A bosszú a fegyverem

A maszkos Akatsuki-s csapdájában

(Sasuke)

Kimerülten tértem magamhoz egy igen sötét és kissé ijesztő helyen. A szemeimet nagyon nehezen bírtam felnyitni, de amikor sikerült... Észrevettem azt a maszkos alakot, aki már korábban láttam. Egy egyszerű fekete alá öltözetet viselt és ezen, - meg a maszkján kívül semmi mást. – Kissé tartottam tőle, hogy ki lehet, de aztán bevillant egy emlék a Samurai-hídnál történt eseményekről. Ott is ott volt ez az alak és kész volt kifaggatni Danzou-t Shisui szemét illetően. – Gondolom ez a szem lehetett az, amit az álnok legelőször elrabolt az Uchiha-któl, s ezt követték a többiek... A többiek szemei, akiket mind-mind Itachi mészárolt le! – Hogy jobban szemügyre tudjam venni az alakot, megpróbáltam felülni, viszont ez igen nehezen ment. Visszagondolva ugyan nem volt olyan vészes a harcom Danzou-val, de a testem igencsak megérezte azt. Ám mikor végre sikerült rendesen felülnöm, észrevettem, hogy a ball vállamtól lefele, teljesen be vagyok fáslizva. Ez az idegen... Ellátta a sérüléseimet, de... Miért? Mit akar tőlem és miért hozott egyáltalán ide?

- Magadhoz tértél? – kérdezi, miközben én magam elé helyezem a jobb kezemet.

- Ki vagy te? – kérdezem tőle, mire ő csak lábra áll és közelebb sétál hozzánk.

- Mi már találkoztunk korábban, Uchiha Sasuke, de képtelen voltam elhomályosítani azokat az emlékeket, amikor velem találkoztál... - mondja rejtelmesen és mély hangon.

- Miről beszélsz itt összevissza?! – értetlenkedek továbbra is. – Válaszolj a kérdésemre! – utasítottam őt.

- Nyugodj meg... - kért higgadtan. – Minden kérdésedre választ fogsz kapni... De csak szép sorjában. – válaszolta. Kicsit megpróbáltam lehiggadni, mert sok választásom nem volt. Időközben rájöttem, hogy a Danzou-s harcnál ő egy Akatsuki köpenyt viselt, így már kétség sem fér ahhoz, hogy az Akatsuki-ban vagyok. – A nevem Uchiha Madara... - mutatkozott be végérvényesen és először nem akartam elhinni, amit mond. Uchiha Madara akkor élt, mikor Konoha-t megalapították, ami közel 100-150 évvel ezelőtt volt. Lehetetlen már csak az is, hogy idősként életben legyen, nem hogy még ilyen fiatal állapotban! – De mivel látom, hogy nem hiszel nekem... Mutattok neked valamit... - mondta, majd a maszkját félig lehúzta, így láthatóvá vált előttem a Sharingan-ja és az arcán lévő sérülések. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy ez igaz...

- Sha... Sharingan... - remeg meg a retinám.

- Így van... - teszi vissza az álarcát. – És megnyugtatlak... Ez a saját Sharingan-om. Sosem lennék képes a saját klánomtól lopni...

- Hogy, hogy ilyen állapotban vagy... Te nem az I. Hokage vetélytársa voltál? – kérdezem őt, mire egy egyszerű választ kaptam.

- Igen... Valóban Hashirama ellenfele voltam, de egy titkos technikának köszönhetően... Meg tudtam őrizni a fiatalságomat. Gondolom ez neked nem új, hiszen Orochimaru is hasonlókkal próbálkozott.

- „Na, igen... És be kell vallani... Sikerült is neki; csak kár, hogy olyannyira eltunyult már..." De akkor... Mégis mit akarsz tőlem? – tértem vissza egy korábbi kérdésemre.

- Csak beszélni veled, mint Uchiha az Uchiha-val... Illetve úgy érzem, hogy jogod van tudni az igazságot, melyet ténylegesen... annyiszor elhallgattak előled. – válaszolja, mire én csak a szemeimet forgatom.

- Ch... Még egy igazság...

- Nem lepődök meg azon, hogy nem hiszel nekem, de... Én most úgy beszélek erről az egészről, mint Uchiha, illetve, mint a bátyád felettese.