fagypont felett » loki odinson

23.

 -  Hogy mi?! - visítottam fel ingerülten.

Loki villámgyorsan ellökte magát a faltól, és hozzám pattanva szorosan rátapasztotta a tenyerét a számra. A sikításom még a bőrén keresztül is tompán kongott a nagy légterű liftben. Szaporán verő szívvel, zihálva pillantottam rá oldalra, és idegesen téptem le magamról a kezét, de ő szinte rögtön rátapasztotta a másikat. Ha lehet, ettől csak még dühösebb lettem, és megpróbáltam lefejteni ezúttal a bal ujjait, de a jobb keze már lendült is helyette. Ezzel vagy elszórakoztunk egy fél percig, Loki egyre szélesebb vigyorral figyelte a szerencsétlenkedésemet,  én pedig a méregtől vörös arccal igyekeztem elütni magamtól a kezét, teljesen reménytelenül.

Mikor már úgy éreztem, hogy felrobbanok Loki rettentő vicces játékától, kihasználva, hogy pont előttem áll, könyörtelenül belerúgtam a térdemmel a gyenge pontjába. Ettől persze ő is meglepődött, és fájdalomtól eltorzult arccal tántorodott hátra falnak. Haha. Ezúttal már én vigyorogtam kárörvendően. Megérdemelte. 

Kirántva az övemből a Skrull vérétől még nedves késemet, és mielőtt Loki elléphetett volna a faltól, a mellkasánál visszalöktem, és a torkához szorítottam a tőrt. Rossz hatással van rám, teljesen átvettem a kedvenc szokását.

- Mindent tudni akarok! - sziszegtem dühtől izzó tekintettel.

Loki a szája sarkában megbújó pimasz mosollyal nézett mélyen a szemembe, egy percig sem komolyan véve a torkához nyomott késem. De jó, hogy ekkora tekintetem van előtte.

- Ahogy óhajtja, hercegnő - suttogta rekedtes hangon.

A kés hirtelen szertefoszlott a kezeim között, akárcsak Loki. Nekiesve a falnak ismét jól belefejeltem a kemény fémbe, és a rugóként tántorodtam hátra. Ám hátralépve egy bizonyos személy lábára taposva estem neki a mellkasának. Mielőtt azonban megfordulva elugorhattam volna az útjából, egy hideg fém csillant meg a nyakamnál, a bőrömet cirógatva.

- Azért ez még mindig az én trükköm - hallottam a bal fülem mellől Loki vigyorgó hangját, és oldalra pillantva láttam az előreeső fekete haját.

- Egy hercegnővel nem illik így bánni - förmedtem rá, bár fogalmam sem volt, hogy miről beszélt nekem.

Égtem a vágytól, hogy végre megtudhassam az orvul eltussolt titkot, ehhez képest Loki az ilyesféle abszolút értelmetlen, és totálisan idegesítő kis játékaival szórakozott, csak apró célzásokat téve. Én pedig majd meghaltam a kíváncsiságtól, és látszólag őt ez éltette.

- De egy herceggel sem. Hát még egy királlyal - vágta rá rögtön, és eltüntetve a tőrt lágyan ellökött magától.

Megtámasztva a magam a falnál, megpördültem, és dühösen néztem a csintalanul csillogó szemébe. Örülök, hogy szerinte ennyire vicces vagyok. Szerintem már annyira nem.

- Mondj el mindent! - mordultam rá mérgesen.

- Hosszú lesz - figyelmeztetett, de természetesen csak az időt akarta húzni.

- Van időm - vágtam rá, majd megláttam a Loki mögött kinyíló ajtót.

Egy percig sem gondolkoztam, vállalva a felelősséget, hogy pofára esek, a vállal előre nekimentem az előttem álló társamnak. Nos, vagy nem számított rá, vagy csak már ő sem lelte örömét a folyamatos bénázásomnak, bár ezt kétlem, lendületből kilöktem az ajtón.

Abból is látszott, hogy nem érte váratlanul, hogy ösztönösen gyorsan hátralépkedve hagyta, hogy maga előtt toljam a kihalt folyosón. Kapkodva a tekintetem a sok színes fal között észrevettem egy mélyedést két oszlop mögött, és egy percet sem tétovázva belöktem oda Lokit. A hely tökéletes volt, senki sem láthatott ránk a folyosóról, én azonban így is szemmel tudtam tartani a környéket, ha valaki jönne. Még sem olyan rossz dolog, ha valaki egy isten.