fagypont felett » loki odinson

27.

 - Ez meg mi a francot csinál már megint? - üvöltöttem fel olyan hangosan, hogy Yon-Rogg meglepődötten rezzent össze - A saját kezemmel fogom kitekerni a nyakát - sziszegtem idegesen, és felpattantam.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne közbeavatkozni - szólalt meg halkan Yon-Rogg, mire felháborodva fordultam feléje.

- Engem pedig már réges rég nem érdekel, hogy mi jó ötlet, és mi nem - csattantam fel - Magamra hagyott, és ki akarom deríteni, hogy miért! Bármennyire is abszurd ez, még mindig benne bízok a legjobban ezen a retkes bolygón - fújtattam, majd csapkodva az övemet dühösen konstatáltam, hogy az egyetlen késemet lenyúlta Krinn.

- Ezt keresed? - nyújtott felém egy fényesen csillogó asgradi tőrt a pasas, mire elképedve kaptam ki gyorsan a kezéből, mielőtt meggondolná magát.

- Köszönöm - biccentettem - Most pedig ha megbocsájtasz - viharoztam volna ki a függönyön keresztül, azonban Yon-Rogg visszarántott a karomnál fogva - Mi van már? - kiáltottam rá feszülten, és kihúztam a csuklóm a szorításából.

- Tudok egy gyorsabb utat, ha nem zavar a társaságom - biccentett a fejével maga mögé elmosolyodva.

Összeráncolt szemöldökkel néztem át a válla fölött, majd elkerekedett a szemem. Az üvegfal, amin addig a pörgő várost bámultuk, most középen szétnyílt, és egy épp olyan zöldeskék űrhajó, mint Yon-Rogg ruhája lebegett előtte egy apró rámpát támasztva a padlónak.

- Aztarohadt - csúszott ki a számon, majd rögtön elfanyalodtam - Mégis miért ez a sok segítség? Még mindig nem tudom, hogy mégis mi hasznotok van ebből, így pedig már, bocs, de nem szívesen szállok be egy űrhajóba, hogy aztán ki tudja, hová vigyetek - fontam össze magam előtt beharapva az alsó ajkam.

- Ahogy gondolod - vonta meg a vállát Yon-Rogg - De remélem, azt azért végiggondoltad, hogy ahogy innen kilépsz, Topáz fel fog téged nyársalni a kedvenc szuronyára. Nem mellesleg pedig, a barátocskád is egy ilyen űrhajón van, a levegőben, így elég nehéz lesz a nyomába eredned. Vagy talán tudsz repülni? - húzta fel gúnyosan a szemöldökét.

Ökölbe szorított kézzel és gyorsan forgó gondolatokkal toporogtam feszülten. Ahogy Lokira emeltem a tekintetem, végre nem a sötétség fogadott, hanem tényleg ő volt az, és továbbra is ott harcolt egy idegennel a repülő tetején. Fenébe az egésszel!

- Ahjjj, annyira utálom ezt! - toppantottam dühösen, majd kikerülve a férfit átugrottam a kanapén, és ráléptem az ezüst rámpára.

Yon-Rogg halvány mosollyal a szája sarkában követett, majd beljebb terelt a járgányba. A hajó belseje nem volt nagy, hiszen ezt nem is hosszú utazásokra tervezhették. Az ezüstösen csillogó borításon hatalmas, sötétített üvegablakok nyitottak kilátást a külvilágra. Négy fehér, bőrülés volt a belsejében, az egyik előtt egy hatalmas botkormánnyal. Erre a helyre vágta le magát a legújabb ismerősöm, miközben én elhúzott szájjal bámultam a hátsó két ülést elfoglaló Feronra, és a bekötött orrú Krinnre. Oh, remek.

- Ezek is jönnek? - pillantottam kelletlenül Yon-Roggra, mire Krinn felhorkantott.

- Ezek? Már bocs, de mi mentettük meg a csinos seggedet Topáz hajtóvadászata elől - dünnyögte orrhangon, mire csak gyerekesen kiöltöttem rá a nyelvemet.

- Eljátszottad a bizalmamat, úgyhogy ne gondold, hogy bármikor is hálálkodni fogok neked! - fújtattam, és leültem a vezető melletti ülésre.

- Nem hazudtam teljesen - szólt vissza Krinn - Földi vagyok. Vagyis voltam - vonta meg a vállát.

- Micsoda remek hír - horkantottam fel.

A következő pillanatban a gép meglódult olyan elképesztő sebességgel, hogy ijedten lapultam bele a puha ülésbe. Lehet, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet, mint amilyennek látszott? A járgányunk rögtön belevetette magát a legkülönfélébb festésű és alakú űrhajók rengetegébe, és biztos vagyok benne, hogy még ezen a kaotikus helyen is illegálisan, össze-vissza cikáztunk a normális tempó kétszeresével, amire sok, valószínűleg dudaként funkcionáló, furcsa hanggal válaszoltak nekünk.