BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~15.rész~~~

-Cica... Kaphatok én is forró csokit?- kérdezi vágyakozó tekintettel mire csak mosolyogva mondok egy "igen"-t.

Miután elkészülök elé teszem az italt és belekortyolok sajátomba.

-Egyébként... Mit kérsz reggelire?- kérdezem és elkezdek mosogatni.

-Lehetne téged?- ölel meg ismét hátulról és megint nedves csókokkal lepi el nyakam.

Abbahagyom a mosogatás és megtörlöm a kezem amíg még tudok állni a lábamon, ugyanis annyira finoman mégis erőteljesen szívja meg nyakam egy érzékeny ponton, hogy ha nem fog talán ott helyben összeesek. Olyan érzékien csinálja.

-Kookh... Nehm szabahd...- sóhajtozom.

Érzem hogy elmosolyodik de csak folytatja amit elkezdett.

-J-Jung... Kookh.... Neeh...-próbálok kezei közül kiszabadulni de csak még szorosabban fog. Nem mondom, hogy nem tetszik. Mert akkor ez lenne életem legnagyobb hazugsága. Imádom. Ahogy ajkaival nyakamat kényezteti vöröses lilás foltokat hagyva maga után. Egyszer erősebben harapta meg nyakam egy részét ami miatt kissé fájdalmasan felnyögtem. Vérem kicsordult amit azonnal le is nyalt és puszikkal hintette be a harapás nyomát. Hajamat megfogja és óvatos mégis határozott mozdulattal oldalra dönti a fejemet, hogy jobban hozzá férjen a bőrömhöz. Szabad kezével vállamat simogatja majd hatalmas tenyerét levezeti derekamhoz és pólóm alá nyúlva kezdi el simogatni hasfalam amitől megremegek.

-Tudom, hogy te is akarod...- suttogja bőrömre miközben magával szembe fordít.

-Nyuszih... Ne...- tolom kicsit távolabb magamtól.- Tudod mit? Megígérem, hogy az új hálószobámat amint lesz rá alkalom felavatjuk jó?- kérdezem tőle elködösült tekintettel.

-Istenem... Addig nem tudok várni...- kezd nyafogni mire hozzá bújok olyan szorosan ahogy csak tudok. Egy puszit nyom a hajamba és nagy levegőt vesz.- Kívánlak....

Elmosolyodtam kijelentésén és mélyen magamba szívtam finom, bódító illatát.

-Azért 2-3 napot még kibírsz Drágám?- suttogom mellkasába.

-2-3 NAPOT? Nem hiszem...- sóhajtott majd elvált tőlem és leült a bárszékre.

Nagyon sajnálom szegényt de nem tehetek mást. Egyrészt beteg és minél előbb meg kell gyógyulnia. Másrészt pedig Jin nem mondta mikor jönnek és harmadrészt pedig nem a konyhapulton szeretném elveszíteni. Szóval na...

-Nyuszi... Ugye most nem haragszol rám...?- kérdezem óvatosan és hátulról átölelem a nyakát és most én puszilok bele a hajába..

-Nem Szívem... Az Isten őrizzen attól, hogy haragudjak rád...- fogja meg a kezem és nyom kézfejemre egy puszit.

-Akkor mi a baj...?- kérdezem füléhez közel hajolva.

-Semmi...

Ezt a választ utálom a legjobban. Hát látszik rajta, hogy van valami de mégis azt mondja, hogy semmi. Bár én is sokszor mondom azt, hogy semmi pedig általában van.

-Csinálsz nekem reggelit?- kérdezi halkan mire bólintok egy aprót.

Elengedem és a hűtőhöz sétálok amiből kiveszem azokat a kellékeket amik kellenek egy egyszerű mezei rántottához. Tojás, hagyma, só, bors, kis szalonna. Egy serpenyőt teszek a főzőlapra és elkezdtem megcsinálni a reggelit/ebédet. Amint készen lettem kitettem két tányérra és letettem elé az egyiket amit azonnal be is falt.

Még mindig baja van. Idegesít, hogy nem tudom mi az...

-Én elmegyek és lefürdök... Ha nem baj...- motyogom és el indulok a fürdőszobába.

A tükör előtt látom meg először kiszívott nyakam, felduzzadt ajkaim és összeborzolt hajam. Hiányoznak az érintései. A csókjai. Gyorsan beállok a zuhany alá és megengedem a hideg vizet. Már szinte remegek annyira fázom de nem érdekel. Kitiszítja az agyam. Mikor kiszállok a zuhanykabinból akkor veszem észre, hogy én bizony nem hoztam magammal ruhákat így belebújok a papucsomba és a törölközőmet magamra csavarva tipegek be a szobámba. Ki nem találjátok ki ült az ágyon. Na? Tudtam, hogy nem fogjátok kitalálni. Jungkook. Amint meglátott szemében a csillogás erősödött. A szekrényhez sietek és elkezdtem nézni milyen ruhák vannak kimosva de egy olyan sincs ami itthonra jó lenne.

-Tudom hogy nézel...- mondom de nem nézek hátra.

-Azon gondolkodom... Hogy odaadjam-e a pólómat, hogy ne kelljen törölközőben rohangálnod jobbra-balra.- tűnődött el.

-Szerinted jó lenne rám?- kérdezem mivel mikor felvettem kicsit nagynak tűnt.

-Szerintem igen...- felel egyszerűen és kezembe ad egy fekete pólót.

-Köszi- mosolygok rá egy szájra puszi után, majd kimegyek vissza a fürdőbe és felveszem az imént kapott ruhadarabot.

Vissza battyogtam a szobámba és betettem egy mosást aztán lementem a konyhába és elkezdtem takarítani. Mikor lejárt a mosás gyorsan felkaptam valami olyan ruhát ami nem volt rám nagy. Elmosogattam, söpörtem, felmostam és néha felmentem  megnézni mit csinál Kook aztán újra a munkának szenteltem a figyelmemet. Olyan délután fél 5 felé estek be az ajtón a többiek. Mindenki hulla fáradt volt de kedves bátyám nem tudott nem törődni a nyakamon éktelenkedő foltokkal. Persze... Hogy lehettem ennyire hülye? Legalább próbáltam volna eltüntetni. De nem. Annyi eszem nem volt. Na mostmár mindegy.

-Mini... Beszélhetnénk?- kérdezi Jin miközben folyamatosan nyakamat és kulcscsontomat nézegeti. Kíváncsiságát még csak nem is próbálja leplezni de emellé még egy kis haragot is vélek felfedezni szemében. Csak lassan bólintok és elkezdtem követni szobája felé. Ahogy becsukja az ajtót rögtön rám zúdítja összes kérdését.

-Hé hé hé... Lassíts...! Tehát... Elmesélem csak utána légyszíves te is válaszolj néhány kérdésemre. Oké?- bólintott így elkezdtem mesélni neki mindent amit tudtam. Teljesen kiöntöttem neki a lelkem. Amit végighallgatott néha egy kisebb fangörcsöt kapva.

Annyeong Mochik! Itt vagytok még? Sajnálom, hogy mostanában ugye az előző részre célozva késtem. Mivel úgy szoktam csinálni hogy meg van írva a 14.rész de addig nem teszem ki amíg meg nem írom a 15.-et. Úgyhogy sajnos ezért késett az előző rész. Nagyon nagyon sajnálom de most így év vége felé még jobban megdolgoztatnak minket az iskolában. De ígérem amint elkezdődik a nyári szünet megpróbálok többet írni. Addig is legyetek jók és a kövi résznél találkozunk. Puszi a pocitokra😘❤️

2019.06.07.(23:02)

Meg így a végére... MINDENKINEK NAGYON KELLEMES NYARAT KÍVÁNOK. Aki most ballagott annak meg sok sikert a következő éveihez. Csak az előttetek lévő utat figyeljétek hogy eljussatok a célotokhoz. Nade sziasztok!👋❤️❤️