BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~13.rész~~~

-Biztos oda szeretnél költözni?- kérdezi meg óvatosan és államnál fogva felemeli fejemet hogy ránézzek. Óvatosan bólintok egyet mire elmosolyodik.- Rendben. Legyen... De az a ház nekünk nagyon nagy...

-Hát... Megkérdezhetjük a többieket is...- mosolygok rá. Elneveti magát és féloldalasan megölel. Így nézünk tovább a végtelenbe...

***

Most zárom be magam után a bejárati ajtót. Így délután 2 felé mivel elég sokáig ott ültünk Jinnel és néztük a tenger mélykék színét aminek a hullámai néha-néha habosan csapódtak neki a falnak.

-Már azt hittem megevett titeket valami...- siet elénk rögtön NamJoon és szorosan magához öleli Jint aki vissza is öleli azonnal.

Én csak tátott szájjal nézem őket. Zavartan elválnak egymástól és rám néznek. Úristen ha most kitörik a fangörcsöm a NamJin miatt akkor valami 6 éves kislánynak néznék ki mint akinek odaadják az áhított csokis fagyit amit megígértek. Tehát mielőtt vulkánnak képzelném magam, hogy kitörjön a fangörcsöm, előtte még fülig érő mosollyal elmegyek mellettük és bemegyek a nappaliba. Még be sem léptem de már valaki úgy ölel hogy mindjárt összeroppant. Gyorsan visszaölelem az engem szorongatót aki nem sokkal később kibújik a nyakamból és a szemembe néz.

-Legközelebb mondd meg hogy meddig lesztek távol!- kérlel Tae mire bólintok egyet.

-Srácok... Egy percre leülnétek?- lép be Jin és Nam mögöttem a nappaliba.

Mindenki bólint és leül. Csak Jin és én maradunk talpon. Bátyám rámnéz. Azt beszéltük meg, hogy én mondom el a fiúknak az ötletet miszerint költözzünk le arra a farmra. De ha elakadok akkor Jin besegít.

-15 éve... Haza felé jöttünk a szüleinkkel egy farmról. De sajnos- kezd csípni a szemem és gombóc nő a torkomban. De folytatom- autóbalesetet szenvedtünk... Kórházba kerültünk mind a négyen. Anya és apa nem élték túl...- első könnycsepp.- A farm amiről hazajöttünk az édesanyánké volt. Ezt a végrendeletében az én nevemre írta át így most ez az enyém...- letörlöm a könnyeimet aztán folytatom a sós folyadékot visszafolytva.- És arra gondoltam, hogy felújíthatnánk... És esetleg leköltözhetnénk. És nem csak mi Jinnel... Hanem ha szeretnétek ti is akkor...- folytatnám de egyszerre vágnak a szavamba.

-Igeen!- kiabál mindenki én pedig egy lágy mosolyt erőltetve az arcomra leülök Hope és Kook közé.

Hobi magához ölel és simogatja a bal karom nyugtatásképpen.

-Sajnáljuk...- szólal meg Jimin.

-Már régen volt... Csak... Nehéz feldolgozni a fogalmat hogy már nincsenek...- motyogom elválva J-Hope-tól.

Pár percig csend van. Ezalatt a kis idő alatt megnyugszom én is.

-Na és... Felmondtál?- kérdezi Yoongi aki reggel megállított az ajtóban. Erre a mondatra mindenki rám néz amolyan "Biztos nem..." fejjel

-Igen...- válaszolok mire Sugán kívül mindenki elkezd kérdezgeni.

"Komolyan?" "Nincs olyan isten" "Ti most csak vicceltek" és ehhez hasonló mondatok hangoztak el felváltva mindenki szájából.

-ELÉG LEGYEN!- kiáltok mire az egész ház elhalkul.- Köszönöm... Tényleg felmondtam mert a főnököm egy kö... Népművészeti cserépedény volt...- javítom ki magam amint meglátom Jin mérges tekintetét.

***

Már reggel van. Tegnap este még egy keveset beszélgettünk meg társasoztunk aztán elmentem lefeküdni JungKookal. Most én keltem fel előbb így láthatom az én kis Nyuszikámat ahogy alszik... Puha bőrére simítok mire elmosolyodik. Hüvelyk ujjammal elkezdem simogatni selymes fehér bőrét aztán nyomok egy lágy puszit a szájára és kikelek mellőle. Utam a szekrénymhez vezet. A pólóim valószínűleg mind a mosásban vannak. Vajon ha felveszem Kook pólóját akkor megharagszik? Hátra nézek az alvó Nyuszimra. Mosolyom kiszélesedik. Biztos nem fog haragudni... Úgyis hajnali 5 van. Ilyenkor még senki nincs fent. Ja igen... Korán feküdtem le így korán is kelek. Gyorsan felkapom magamra Kook pólóját ami egy "kicsit" nagy rám. Nembaj jó az úgy.

Kimegyek a szobámból és lemegyek a konyhába. Elkezdek csinálni magamnak egy fincsi forró csokit. Éppen a forró csoki port venném le a polcról de azt Jin egyel feljebb tette így nem érem el...

-Ezt nem hiszem el...- dörmögök magamban

-Hmm... Jól áll a pólóm...- azonnal megfordulok és vörös fejjel nézem a velem szemben álló fiút.

-Köszi...- motyogok.

-Segítsek?- kérdi mosolyogva mire egy aprót bólintok.

Ismét úgy ahogy akkor, azon a reggelen amikor a palacsintát sütöttem, pont ugyanúgy vette le a sötét színű port.

-Hmmm... Forrócsoki?- bólintok miközben várom, hogy feloldódjon a tejben a por.

-Te is kérsz?- emelem végre rá a tekintetem. Szótlanul bólint.

Leveszek egy másik bögrét a polcról (arról amit elérek) és elkezdem neki is készíteni a forrócsokit. Egyszer csak két kar fonódik derekam köré. Mikor készen lettem habot fújtam a két ital tetejére és felé nyújtottam az egyiket. Egyszerre ittunk bele a bögrében lévő löttybe. Mikor elemeltem szám elől a bögrét JungKook kuncogott egyet és közelebb lépett hozzám. Értetlen fejemet látva mosolyogva kezdett el magyarázni.

-Habos a szád széle...- jön hozzám egyre közelebb.

-Jaj... Most mi tévő legyek?- játszom meg magam mosolyogva.

-Majd én segítek...

Közel hajol arcomhoz és konkrétan lenyalja a számról a habot. Nyelvével végigsimít alsó ajkamon aztán párnácskáimat táncba hívja melyet eszem ágában sincs visszautasítani. A csókunkat elmélyítette. Kissé pihegve nézzük egymást. Ő bal kezével derekamat jobbal pedig arcomat simogatja. Én jobbommal haját birizgálom ballal pedig vállába kapaszkodom.

-Neked volt már valakid?- suttogja.

-Nem...- suttogok én is.- De miért kérded?

-Mert rohadt jól csókolsz...- ad egy gyors puszit a számra aztán engem elengedve tovább kortyolgatja a forró csokiját.

-Hát azért te sem panaszkodhatsz...- dicsérem meg és én is beleiszom az italba.

Mikor elemelte a szájától a bögrét neki is habos maradt a szája így én is (csakúgy mint ő az előbb) elkuncogtam magam.

-Te nem akarsz nekem segíteni?- kérdezi és szabad kezével szájára mutat. Fejemet ingatva mosolyogva lépek hozzá közelebb és lecsókolom a szájáról a habot. Mikor elválok tőle ő csak mosolyogva megköszöni.

-Olyan cuki vagy....- mosolygok rá.

-Téged meg feltálalhatnának nekem desszertként...- kacsint rám amitől szinte ott helyben elolvadok.

Annyeong minden Mochinak! Ez a rész egy 100 szóval sajnos rövidebb lett de úgy éreztem, hogy ha itt fejezem be akkor az úgy sokkal jobb mintha belekezdenék valamibe és a felénél meg elvágnám. Azért remélem tetszett, és hogy nem haragudtok rám emiatt a dolog miatt. Legyetek jók puszi a pocitokra😘❤

2019.05.04.(3:03)