BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~12.rész~~~

···MinSeo szemszöge···

Éjszaka közepén felkelek és az éjjeli szekrényen pihenő telefonomat a kezembe véve megnézem hány óra van. Úristen! Hajnali fél 2. Visszateszem óvatosan a telefonomat a szekrényre nehogy felébresszem az engem ölelő aranyosan szuszogó Nyuszikát. Behunyom a szemeimet és próbálok visszaaludni elég kevés sikerrel. Kb fél óra próbálkozás után már tényleg nem megy az alvás így nagyon óvatosan kikászálódom Kook védelmet nyújtó, erős kezei közül, és odasétálok az erkély ajtajához. Óvatosan és nagyon lassan elfordítom a kilincset. Visszapillantok az ágyamban pihenő fiúra aki még mindig alszik. Őt nézve lassan kinyitom az ajtót és kilépek az erkélyre.

Hát nem mondom, hogy meleg van... Felnézek az égre ami most teljesen tiszta. Nincs egy felhő sem az égen így láthatom a sötétkék, helyenként a tejúttal tarkított, csillagokkal teli égboltot. Nekitámaszkodom a korlátnak és behunyom a szemem ahogy a friss hideg szél lefújja a vállaimról a hajam. Olyan kellemes. Csak mondjuk egy kicsit fázom... Ahogy ezt kimondom magamban két kar fonódik körém és szorosan ölel magához. Kezeit összekulcsolja hasamon és fejét vállamra támasztja. Apró mancsaimat rácsúsztatom hatalmas kezére és nekidőlök a felsőtestének.

-Mi a baj Édesem...?- dörmögi mély rekedtes hangjával a fülembe. Istenem megőrjít ez a fiú.

-Sajnálom... Nem akartalak felkelteni. Csak nem tudtam aludni...- fordítom felé arcomat.

-Semmi baj Angyalom.- puszil bele a nyakamba mire teljesen libabőrös leszek.

-Nyuszi...- szólítom meg ezzel egyidőben pedig magával szembe fordít.

-Igen Cica?- néz szemeimbe mosolyogva.

-Tényleg tetszett ahogy énekeltem?- kérdezem félénken.

-Csodálatos volt. Szavakkal leírhatatlan...- szemez ajkaimmal aztán tekintetét enyémbe vezeti.

Egyre csak közeledem arca felé majd ajkaira suttogok egy köszönömöt és összeérintem párnácskáinkat. Lassú táncba hívom, amit szívesen viszonoz. Nyelvével végigsimít alsó ajkamon, majd abba lágyan belemar fogaival. Ennek hatására egy kisebbet sóhajtok de leeresztem államat így ízlelőszervével feltérképezi szám minden egyes szegletét. Nyelvünk forró táncot jár. Sajnos levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól. Bár egész nap tudnám ezt csinálni Vele...

Szemébe nézve a fáradtságot látom megcsillanni. Kezeim közé fogom arcát és még egy gyors puszit adok a szájára.

-Nyuszikám nyugodtan menj vissza. Látom, hogy fáradt vagy...- mosolygok rá amit ő viszonoz.

-Én nem tudok nélküled aludni...- sóhajt egy nagyot.- És ha te nem vagy fáradt és itt maradsz akkor én is itt maradok veled...- fogja meg csuklóimat és elemeli arcától majd összefűzi ujjainkat. Mosolyogva nézem a kezeinket és elkezdem befelé húzni a fiút a szobába.

Óvatosan lelököm az ágyra és lefekszem mellé. Még mindig mosolyogva felé fordulok így jobb oldalamon fekszem míg ő jobb kezével elkezdi simogatni bal oldalam. Bal karja szolgál párnámként. Egyenesen egymás szemét pásztázzuk. Hogy lehet valaki ilyen aranyos?

-Hmmm... Nemtudom de ezt bóknak veszem...- kuncog halkan. Upsz... Lehet ezt nem csak magamban mondtam ki... Felveszem a piros legsötétebb árnyalatát és lehajtom a fejem. Legszívesebben elsüllyednék a béka feneke alá...

-Hé...- nyúl állam alá és felemeli a fejem, hogy a szemébe nézhessek.- Te még aranyosabb vagy mint én...- azzal ad egy hosszabb puszit a számra.- Jóéjt Angyalom...- nyom még egy utolsó forró csókot a homlokomra. Ahw... De imádom ezeket a beceneveket...