BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~9.rész~~~

-Mini... Én... Nagyon sajnálom... Nem akartam rosszat... Csak...- mondja Jimin de megakadt.

-S..semmi baj...- suttogta Mini.

Majd ezután Chim szorosan átölelte. JungKook a pillantásával megölte volna Jimint amiért Minit ölelgeti. Várjunk csak... Kook...és Mini.... MI?! Ők most akkor... Együtt vannak titokban? Vagy ha igen akkor miért nem mondták el? Vagy ha meg nem akkor meg... A mi kis Maknae-nünk szerelmes a húgomba? Egyébként ha már itt tartunk nem is néznének ki rosszul. És cukik is lennének.

Jimin egy pár másodperc múlva el is engedi Minit akihez most Kookie még közelebb ül.

-Itt vagyok, hoztam neked teát...- megyek be és leülök Mini mellé.

-Köszi- suttogja halkan és belekortyol a kellemesen meleg teába.

-Majd ha megittad szerintem vegyél egy forró zuhanyt és tedd el magad holnapra...- mondandóm közben végig simogatom a hátát. Miután befejeztem mondatom hozzám bújik és úgy issza tovább a teáját.

-Rendben...- válaszol halkan.

Egyszer csak feláll és elindul a konyha felé lassú, komótos leptekkel. Én is felpattanok és utána iramodok. Kiveszem a kezéből az immáron üres börgét és megcélozom a mosogatót.

-Nyugodtan menj...- szólalok meg és elkezdek mosogatni.- A többit elintézem.- intézem hozzá a szavaim.

-Köszönöm...- motyogja hallkan. Hangjából hallom, hogy mosolyog így én is mosolyogva intézem tovább a dolgaimat.

Lépteket hallok mögülem de mielőtt megfordulhatnék két vékony kar fonódik körém.

-És nagyon szeretlek...- bújik bele a hátamba.

-Jajj Mini...- megtörlöm a kezem és megfordulok ölelésében.- Én is szeretlek... Nagyon...- ölelem vissza kicsit szorosabban.

···MinSeo szemszöge···

Jin már majdnem megfolyt de mielőtt ez bekövetkezik elenged. Rám mosolyog aztán fejével int, hogy menjek lezuhanyozni. Anyám helyett anyám. Apám helyett apám és emellett még a legjobb bátty a világon. Nem is kívánhatnék jobbat.

Gyorsan felmentem a fürdőszobába és belenéztem a tükörbe. Akit láttam az nem én voltam. A mindig vidám, mosolygós bátor és erős Mini eltűnt. Helyette egy sápadt kisírt szemű gyenge összetört MinSeo nézett vissza rám. Keserű mosoly kúszott ajkaimra. Ahogy végigsimítok karomon, vállaimon kiráz a hideg. Egyszerűen undorodom magamtól. És azzal, hogy ilyen vagyok, azzal csak ártok a fiúknak. És nem akarok nekik ártani. Végig a tükörbe nézek mialatt leveszem a pólómat és a nadrágomat. Szörnyen nézek ki...

Kopognak az ajtón. A törlöközőmet gyorsan előveszem és magam köré csavarom.

-Gyere...- motyogom halkan és rekedten és feltűzöm a hajam.

Tudom, hogy van rajtam fehérnemű. És azt is, hogy valószínűleg már mindegy, hogy kell-e a törölköző vagy sem mert már úgyis láttak fürdőruhában de mindegy.

JungKook dugja be a fejét az ajtón.

-Omm... Jin mondta hogy hozzak be neked ruhát mert otthagytad az ágyadon... Ja és... Hoztam papucsot is...- mosolyogva bújik ki a papucsomból és odateszi a lábaim elé.

-Köszönöm...- egy mosolyt erőltetek magamra ami úgy látszik nem nagyon jön be. De JungKook annál inkább. (Hahaha jaj de vicces itt valaki...)

Kook bejön az ajtón és becsukja maga után azt.

-Ez zavar...?- kérdezi halkan és kezeit vállaimra teszi. Nemlegesen megrázom a fejem.

-És ez...?- kérdezi lágy hangon. Kezeit hátamon lecsúsztatja egészen derekamig és ott megáll. Megint megrázom a fejem.

Lassan magával szembe fordít és felém lép egyet így olyan közel kerül hozzám hogy lehellete csiklandozza a ajkamat. Kezeimmel még mindig görcsösen fogom a törölközőt. Nem tesz semmit. Csak áll és hol szemembe hol pedig számra néz. De csak vár.

-Mire vársz...?- suttogom ajkaira kérdésem.

-Mindig én kezdek...- húzza lágy mosolyra ajkait.

Nekem több nem is kellett. Ajkaira tapadtam. Hiányzott már a lágy és törődő oldala. Amikor úgy vigyáz rám mintha én lennék az egyetlen ember a földön aki számít neki valamit. Kezeimmel selymes hajáda túrok így az engem takaró textil a fölre hull.

Kezei oldalam cirógatják amitől libabőrös leszek. Aztán egyszercsak leljebb csúsznak fenekemig amibe bele is markol. Én belemorgok, ő pedig belemosolyog a csókunkba. Ő még folytatná de én elhúzom az arcom és összedöntöm a homlokunk.

-Fhuu... Ha még egyszer ilyet csinálsz...- fenyegettem meg a velem szemben álló pimaszul mosolygó nyuszit.

-Akkor mi lesz?- kérdezte mondatom félbeszakítva.

-Ne félj Nyuszkó... Nem csak a fiúk tudnak kitalálni büntetést a lányoknak...

Pimasz mosoly kúszik ajkaimra. Már tudom is, hogy mi lesz a büntetése...

-Először is, mi az, hogy Nyuszkó? És másodszor pedig, mi fiúk sokkal jobb dolgokat szoktunk kitaláni mint te azt gondolnád...- néz mélyen a szemembe.

-Abban biztos lehetsz, hogy ha én találok ki valamit azzal nem fogsz jól járni...- pöckölöm meg egy kicsit az orrát.

-Büntess meg Hercegnőm...- kérlel. Hát... Te akartad...

-Oké... Hmmm lássuk csak...- dobogok lábammal a szőnyegen mintha nem tudnék mit kitalálni.- Meg is van! 1 hétig nem érhetsz hozzám. Se csók, se puszi, se ölelés...- mosolygok rá bájosan.

-Jó szerintem megértettem. Többet nem piszkállak... Ígérem...!- tette fel védekezően kezét.

Na hát annyeong minden Mochimnak! Először is BOLDOG HÚSVÉTOT utólag is!!!😊 Remélem sokatokat meglocsoltak/ sokatok locsolt lányokat! Másodszor pedig itt is lenne ez a rész. Nem akartam nagyon szomorúra ezért tessék... Itt a végénél lett egy kis meglepi. Egyébként tudtátok hogy akkor igazi egy meglepetés ha még te magad is meg tudod vele lepni magad? (Najó ez egy értelmetlen mondat volt de mindegy) Omm... Valami baj van a wattpadommal úgyhogy nem nagyon tudok kitenni kisebb "részeket" amik nem is igazi részek csak ilyen helyzetjelentés. Úgyhogy ugye az előző részben is volt egy olyan hogy a végére tettem be egy ilyen részt. Aki tudna esetleg segíteni az írna nekem? Mert az tényleg sokat segítene. Előlre is köszönöm szépen. Legyetek jók. Puszi😘❤

2019.04.06.(16:57)