fagypont felett » loki odinson

20.

 - Oké, mi a terv? - pillantottam Lokira, miközben felcsatoltam az övemre a két tőrömet - Bemegyünk, elvesszük, és lehúzunk innen? - grimaszoltam.

- Pontosan - bólintott - Gyorsan tanulsz - vigyorodott el, és beütve a kódot kinyitotta a szobánk ajtaját - Amint a markunkban van a gyűrű, ellopunk egy űrhajót, és az Ördög Segglyukán keresztül meglépünk - mutatott a késével az ablakunkból látszódó tornádóra, ami egyértelműen a legnagyobb átjáró volt az összes közül.

- Az Ördög Segglyukán? - fintorodtam el - Ez a neve?

- Nem, csak gondoltam én adok neki egy másikat - forgatta a szemét unott - Nyilvánvalóan.

- Jól van, na - húzta széles mosolyra a szám - A végén még hiányozni fog ez a bolygó - sóhajtottam fel.

- Összesen két napot töltöttünk itt, azalatt is háromszor akartak meggyilkolni - nézett rám fejcsóválva - Idegesítően pozitívan tudsz gondolkodni.

- Te meg túl pesszimistán - öltöttem ki rá a nyelvem.

- Realistán - javított ki mosolyogva - Na, jössz már?

- Persze - bólintottam, majd mikor Loki előreengedett az ajtóban, nem tudtam megállni, hogy ne tegyek rá egy csípős megjegyzést - Az a hercegi neveltetés, nem igaz? - vigyorogtam rá.

- Királyi vér csörgedezik az ereimben. Nem fogok úgy viselkedni, mint egy vadparaszt - horkantott fel.

- Pedig szoktál - vágtam rá, mire csak pimaszul elmosolyodott.

- Látod, mint mondtam, multifunkciós vagyok - mutatott magára büszkén, mire felnevettem - Na, mit csinál az a szörnyeteg? - kérdezte kíváncsian. Imádom, mikor valami olyat tudok, amit ő nem.

- Alszik, és olyan hangosan horkol, hogy még így is megfájdul a fejem - sóhajtottam fel fájdalmasan.

- Remek - bólintott - Akkor javasolnám, hogy induljunk, vagy szeretnél még itt ácsorogni az ajtóban? - lökött meg egy aprón, mire vigyorogva indultam el a kihalt folyosón.

- És azt hiszed, olyan egyszerű lesz bejutni ahhoz az izéhez? - pillantottam rá, de ő csak magabiztosan bólintott - És esetleg meg is osztanád velem, hogy mégis hogyan? - értetlenkedtem, mire huncutul elmosolyodott.

- Elképzelhető, hogy elloptam az ajtókat nyitó biztonsági kódokat - vonta meg a vállát, mintha nem is enne az olyan nagy dolog.

- Mégis mikor, és hogyan? - képedtem el teljesen.

- Veled ellentétben én nem mászkálással és bőgéssel töltöttem a tegnapot, hanem hasznos dolgokat is tettem a vakációzás helyett. Többek közt háromszor mentettem meg az életed, és felkészültem a küldetésünkre is - nézett rám lesajnálóan.

- Mégis hányszor akarod ezt az orromra kötni? - kérdeztem unottan.

- Amíg meg tudsz valamit magadtól is csinálni - vágott vissza rögtön.

- Még mindig képes vagy elfelejteni, hogy én nem Asgardon nevelkedtem, szóval jó lenne, ha nem várnád el tőlem, hogy úgy harcoljak, mint aki már két éves korában is késekkel játszott - fújtattam dühösen - Különben is, mire bármit is tennék, te már rég leszúrtad, bárkiről is legyen szó - szúrtam még oda.

- Mert lassú a reakcióidőd. Heimdall... - kezdte volna, de én rögtön a szavába vágtam.

- Baszki, én nem Heimdall vagyok! Rohadtul örülnék, ha nem hasonlítgatnál folyton az apámhoz, akit sosem ismerhettem. Ha az ő ereje kellett neked, akkor miért nem mentetted meg? Én sosem leszek olyan, mint ő - sziszegtem dühösen.