A bosszú a fegyverem

Sasuke új szervezete: A Hebi-csapat

(Sasuke)

Orochimaru legyőzése könnyebb volt, mint ahogy azt vártam, - bár mondjuk most igen csak gyengélkedett. Vétek lett volna nem kihasználni ezt a helyzetet, pláne úgy, hogy meg akarta szerezni a testemet, hogy abban éljen tovább! Annyira erős akartam lenni, hogy ezt nem vettem észre, bár a lelkem mélyén... sejtettem, hogy Orochimaru nem ennyire önzetlen. A rádöbbenésre egy Hozuki Suigetsu nevű Shinobi segített, aki Orochimaru itteni laborjának egyik titkos kísérleti alanya. Többször beszélgettünk és ezeknél a beszélgetéseknél árulta el nekem Orochimaru szándékát velem kapcsolatban. Csak annyit kért ezért az információért cserébe, hogy szabadítsam ki, ha a kígyó halott! – Nos, mivel végeztem az idős sannin-nal, eleget teszek a feltételnek. Lesétáltam a titkos földalatti laborba, ahol Suigetsu fogva volt tartva, egy igen nagy tartályban. Odaérve hozzá, határozottan néztem rá, majd a kardomhoz nyúltam, ami az oldalamra kötött kardtartóban volt.

- Oh, csak nem legyőzted? – kérdezi tőlem, mire én a kardommal szétvágtam a tartályt.

- Teljesítettem a feltételt... - raktam el a kardot. – Viszont te leszel az első... Aki csatlakozik a csapatomhoz...

- Haaa?! – akad ki egy pillanatra. – Már miért kéne?

- Csend! Rajtad kívül még a déli laborban lévő Karin-ra és az északi rejtekhelyen lévő Jugo-ra lesz szükségem... - fordítottam neki hátat.

- Oh... Ez egy kis problémát fog jelenteni... - nevetgél kissé erőltetetten. – Ugyanis... nem igazán bírom őket...

- Induljunk! – mondtam neki, majd elindultam kifele a laborból.

- Figyelj jól rám, Sasuke... - lépett mögém Suigetsu, majd közelebb hajolt a fülemhez. – Nehogy azt hidd, hogy örökké a te csapatodban fogok szolgálni... Ha jól sejtem a bátyádat akarod megtalálni a segítségünkkel, igaz?

- Hm... Szóval tudsz Itachi-ról? – kérdezek vissza meglepődve.

- Nincs olyan Shinobi a földön, aki ne hallotta volna, Uchiha Itachi történetét... - suttogta határozottan miközben érzem magamon a tekintetét. – De persze... A bosszúálló öcsike története is ismerősen cseng...

- A lényeg... - utasítottam őt.

- Csak addig szolgállak téged, amíg be nem teljesítetted a bosszúdat... Értve vagyok? – mondta ki a lényeget.

- Nekem mindegy... - vonok vállat. – Induljunk... - hunytam be a szemem, majd útnak eredtem újra.

- Oké-oké... - nevetgélt vidáman. – De nem vállalok felelősséget a tetteimért...

- „Oké... Csak menjünk már!" – forgattam a szemeimet.

***

Ténynek tény... Suigetsu, tényleg utálja a többieket, viszont a vörös hajú Uzumaki lányt sem kell félteni. Olyan könnyedén harcolt Suigetsu ellen, hogy azt öröm volt nézni; de hosszútávon biztosan veszített volna a Ködrejteki Kardforgató ellen. De hát azért voltam itt, hogy féken tartsam Suigetsu-t. A rövid kis csetepaté után, ami a rejtekhelyen történt, ismét útnak eredtünk, hogy tovább bővítsem a csapatomat Orochimaru áldozataival. A kígyó mindannyiunkat a saját önző céljaira használta fel, - míg én új test lettem volna neki, addig Suigetsu egy kísérleti alany. Karin-t az Uzumaki képességek és technikák miatt tartotta maga mellett, míg Jugo-t a különleges Kekkei Genkai-ja miatt tartotta értékesnek. Ez az erő képes chakra-t termelni és egy hiteles forrás segítségével, - mely Suigetsu-tól származik, - megtudtam, hogy Orochimaru az ő erejének köszönhetően fejlesztette ki az átokbillogot. Bár különösen most ez annyira nem érdekelt, ahogy Karin rám tapadása sem, hiszen most a célomra kell koncentrálnom, mely nem más, mint Itachi megölése. Amíg az a rohadék nem halott, addig az én lelkem sem lehet nyugodt! Sosem fogom tudni kiverni a vér szagát; a holtestek látványát a fejemből; és a magányosság érzését a szívemből, mely azóta kísér engem, amióta Itachi lemészárolta a klánunkat. Csak kísér és kísér, s nem enged el! Ez a szörnyű érzés csak is akkor szűnhet meg, ha megölöm azt, aki ezt tette velem; S ez nem más, mint Itachi!