BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~12.rész~~~

-Neked is Nyuszikám....- behunyom a szemem és azonnal elnyel a csodálatos álomvilág ahol az agy szüleményei élnek...

Reggel mikor kinyitom a szemeimet üres az ágyam. Annyira szeretnék egyszer arra kelni hogy valaki puszilgat és csókolgat... Na mindegy. Kikászálódom az ágyból és leballagok a nappaliba. A lábaimat csak egy elég rövid nadrág fedi. Míg felsőtestemet egy elnyűtt póló ami eltakarja a nadrágomat. Úgyhogy képzelhetitek, hogy néztek engem a fiúk amikor leértem.

-Jóreggelt...- motyogom még félálomban ám ekkor megszólal a telefonom amit idő közben lehoztam magammal és a konyhapultra tettem le. Elveszem a pultról és megnézem ki hív. A menedzserem. Dejó. Ennek is most kell hívnia. Mindegy... Felveszem.

-Haló- szólok bele álmos hangon a telefonba.

-KIM MINSEO!!!- fülemtől azonnal elveszem és kicsit távolabb tartom a készüléket nehogy megsüketüljek. Egyik szememet összehúzom. A menedzserem hangjára mindenki rám néz. Visszahelyezem a telefont a fülemhez.

-Igen... Magának is jóreggelt... Csak legalább ne ordítson... Kérem- kezdem el megcsinálni a forrócsokimat.

-Be kell jönnöd! Hol vagy már? Tudod, hogy utálom ha késel!- emeli meg megint a hangját. Abbahagyom az ital kevergetését és a pultnak dőlök.

-Dehát azt mondta, hogy ezen a héten már nem kell bemennem...- értetlenkedek miközben üres kezemmel mutogatok össze-vissza.

-Tegnap felhivattalak a fotósoddal! Nekem ne akard beadni, hogy nem hívott mert nagyon megbánod!- fenyeget meg.- Azt ajánlom siessél... És valami szexi fehérneműt vegyél fel...- teszi hozzá mire kétszeresére nőnek a szemeim.

-Hogy micsoda?! Minek?!- kezdem én is felemelni a hangom mire mind a 7 fiú teljesen elhalkul és figyeli a beszélgetést.

-Jahhjj szerinted mégis mi a bú bánatnak? Megyünk nyaralni! Szerinted? Abban fogsz fotózkodni azzal a Chunhoval vagy kivel... Csipkedd magad!!!- kezd nagyon ideges lenni. De nem csak ő.

-MI AZ HOGY ÉN AZZAL A FIÚVAL FOGOK FOTÓZKODNI?! AZ ELEJÉN MEGMONDTAM... MEGMONDTAM, HOGY NEM FOGOK EGY SZÁL FEHÉRNEMŰBEN PÓZOLGATNI AZELŐTT AZ ELMEBETEG  ELŐTT! MEGMONDTAM!- kezdek nagyon pipa lenni...

-TE VELEM SZEMBEN NE MERÉSZELD MEGEMELNI A HANGOD! HÁT KINEK KÉPZELED MAGADAT MI? AZT MONDTAM, HOGY BEJÖSSZ ÉS NEM ÉRDEKEL, HOGY ÉPPEN MIT AKARSZ VAGY MIT NEM! AZ VAN AMIT ÉN MONDOK!- ordítja a telefonba.

-JÓLVAN AKKOR FELMONDOK!!!- azzal rácsaptam a telefont és rádobtam az asztalra. Szerencsére nem tört el meg semmi csak nagy volt a hangja.

Mély levegővételekkel próbálom magam lenyugtatni ami nem nagyon sikerült így felszaladok a szobámba és gyorsan kikapok egy rendes ruhát majd leszaladok a lépcsőn. Felkapom a cipőmet és a telefonomat a farzsebembe csúsztatom. Már éppen indulnék ki az ajtón, mikor egy kissé féltő és aggódó tekintetű Yoongi elállja az utamat.

-Hova hova Kisasszony?- kérdezi csípőre tett kézzel.

-Megyek felmondani...- azzal elhaladok mellette és az ajtót feltépve elindulok futva a stúdióhoz.

Lihegve rontok be az ajtón és utam azonnal az iroda felé veszem. Mivel mindenki ismer ezért a legtöbben köszönnek is nekem amit nem nagyon viszonzok most az egyszer. Felrohanok a 4. emeletre és ott szinte betöröm az ajtót az irodába ahol a menedzserem csücsül a fekete forgós székébe. Szúrós tekintettel elindulok felé majd asztalánál megállva rátámaszkodok arra és az arcába köpöm a szavaimat.

-Ha magának ennyire fontos az, hogy mit szeretnék akkor keressen a helyemre valaki mást, aki mondjuk szívesebben ugrik minden egyes parancsára mint én. De higyje el ha én innen lelépek az magának lesz a legrosszabb. Mert amint megtudja a média hogy a nagy világsztár Kim MinSeo felmondott legalább 20 stúdió fog újabb levelet küldeni, hogy szívesen felvennének. Ön pedig szépen csücsülhet tovább a nagy kufferján azon gondolkodva, hogy mégis, hogy a jóistenbe fogja újra híressé tenni a stúdiót ahol egykor a nagy Kim testvérek lány tagját fotózták mindenféle újságnak. Úgyhogy felmondok. További szép napot...- mondandómat megszeppenve hallgatta végig. Teljesen nyugodt hangnemben mondtam. Megfordulok és kilépek az ajtón amit magam után becsapok. De olyan erősen, hogy mikor már a liftre várok még akkor is hallom a visszhangját.

Annyeong minden kedves kis Mochikámnak aki elolvassa ezt a részt.  Remélem tetszett, ha igen jelezzétek, ha nem akkor is legalább egy kommentel mert arra mindig válaszolok még ha az nincs is olyan sok és az a kevés is lehet hogy jelentéktelen de nekem mégis sokat jelent. Úgyhogy szívesen fogadom a kritikákat is. További szép napot Mochik és legyetek jók. Puszi a pocitokra😘❤

2019.05.01.(01:03)