BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~11.rész~~~

-Nézd... Ha én ezt nyomom- halkan beszélek miközben egy billentyűre mutatok.- Akkor te ezt nyomd le...- mutatok egy másikra.

Ezután megint elkezdtünk játszani amihez becsatlakozik a Yoongi által játszott rész is.

Mikor az utolsó hangot meghallom Suga felől én is leütöm és rajta hagyom ujjaimat.

-Te mióta zongorázol?- kérdezi meg pár perc csönd után Gi.

-Kb 12 éves korom óta... Akkor tanított meg egy barátom...- motyogom a választ.- Ezt tanította meg legelőször és utána mindig ezt kellett játszanunk mert mást nem voltam hajlandó magtanulni.- mosolyogva emlémszem vissza ezekre a pillanatokra.

-Nagyon szép...- suttogja Yoongi átszellemülve.

-Igazából ez csak a refrén...- nézek végre rá.

-Eljátszod nekem az egészet?- kérlel a mellettem ülő.

-Igen...

Elkezdem játszani visszaemlékezve minden egyes hangra. Minden egyes mozdulatra. Mikor befejeztem ránéztem Sugára aki csak halovány mosollyal díjazza a kezeim munkáját.

-Megtanítod?- néz rám boci szemekkel amire csak egy bólintás a válaszom.

Felállok és elindulok az egyik könyvespolc felé, a lehajigált lapokhoz.

-Tudsz kottázni?- érdeklődik ismét az idősebb.

-Tudtam... Most már nem biztos...- keresgélek a kották között.

Miután megtalálom a keresett példányt visszacammogok a helyemre és ismét leülök. A kottát a kottatartóba helyezem és ránézek a mellettem ülőre aki fegyelmesen próbálja értelmezni a színes pontokat és vonalakat.

-Várj elmagyarázom... A kék színnel rajzoltak ne érdekeljenek. Azok csak nekem fontosak. A pirosak azok amik neked kellenek. A refréneket pedig ketten játszuk a többit meg külön-külön. Mármint hogy egyszerre de mindenki a sajátját.- magyarázom el neki gyorsan amit egy bólintással nyugtáz.

Ezután elkezdtünk játszani. Egész hamar belejött. Így még egy párszor eljátszuk.

-Nagyon hamar belejöttél...- dicsérem meg a fiút.

-Köszi... Omm.... Eljátszuk az "I need u"-t?- kérdezi zavartan.

-Legyen...- mosolygok rá.- De akkor meg kell tanítanod eljátszani...

Már vagy 30 perce magyarázza és mutatja az eslő részét de egyszerűen olyan vagyok mint amilyen régen voltam. Egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni, megtanulni vagy akár csak eljátszani is egy másik dalt.

-Najó tudod mit?- kérdezem a kissé ideges Yoongi-tól.- Te játszol én meg énekelek...- kijelentésemet követően a fiú csak tátott szájjal bámul rám.- Most meg mi a baj?

-Én csak meglepődtem... Mert azt mondta Jin, hogy nem szeretsz mások előtt énekelni...

-Akkor érezd magad megtiszteltetve- mosolygok rá lágyan.

Suga elkezdett zongorázni én pedig kiengedve hangom kezdem el énekelni az "I Need U" című számukat.

···JungKook szemszögéből···

Miután kijövök a szobából rögtön a fürdő felé veszem az irányt. A hideg vizet megengedem és a tükörben nézem könnyáztatta arcom. Soha nem sírtam mások előtt. Taenak elmondtam, hogy lehet, hogy többet érzek Mini iránt mint kellene. Elmeséltem neki az elmúlt pár napon történteket. Erre mit csinál? Na vajon mit? Még jó, hogy nem csókolóztak! Mert akkor nem ússzák meg ennyivel... És most elárulva érzem magam. Pedig nem hiszem, hogy történt közöttük valami. Lehet csak én reagálom túl és féltékeny vagyok. De azért értékelném ha Mini nem "Oppa"-zná le folyton Taet.

Mikor kimegyek a fürdőből csak annyit látok hogy becsapódik egy számomra ismeretlen ajtó. Yoongi megszeppenve néz az ismeretlen ajtó irányába. Nem szentelek neki annyi figyelmet. Csak lemegyek a többiekhez. Amint Jin meglát aggódás ül ki az arcára. De én csak leintem, hogy inkább ne is kérdezze. Valószínűleg megértette mivel eltűnt a konyhában egy fejcsóválás kíséretében. Mihelyst beérek a nappaliba leülök az első fotelba ami elém kerül.

-Kook...- hallom meg V félénk hangját.- Esetleg beszélhetnénk?- kérdezi félve a válaszomtól.

Bólintok majd követem be a vendégszobába. Behajtom magam mögött az ajtót és teljes figyelmemet a velem szemben álló nálam idősebb fiúnak szentelem. Mivel egy pár percig csendben állunk keresztbe fonom a karjaimat és egyik lábamról a másikra állok.

-Figyelj Kook... Közöttem és Mini között semmi nincs. Tényleg. Mi csak barátok vagyunk.- kezd azonnal magyarázni.

Igazából már nem haragszom rá. De azért meg szeretném hallgatni. Najó igazából egy önző dög vagyok, és jó látni ahogy ilyen cukin próbálja tisztázni az ügyet. Most is éppen magyaráz valamit de nem nagyon figyelek rá. Valami olyasmit mond hogy "tudom, hogy megbíztál bennem és most azt hiszed, hogy..."

Hirtelen csapódom neki a mellkasának és ölelem magamhoz szorosan. A kis Tae megszeppenve néz de amint felfogja a helyzetet rögtön ölelésébe zár és nem is akar elengedni. De végül vége az ölelkezésnek és visszamegyünk a többiekhez a nappaliba.

Helyet foglalunk az ülőgarnitúrán és hallgatjuk a beszélgetést. De nem igazán tudok odafigyelni mert 2 dolog elvonja a figyelmemet. Az első az az, hogy sem Yoongit sem pedig Minit nem látom. A második pedig...

-Fiúk egy kicsit maradjatok csendben kérlek!- intem őket csendre mire mindenki elhallgat.

Amit először hallok az egy zongora halk hangja. Jin először eltátja a száját majd felpattan és szinte felfut a lépcsőn. Gyorsan felállok és követem Jint aki megáll a titokzatos ajtó előtt. Mindenki követ minket így immáron hatan állunk az ajtóban. Egyszer csak meghallunk egy nagyon ismerős dallamot. Nemtudom ki játszik éppen a zongorán de ért hozzá az biztos. A dallamhoz most csatlakozik egy gyönyörűszép hang. Nem túlzok. Tényleg gyönyörű volt. Mintha egy angyal énekelt volna. Egyszerűen ott olvadtam el az ajtó előtt. De látszólag mindenkire így hatott a leírhatatlanul csodálatos hang. Mindenki tátott szájjal hallgatta az "I Need U" dalszövegét. Mikor a zene sem ment tovább berontottunk és tapsviharban részesítettük a szobában ülőket. Yoongi a zongora mellett ült míg Mini a poros földön foglalt helyet de amint meglátott minket azonnal felállt és megszeppenve nézett ránk. Majd már csak annyit látunk hogy Jin olyan hirtelen és szorosan öleli meg a lányt hogy az majdnem felborul a hirtelen tettől. A tapsolás abbamarad de senki nem szól egy szót sem. Jin elválik Minitől aki csak tátog mint egy hal. Jaj de cuki... Én ébredek fel először a sokktól (már ha ezt lehet sokknak hívni).

-Ez... Csodálatos volt...- dicsérem meg a nálam egy évvel fiatalabb lányt.

Szemei könnybe lábadnak és szinte rám ugrik úgy ölel magához. Először meglepődve nézek a döbbent fiúkra aztán észbe kapok és visszaölelem. Szorosan. Olyan jó érzés a karjaimban tartani. Mostmár úgy érzem, hogy nélküle üres vagyok. Nélküle nem tudok őszintén mosolyogni.

-Annyira de annyira sajnálom Kook...- suttogja nyakhajlatomba könnyekkel küzködve.

-Semmi baj Édesem. De a "Nyuszkó" jobban tetszett...- duruzsolom hajába.

Annyeong Mochik! Ez a rész elég gyorsan elkészült úgyhogy remélem nem lett annyira összecsapott. Remélem tetszett. Ha igen akkor kérlek jelezzétek egy csillaggal, vagy kommenttel. Legyetek jók és további szép napot vagy éppen amilyen napszakban vagytok. Pusziii😘❤

2019.04.25(16:36)