevenni már ne is haragudj... És ha el is mondtam Jinnek akkor sem mondta volna tovább... Komolyan... Már megint mi a bajod? Egyik pillanatban még tök normális vagy a másikban meg kitör a káosz mert neked valami nem tetszik... Hát tudod mit...? Mostantól csak azért sem fogok se rád nézni sem beszélni veled nehogy valami baja legyen a nagyságosúrnak!- amint ezt elmondtam emelt hangon felszaladtam a szobámba és ügyelve arra, hogy mindenki hallja; becsaptam az ajtót.

Lábaim nem tudnak megtartani így rádőlök az ágyra. Csak nézem a plafont és el kezdek dúdolni egy dalt. A dúdolásból lassan éneklés lesz. Amint rájövök mit énekelek elkezdek gondolkodni Jungkookon. Nem furcsa, hogy most vesztem vele össze de a Paper Hearts-et éneklem? Mindegy.

Gyorsan felpattanok és a szekrényem felé veszem az irányt. Ma elvileg meleg lesz. Akkot... Meg is van mit veszek fel... Egy eléggé rövid nadrág és egy haspóló. Felveszem a ruhákat és el megyek megcsinálni a reggeli teendőimet.

Miután készen lettem lemegyek a telefonommal a kezemben a nappaliba és leülök az egyik fotelbe.

============================

Puttyputty... 💕
Szia Minjun... Csak meg szeretném kérdezni hogy te ma is jössz-e segíteni?

1 perc sem telt el mióta elküldtem jött is a válasz.

Sajttorta... 💕
Szia Mini baba. Ha szeretnéd akkor megyek... Tegnap is mentem volna de a többiek mondták, hogy nem kell segítség szóval nem mentem... De ha szeretnéd akkor megyek.

Puttyputty... 💕
Szeretném... Akkor gyere a farmra mondjuk délre. Az neked jó?

Sajttorta... 💕
Nekem bármi jó. De akkor délre ott leszek. Te mikor indulsz?

Puttyputty... 💕
Most...

Sajttorta... 💕
Oh... Hát akkor ott tali. Puszi😘❤️

Puttyputty...💕
Pusszancs😘❤️❤️

====================================

Leteszem a telefont és elindulok az előszobába. Felveszem a cipőmet és a derekamra kötöm az egyik vékonyabb pulcsimat.

-Hamarabb mész?- állít meg valaki az ajtóban.

-Neked nincs Deja vu érzésed?- kezdek el nevetni mire ő is megereszt egy mosolyt.

-Menj csak... De vigyázz magadra. És ha megérkeztél akkor hívj...

-Már ha nem alszol...- mosolygok rá.

-Jól van na. Nekem... Min Yoongi-nak sokat kell aludnom...- nevet fel.- Na jól van... Indulj utadra.

-Köszönöm...- Ölelem meg szorosan a fiút aztán elhagyom a házat.

Az utat sétálva teszem meg a farm felé. Legalább addig is tudok gondolkodni. Kooknak van valami baja. Nemtudom mi az. Lehet, hogy azért ilyen velem mert elutasítottam. De hát mondtam neki, hogy... Ahh... Hagyjuk. És Jin valóban elmondta volna a többieknek? Vagy ők észrevették egyáltalán? Én vagyok ilyen hatással rájuk?
Jaj és még új állást is szereznem kéne. Annyi minden kavarog a fejembe. Közben elkezd szakadni az eső. Derekamról a pulcsimat leveszem és belebújok, hogy legalább a kapucni ha csak minimálisan is de megvédjen az esőtől. A párás levegőben alig van oxigén. Az esőcseppektől is alig látok. És ennek tetejében még úgy érzem mintha követnének is. Hátra nézek vállam felett. A gyanúm beigazolódott. Követnek. Mikor meglátják, hogy hátranézek gyorsabb tempót vesznek fel. Közben folyamatosan kérdésekkel bombáznak. "Jézusom ez Kim MinSeo?" "Kaphatok egy aláírás ide?" "Csinálunk egy selfit?" és több ehhez hasonló kérdés üti meg a fülem. Az eső csak tovább szakad. Futásnak eredek. A mellettem elhaladó autó kereke egy hatalmas pocsolyába hajt így én még vizesebb leszek. Futok amerre a lábam visz. Lassan kezdek fáradni. De nem állhatok meg. Ezeket a rajongókat már sasaeng-nek hívjuk. Akik már beteges dolgokat is meg csinálnának annak érdekében, hogy az adott ember akiért rajonganak, csak velük foglalkozzanak. Egyszer például volt egy olyan sasaeng aki eljött a régi házam elé. Megvárta amikor kimegyek. Előrántott egy fegyvert és azt mondta, hogy ha nem leszek az övé akkor senkié nem lehetek, és hogy velem akar meghalni. Aztán felém tartotta a fegyvert de szerencsére a rendőrök hamar kisiettek és letartóztatták.

Telefonom előkaptam és gyorsan felhívtam MinJunt. Kicsöng... Vedd már fel...

-Haló... Szia MinJun értem tudnál jönni?- térek rögtön a tárgyra.

-Baj van Mini baba?- kérdezi kétségbeesetten.

-Üldöznek a rajongók...- felelek gyorsan.

-Hova menjek?

-A parkhoz ahol mindig együtt lógtunk...

-5 perc... - ezzel a mondattal le is tette a telefont.

Elkezdtem még gyorsabban futni. Az üldözőim már fáradtak de nekem nem szabad még megállnom. Futnom kell. Szúr az oldalam fáj a lábam és szédülök. De mennem kell tovább. Mikor megpillantom a parknál félreálló fehér kocsit fellélegzem. Gyorsan odaszaladok és az ajtót feltépve zuttyanok az ülésbe. Ezzel egyidőben elindult a kocsi és elhagyjuk a helyszínt.

-Uram atyám... Azok mind téged üldöztek?- kérdezte mikor elkanyarodtunk a parktól mire csak bólintottam.

-Ott...-otthon.... H...-hagy-tam... A..... Maszkom....- lihegtem a kezem az oldalamra szorítva. Még mindig iszonyatosan szúr...

-Minden rendben?- kérdezte mikor megállt egy piros lámpánál és ő is oda teszi az oldalamra a kezét.

Kezem érintkezik övével. Tekintetünk egymáséba fúrjuk és próbálunk minél többet kiolvasni a másikból. Egyszer csak közelebb jön hozzám. Arca vészesen közeledik. Mikor már érzem a lehelletét gyorsan realizálom, hogy valószínűleg meg akar csókolni...

-M-mit csinálsz?- kérdezem tőle meg-meg remegő hanggal.

-Nemtudom...- jön még közelebb.

-Zöld van...- mentem meg a helyzetet a lámpa és a mögöttünk dudáló autók segítségével.

-Mi?- áll meg számtól egy milliméterre.

-Z-zöld a l-lámpa...- motyogom szájára. Zavar, hogy ilyen közel van...

Vesz egy mély levegőt majd visszahajol ülésébe és elindul.

Na hát ez mi volt?

Annyeong Mochik! Remélem nem haragudtok rám emiatt a rész miatt, hogy ennyire unalmas lett. A következő részt megpróbálom valamivel érdekesebbé megcsinálni. Addig is legyetek jók és amit majdnem minden rész végén elmondtam... Puszi a pocitokra😘❤️

2019.06.14.(23:16)