fagypont felett » loki odinson

8.

- Hé, felkelsz már végre? - rázogatta a hang a vállam.

- Hagyjál - húztam mélyen a szemembe a kapucnim, és próbáltam kizárni, hogy tovább aludhassak.

- Jobb lesz, ha addig kelsz fel, amíg ilyen illedelmes és lovagias vagyok. Fogy a türelmem - fordított át a hasamról a hátamra, és lelökte a kapucnit a fejemről.

- Fáradt vagyok - motyogtam összeszorított szemmel - Nem akarok felkelni - nyafogtam, és átfordultam az oldalamra.

- Te akartad - szólt a hang kicsit messzebbről, és hirtelen rám borított egy egész vödör jeges és hideg vizet.

Úgy pattantam fel, akár egy rugó. Lesokkolva simítottam ki a vizes hajamat az arcomból, és egy szélesen vigyorgó Lokival találtam szembe magam. De még milyennel. Immár újra emberi formát öltött, visszatért a zöldeskék szeme és a sötétzöld ruhája, méghozzá egy új köpennyel. Hm. Pedig már egész megszoktam, hogy általában félmeztelenként mutatkozik előttem, de kétségkívül megnyugtató volt, hogy most már nem ég le a bőröm, ha hozzáérek. Persze, nem mintha akarnék, csak...

- Jól nézel ki - nyögte ki meglepetten, de miután kimondtam, legszívesebben visszaszívtam volna.

- Tényleg? - vigyorodott el még jobban, és egy lépéssel közelebb lépett hozzám.

- Úgy értem, jobban. Mármint, érted, nem vagy kék, meg vörös szemű. Így értettem - védekeztem elvörösödve.

- Hát hogyne - vigyorgott, és még közelebb jött. Úristen, mire készül?

Már csak egy fél méter választott el minket, Loki végig mélyen a szemembe nézett, én pedig elvesztem abban a zöldeskéken kavargó tengerben. Nem is emlékeztem, hogy ilyen gyönyörű szeme van... Loki végül egy fél perc után lazán felemelte a kezét, és lazán csettintve teljesen szárazzá tette a ruhámat.

- Gondoltam, ne fagyj halálra - mosolyodott el, és ellépett tőlem.

Legszívesebben felpofoztam volna magam. Hogy is dőlhettem be neki? Már megint... Ki kell ürítenem a fejem, de nagyon gyorsan. Lehunytam a szemem, vettem egy nagy levegőt, majd Loki után fordultam.

- Szóval. Akkor ma is gyakorlunk? - kérdeztem felvéve a földről a tőröket.

- Inkább mondjuk úgy, hogy neked kell valami gyakorlatot magadra szedni, és én vagyok az a szerencsétlen, akinek ehhez asszisztálnom kell - varázsolta ő is könnyedén elő a tőrét.

- Nos, így is lehet mondani - húztam el a számat - De az én megfogalmazásom szerintem szebb volt.

- Az enyém meg pontosabb - vigyorodott el, és a keze a késével csak néhány centire húzott el a fejemtől.

De én sem voltam rest, hála a sok gyakorlásnak a jégszoborral, könnyedén célba tudtam venni a vállát. Csak... hát igen. A kivitelezéssel azonban gondok voltak. Mire a kezem elért volna odáig, Loki könnyedén kigáncsolt -már megint- én újra a földön találtam magam. 

Ami még néhány százszor meg is történt. Szinte az egész napom abból állt, hogy folyamatosan a földön landoltam, Loki nem volt egy éppen kedves tanítómester. Ő nem az a típus volt, aki a kezdőt néhányszor hagyja nyerni, hogy legyen egy kis önbizalma, vagy esetleg egy kicsit gyengédebben bánik velem, mint bénával, hanem rendesen a földhöz vágott, nem is egyszer. Hát, köszönöm szépen. És így ment ez heteken át. Közben sikerült nekem is elsajátítanom a gáncsolás technikáját, Loki volt olyan kedves, és megmutatta nekem, de a gyakorlatig elég sok idő volt eljutni. Továbbá néhány gyenge pontot, amivel könnyedén a földre lehet kényszeríteni az ellenfelet. És naná, hogy én voltam az, akin megmutatta. Hát ki más? Egy idő után már sikerült nekem is egypárszor majdnem földre kényszeríteni Lokit, de a nagy áttörés úgy három hét után következett be.