A bosszú a fegyverem

Kerüld el az Eső vidéket Jiraiya... Ott csak is végzeted vár rád!

(Jiraiya)

Konoha-ban ismételten káosz van, bár ez az elmúlt időkben nem is olyan furcsa. Amióta az Akatsuki felbukkant az életünkben azóta van Naruto, de vele együtt az egész falu is veszélyben. Tudtam jól, hogy Naruto-nak szüksége lesz egy olyanra, aki csak és kizárólag vele foglalkozik, így kénytelen voltam kikapni a fiút Kakashi kezéből, aki ugyan átengedte nekem Naruto-t, de látszott rajta, hogy személyi okok végett... Nem örült annak, hogy távol van tőle a fiú. Tudom, hogy milyen nehéz lehet neki, hiszen Naruto elől titkolnia kell Kushina-t és Minato-t. Tudom, hogy még mindig gyötri magát azok után, hogy nem tudta megmenteni őket és, hogy Naruto-nak emiatt szenvednie kell, de... Sokan vagyunk, akik szintén így éreznek; többek között én is, mivel Minato a tanítványom volt. A fiamként szerettem a tehetséges, mindig vidám, szőke hajú fiút, akinél jobb tanítványom nem is lehetett volna. De sajnos... Az életünk ilyen; Van, hogy elveszítünk számunkra fontos embereket, de olykor-olykor meg is ismerünk olyanokat, akik a találkozásunk első pillanatától kezdve fontos szerepet töltenek be az életünkbe. – Ez egy nagyon nehéz és nyomasztó tény tud lenni... De az életünk már csak ilyen: nehéz és nyomasztó, bár olykor boldog, vidám és végtelen.

Az elmúlt 3 évben én inkább ezt tapasztaltam meg Naruto-val, hiszen miközben keményen edzettünk, sok szabadidőm volt arra, hogy egy kicsit nyugodtan éljek és elengedjem magam. Persze, mikor visszatértünk a faluba összekellett kapni magunkat, főleg mivel az Akatsuki egyre sűrűbben lépett akcióba, de azon belül is... Leginkább Takara volt az, aki sok gondot okozott nekünk, hiszen ő Kakashi-ra vadászott. Mindenáron ki akarta oltani az ezüsthajú életét, de ahogy teltek a hónapok... Takara is szép lassan rájött arra, hogy éveken keresztül megtévesztették őt. Miután a lány megértette, hogy az apjáról nem igazak azok a pletykák, amiket a fejébe véstek, elkezdett nyitni Konoha felé, s ezzel együtt a helyes utat is elkezdte megtalálni. Nagyon kár, hogy ez az egész csak igen lassan akar megtörténni, mert ugyanis Takara az egyetlen, aki tudja, hogy mire képes és mire készül az Akatsuki. Mivel képtelen velünk kommunikálni, illetve Yamahiko sem érti meg pontosan, amit mond, így nem tudunk olyan információhoz jutni, ami segíthet nekünk az Akatsuki ellen. Ugyan, én beszéltem Kakashi-val, miután elhozta Takara-t a faluba és eléggé részletesen elmesélt nekem mindent; illetve az utóbbi napokban Tsunade mellett dolgozok és folyamatosan kapjuk a Gyökéri ANBU-sok beszámolóit Danzou-ról, illetve az ő sötét terveiről. Mindig is lehetett sejteni valami rosszat vele kapcsolatban, de sajnos sosem voltak rá konkrét bizonyítékok. Most viszont, hogy végezni akart Takara-val... Mindent sikerült a saját szájából hallanunk, így egyértelműen ellenséggé vált. Csak kár, hogy leginkább Orochimaru-ról kapunk információkat. – Vele kapcsolatban csak annyi a véleményem, hogy bárki bármit mondhat... Az a vén kígyó... Tutti nem halott!

- Haaaj... - sóhajtott fel Tsunade, miközben a papírjait rendezgette az asztalon.

- Na, mi a helyzet Tsunade? – kérdezem tőle, miközben a falnak támaszkodva figyelem őt.

- Ne, röhögjél Jiraiya! – szúrja ki azonnal a mosolyt az arcomon. – Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy vidámak legyünk...

- Ah... - engedem le a kezeimet, majd lassan elindulok az asztal felé. – Még mindig nincs semmi új információnk az Akatsuki-ról?

- Nincs. – vágja rá kissé dühösen. – Az egyetlen, aki tudna nekünk segíteni, az Takara lenne, ha tudna velünk kommunikálni. Túl sok információ van a birtokában, amit képtelen lenne velünk megosztani, úgy, hogy lekörmöli azokat... Bár lenne valami megoldás erre a problémára! – sóhajtozott szomorúan, miközben én éppen távozni készültem. – Jiraiya, te hova mész? – kérdezi meglepődve.