BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~14.rész~~~

-Igen... De éppen ide le szeretnénk költözni a többiekkel.- mutatok hátra de amint megfordulok egy karbatett kezű enyhe féltékenységet kimutató JungKook áll velem szemben.

-Szia... Jeon Jung Guk...- nyújtja a kezét Kook a fiatalabb felé.- Te pedig...?

-Yang Minjun. Tegnap előtt összefutottunk csak nem volt időnk bemutatkozni.- ráznak kezet. Végig egymás szemébe néznek. Kook nagyon méregeti míg Minjun csak mosolyog.

-Jó de mostmár mennünk kell... Ugye Mini?- fogja meg a kezem Kook és elkezd húzni a kocsihoz.

-Majd még azért összefutunk?- kiáltja utánunk Minjun.

-Igen. Szia- integetek neki.

Amint odaérünk a kocsihoz a fiú kinyitja az ajtót és szinte belök az autóba. Olyan gyorsan kerüli meg a kocsit, hogy még éppen hallja ahogy feljajdulok az előbb ért kisebb ütéstől. Igazából nem fájt annyira. Éppen csak megéreztem. Inkább csak megijedtem.

-Sajnálom... Ugye nem fáj?- néz rám aggódva mire csak megrázom a fejem.

Ezután elindítja a motort és elkezd vezetni. A rádió halkan szól mi pedig kínos csendben ülünk egymás mellett. Talán félúton járhatunk amikor megérzek egy nagy meleg tenyeret a combomon.

-Nézd én.... Tényleg sajnálom- áll félre a kocsival és folytatja.- Kérlek ne haragudj rám. Csak... Nem szeretem ha rajtam kívül van valaki aki esélyes arra hogy jobban szeresd mint Engem...- hajtja le a fejét. Két kezem közé veszem arcát és felemelem fejét, hogy a szemébe nézhessek.

-Figyelj ide rám... Nekem rajtad kívül nem kell senki más... Érted?- nézek mosolyogva a szemeibe.

-De nálam vannak sokkal jobb emberek akikkel sokkal jobban mutatnál mint velem és....- nem hagyom hogy befejezze a mondatot. Egy csókot nyomok a szájára amit szíves örömest viszonoz. Miután elválunk homlokomat nekidöntöm övének és úgy nézek sötét szemeibe. Nekem csak Ő kell...

***

-Jólvan. Akkor már csak egy dolog kell.- nézem a kezemben lévő listát amit ugye Jin nyomott a kezembe még mielőtt elindultunk volna.

-Mégpedig?- jön mellém Kook és jobb vállam fölött nézi ő is a papírt.- Minek nekik kukászsák?- akad ki amin elkezdek kuncogni.- Ne kuncogj mert megeszlek!- mutatja fel mutatóujját Kook mire már csak nevetésem visszafogva vigyorgok.

-Na akkor menjünk és vegyük meg azt a kukászsákot...- indulok el az egyik irányba. Mikor megtaláljuk a keresett tárgyakat elindulunk a kassza felé. Amint kifizetjük utunk a kocsi felé vesszük. Beszállunk a gépjárműbe és hazafelé kezdünk hajtani.

JungKook ujjaival a kormányon dobolja a rádióban szóló zene ütemét. Mikor elindul egy számomra ismert zene elkezdem dúdolni.

-A szövegét is tudod?- kérdezi Kook egy piros lánpánál megállva. Bólintok.-Akkor énekelsz nekem?- szemeit rámvezeti mire megint csak bólintok.

Mikor elkezdek énekelni a fiú hatalmasra nyílt szemekkel hallgat minden kiengedett hangot. A zene után csak egy mosollyal nyugtázom meglepett arcát.

-Azt tudtam hogy jó a hangod... De hogy ennyire?!- dícsér meg.

-Azért Teged még nem körözlek le...- teszem a hangsúlyt a "még"-re.

-Oh... Ezt vegyem fenyegetésnek?- néz rám kihívóan.

-Annak veszed aminek szeretnéd- kacsintok rá.

Éppen nevetgélünk valamin miközben belépünk az ajtón. Mindenki ránk emeli a tekintetét. Ami azt illeti kicsit meglepődtem mikor 6 ember helyett 7 fogadott.