Hidan és Kakuzu: A küldetés és a vadászat

675 36 0
                                    


(Kakuzu)

Hidan-nal már egy teljes napja úton vagyunk a Villámok országa fele, hogy levadásszuk Pain-nek a 2 farkú démont, mely a világmegváltó terveihez szükséges. Számomra nem fontos, hogy a megrendelőnek miért kell az adott áldozat, aki a bingo könyvben szerepel, - ebben az esetben nem; Pain a főnököm, szóval itt nincs szó bingo könyvről, - de a lényeg a lényeg, ami számít az csak az, hogy megkapjam érte azt a fizetséget, ami jár nekem; és most itt a ryo pénzekről beszélünk. Mivel Pain egy hosszabb útra küldött minket, így van esély, hogy egy kis plusz pénzt szerezzek azzal, hogy útközben egy-egy bingo könyves alakot levadásszak. – Na, igen... Itt a legnagyobb kérdés az, hogy Hidan mennyire képes befogni a pofáját, hiszen Pain nem igazán szereti ezeket a kis magán akciókat; és mivel Hidan nem igen komál engem... Kinézem belőle, hogy simán beárulna Pain-nek. – Nem csodálom, hogy a vezetőnk gyerekes módszereket alkalmazott arra, hogy figyeljünk a küldetésre, hiszen néha tényleg át tudunk esni a ló túloldalára, ami tényleg azt idézheti elő, hogy úgy viselkedünk, mint a dedóban. A különbség az köztem és Hidan között, hogy én ezt elismerem és be is vallom magamnak, míg ő inkább felhúzza magát és elküld mindenkit a halálba. Végülis ő megteheti, hiszen halhatatlan, de ezt a képességét sokkal jobban ki tudná használni, ha nem lenne ennyire forrófejű, - na, meg, ha egy kicsit jobban értene a bűnszervezési mesterséghez. – Én ezt a szakmát sajátítottam el a falumban és éltem is vele elégé rendesen, de rájöttem, hogy a halandó életem kevés ahhoz, hogy ennek a mesterségnek az eredményét láthassam, érezhessem és megélhessem. Ekkor sikerült egy olyan jutsu birtokába jutnom, - egy Tűz országi szerzetes templomban ez nem volt egy nagyon nehéz feladat, - ami egy kis orvostudomány segítségéve, képessé tett a „halhatatlanságra". Valójában az nem olyan, mint Hidan-é, hiszen bármikor jöhet egy olyan ellenség, aki erősebb nálam, így a halhatatlanság az én részemről, elveszti a hírnevét. Éppen ezért igyekszek magamnak újabb és újabb erős szíveket találni, hogy ezt az esethőséget minél jobban kizárhassuk; viszont ehhez muszáj fejvadászkondom. Remélem Hidan ezt megérti, de ha nem... Van más trükk is a tarsolyomban!

- Na, Kakuzu hozzám szólsz még valaha, vagy végezzem inkább egyedül a küldetést? – kérdezi, miközben kissé gúnyosan hátra nézz hozzám. Én csak a szemeimet forgatom.

- Pain azért küldte kettőnket, hogy ketten végezzük el a munkát... - sétálok fel mellé a domb tetejére. – Értem én, hogy élvezettel végzed el a gyilkosságaidat, de szakmailag is oda kell rá figyelned... - próbálom jó tanácsokkal ellátni, hiszen Hidan egy nagyon erős harcos. Csak a nagyképűségéből kéne lefaragnunk...

- Jaj, ez olyan tipikus nagyapós duma! Tudod mit, maradj inkább itt Kakuzu, hisz az öreg, csiga tempód csak lelassítana...

- Tsk! – hunyom be a szemem, majd elindulok a lejtőn lefele, mely a Felhőrejtek nevű falu előtt van jó pár kilométerre innen. – Próbálj ne feltűnő lenni, különben bukta a feladatnak...

- Oh, persze-persze... - teszi vissza a kaszáját a hátára, majd elindul utánam.

Viszonylag megpróbáltunk elkerülni Felhőrejtek falait, hiszen az itt lévő ninja-k eléggé vadak és erősek; maga a mostani Raikage is egy izomkolosszus; plusz az ő testvére egy Jinchuuriki, ráadásul a nyolcfarkúé és ebben még az a poénos, hogy a Bijuu és a Jinchuuriki jó viszonyt ápol egymással. Ilyet se láttam még, pedig én már sok mindent láttam! – Hál Isten zökkenő mentesen mehettünk tovább, így csak hamar elértük a Villámok országi szigetvilágot. A partmentén guggolva figyelem a szigeteket és azon gondolkodok, hogy vajon melyiken lehet a Nibi. Körülbelül 10 sziget van itt, de csak 7 tartozik a Villámok országához; a másik 3 a Doragon klán birtokában van. Remélem Itachi tévedett azzal kapcsolatban, hogy Takara apja megkímélte a feleségének az életét, mert ha ez igaz, akkor a nő csak is ezeken a szigeteken lehet. Ha megtudja, hogy a lánya az Akatsuki tagja, biztos elkövet mindent azért, hogy elvegye tőlünk, és Takara biztos, hogy az anyjához menne, aminek Pain nem örülne annyira...

A bosszú a fegyveremWhere stories live. Discover now