fagypont felett » loki odinson

12.

- Na, ki az ágyból, nem lustálkodni jöttünk ide - rázogatja meg egy hang a vállam.

Nyűgösen a fejemre húzom a takarómat, és igyekszem kizárni az egyre idegesebb Lokit és a vakító napsugarakat. Jogom van vége aludni, tegnap este ő zavart az ágyba, mintha legalábbis az anyám lett volna. Most akkor hagyjon már végre...

- Nem fogom többször elmondani. Itt van a sokkoló a kezemben, és nem félek használni - mondta unottan, és kegyetlenül letépte rólam a takarót.

- Add vissza - dörzsöltem a szemem fáradtan és hunyorogva abba az irányba nyúltam, amerre a takarómat sejtettem.

- Nem fogom. Jó lenne, ha méltóztatnál végre felkelni - mondta, és a saját ágyára dobta a takarómat, ahol nem érhettem el.

- Gonosz vagy - ásítottam - Nagyon gonosz - motyogtam már csak magamnak.

- Látod, tegnap este kellett volna aludnod, nem pedig vázákkal dobálni engem - mosolyodott el halványan.

- Hónapokon keresztül mást sem csináltam, csak dobáltam a hülye késeket. Ne csodálkozz, ha berögzült a mozdulat - néztem végig magamon, és akkor vettem észre, hogy az a ruha van rajtam, amit már tegnap tegnap kiválasztottam.

- Csak nem gondoltad, hogy megvárom mire elkészülődsz? Gyere már! - lépett az ajtóhoz, és kinyitotta az egyik gombbal.

- Hová sietsz így? Csak nem a Nagymesterhez? Nem bírod kivárni, míg újra látod? - csoszogtam utána, de bármilyen fáradt voltam, ki nem hagytam volna, hogy ezzel húzzam.

- Azt hittem megbeszéltük, hogy ezt abbahagyod - pillantott rám unottan.

- Én meg azt hittem, hogy hagyni fogsz aludni - túrtam bele a kócos hajamba, hogy valamennyire elrendezzem.

Loki csak egy unott pillantást vetett rám, és elindult a folyosón otthagyva engem.

- A gyűrűért megyünk? - loholtam utána nagy nehezen. Nem elég, hogy kiugraszt az ágyból, még futnom is kell utána. Megáll az ész.

- Oda nehezen. Mint mondtam, nem éppen a legideálisabb helyen van - mondta, és mielőtt még benyöghettem volna egy újabb beszólást, rám sem nézve a számra tapasztotta a kezét - És nem ott, ahol te gondolod - tette hozzá, mire levigyorodtam.

- Akkor hol? - húztam el a kezét a számról, hogy érteni lehessen, amit mondok.

Loki egy pillanatig habozott, és körülnézett a kihalt folyosón. Egy lélek sem volt rajtunk kívül, mit paranoiáskodik itt? Egyébként sem hiszem, hogy bárki is tudna rajtunk kívül a gyűrűről...

- A gyűrű... - kezdte közel hajolva hozzám, majd megakadt, mintha nem akarná elmondani. Ennek mi baja van?

- Mi van már? - toppantottam idegesen, mire elvigyorodott.

- Csak nem idegsít, hogy nem tudod? - kérdezte kajánul - Akkor nézd meg... Heimdall lányaként tudnod kellene.

- Ezt a tegnapi miatt kapom, ugye? - fontam össze magam előtt a kezemet - Nagyon jól tudod, hogy nem találtam meg a gyűrűt. Különben nem kellett volna tegnap elmenned körbekérdezni a fél bolygót.

- Hát ez zseniális kikövetkeztetés. De várjunk csak... Mi van, ha máshonnan tudtam meg? - vigyorgott egyre szélesebben.

- Már megint a gondolataim között mászkáltál? - kerekedett a szemem - Mintha megbeszéltük volna, hogy ezt nem csinálod - akadtam ki. Nem hiszem el, hogy már semmi privát szférám sem lehet előtte...

- Mintha megbeszéltük volna, hogy abbahagyod a rendkívül humoros midgardi poénkodást - feleselt vissza.

- Nem hiszem el, hogy ennyire idegesít - szállt el egy pillanat alatt a haragom, és elmosolyodtam.