BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~10.rész~~~

-Hát akkor jó. Te akartad...- azzal felemel a vállára és leültet a kanapéra.

-De ne.....- állok fel és visszaülök a szőnyegre.- Itt maradok!

-Nemár... Ez így olyan rossz...- néz rám Tae és ő is leül a szőnyegre mellém.- Sőt tudod mit? Akkor te leszel a párnám...- mondja és fejét a lábamra hajtotta.

Mivel törökülésben ültem így gondolom tök kényelmes lehetett neki. Bár nekem sem volt ellenemre. Olyan puha a haja. Kezemmel elkezdem piszkálni sejmes hajkoronáját és elkezdjük hallgatni a többiek beszélgetését.

-Nem nézünk meg egy filmet?- dobja fel az ötletet Jiminie.

-Nektek ezen a héten valami film mániátok van?- kérdeztem halkan.

-Nem...- feleli Suga.

-Hé Yoongi!- szólok a velem szemben ülőnek.

-Igen?- kérdez vissza.

-Hívhatlak Sugar-nek?- kérdezem rá boci szemekkel.

-Nekem nyolc...- mondja nemtörődöm stílusban.- De ha szabad kérdeznem... Miért pont Sugar?- kérdezi kíváncsian.

-Mert ugye a Sugar az angolul Cukor és egyrészt a művészneved hasonlít rá, másrészt pedig olyan aranyos és cuki vagy, hogy a cukor a legelső dolog ami eszembe jut rólad.- válaszolok mosolyogva.

Várjunk csak. Jól látok?! A híres "Min nemtörődöm senkivel és semmivel, hagyjatok aludni és akkor nem lesz bajotok YoonGi" elmosolyodott?! ÚRISTEN DE CUKI!

-Felőlem...- válaszol mosolyogva és most már nem flegmán vagy valami negatív hangnemben hanem teljesen nyugodtan és talán boldogan.

-Nade... Akkor nézünk filmet?- tér vissza az előző mondatához Chim.

-Ti nyugodtan nézzetek meg valamit ChimChim de én megyek, lefekszem aludni rendben?- kérdezem és Tae fejét megemelve felállok ülő helyzetemből és elindulok felfele. De félúton visszafordulok.

-Jóéjt mindenkinek...- mosolygok rájuk és elindulok a szobám felé.

-Várj meg... Én is megyek.- kel fel a földről Tae is aki szintén egy "Jóéjt skacok" után jön is be a szobámba.

-Wow...- tátja el a száját amint belép a "birodalmamba".- Tetszik a szobád...- lép oda az egyik bézs színű falamhoz ahol éppen az én gyerekkori képeim vannak bekeretezve.

-Köszi.- mosolygok, bár ő ezt úgysem látja. Mellé lépek és folytatom- Jin ragaszkodott hozzá, hogy magamról is tegyek ki pár képet...- emlékszem vissza mosolyogva a vitáinkra amiknek a forrása ezek a képek voltak.

-Jól tette...- húzza végig ujjait óvatosan a képeken de egyen megáll és nem mozdul tovább.

Csak nézi a képet amin 4 ember szerepel. Egy nő, egy férfi és két kisgyermek.

-Itt a szüleinkkel kirándultunk...- keserédes mosoly kúszik ajkaimra az emlékek hatására, amik a kép által visszakúsznak az elmémbe és teljesen ellepik azt.

-Ők... Ők a szüleitek?- kérdezi félénken Tae ezzel kirángatva a régi szép gondolatok közül.

-Igen...- felelem még mindig a képet nézve. -Hiányoznak. Ezt mindig elmondom magamban bármikor ránézek erre a képre...- dünnyögöm halkan az idősebbnek.

-Mi történt velük?- kérdezte nagyon halkan és félénken és szembefordított magával.

-Még 15 évvel ezelőtt történt...- tartok egy kis szünetet.- Még csak 5 voltam...- itt elcsuklik a hangom.- Éppen hazafelé tartottunk. Már nem emlékszem hogy honnan...- szemébe nézek amiben az aggódás csillog.- Balesetet szenvedtünk... És ők... Meghaltak...- az utolsó szavamat már a könnyeimmel küzködve suttogtam mire egy hatalmas és szoros ölelésbe von.