BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~6.rész~~~

-Hmmm... De szánalmas vagy... Azt hitted, hogy majd ha elmenekülsz megúszod a büntetésed...? Rosszul hitted- mondta halál nyugodtan. A lány reszketett mint a nyárfalevél. Közben fejét felemelte. Ez nem lehet igaz... Az ott... Az a lány... Én vagyok?

-Kérlek... Velem csinálj bármit... De őt- néz a kisbabára.- őt hagyd békén... Szépen kérlek... Bármit megteszek. Csak kérlek őt ne bántsd...- kezd el könnyesedni a szeme ezzel együtt az enyém is.

-Majd még átgondolom...

-Kérlek... Ő... Semmit sem tett. Ne büntetsd az én bűnöm miatt...- csuklik el a lány hangja. Olyan mintha össze lennénk kötve valami láthatatlan fonállal ami segítségével átérezzük a másik helyzetét.

-Ő is a te véred...- felel a férfi. Nagyon ismerősen cseng a hangja.

-De a tiéd is....

-Nem. Érdekel.- bontja szavakra a mondatot.- Nekem csak az számít... Hogy megkapjam amit akarok. És most azt akarom hogy meghalj a gyerekeddel együtt.- mondja olyan mély hangon, hogy attól szinte borsódzik a hátam.

-Tehát...- tart egy pisztolyt a lány fejéhez. Kezemet a számra szorítom mert a levegőt egyre hangosabban veszem.- Utolsó kívánság?- kérdezi kedvesen. Nenenenene. Ez ugye nem az az ember akire gondolok?

-Kérlek vigyázz rá...- suttogja maga elé a lány.

-Majd még átgondolom- azzal meghúzza a ravaszt. Nagyon erősen szorítom a számra a kezem nehogy meghalljon.

Ilyen fejfájást még életemben nem éreztem mint most. Hihetetlenül fáj. Pont akkor kezdett el fájni amikor a pisztoly elsült. Ez a láthatatlan kötelék miatt lehetett amit az előbb említettem.

A férfi odalépett a babához aki mostmár hangosan sírt. Szinte ordított. A feketeruhás leguggolt hozzá miközben le sem vette róla a szemét.

-Tényleg olyan vagy mint én. Nagyon hasonlítasz rám. De a szemed... Az Minié volt.

Kezeit a kicsi nyakára tette majd elkezdte azt szorítani. A gyermek csak sírt pár másodpercig aztán elhallgatott. A férfi felállt. Hátulról teljesen úgy nézett ki mint... Úristen. Ha az a lány én voltam. Akkor... Neee... A feketeruhás alak megfordult és a kis résen keresztül egyenesen a szemembe nézett. Ez JungKook. De az... Lehetetlen. Szememből elindultak az első könnyek amik lassan csúsztak végig arcomon.  Elindult a szoba felé. Kicsapja az ajtót és megejtett egy gyilkos mosolyt. Ezután felém nyúlt kesztyűs kezével majd minden elsötétedett.

Mikor kinyitom szemeimet már ülök JungKook ágyán. Megint. Félhomály van. Zihálok, sírok és még csak most jut el a tudatomig mit álmodtam. JungKook megölt. Engem és a gyerekünket. Legalábbis ebből azt szűrtem le.

-Baj van?- kérdezi az előbb említett rekedtes hangon.

Nemlegesen megráztam a fejem és megpróbálom eltakarni az arcom. Nem szeretem, ha valaki sírni lát. Felül és kezeimet elemeli arcom elől.

-Naaa... Ne sírj- ölel át rögtön.- Nincs semmi baj...- kezdte el simogatni a karom és hátam.

-Mi történt?- kérdi mikor már kicsit lenyugodtam.

-Semmi...- törlöm meg a szemem.- Csak rosszat álmodtam.

-Hát akkor nagyon rossz lehetett, ha sírtál is miatta...- néz a szemembe.- Elmondod?

-Hát... Ott voltam- mutatok a szoba sarkába ahol álmomban ültem.- beszéltem Jinnel. Aztán kint az előszobában térdelt egy nő. Akit fejbelőtt egy férfi. Aztán a férfi odament egy hordozóágyhoz és megfolytotta a benne fekvő kisbabát. Aztán bejött a szobába és engem is meg akart ölni...- mondom el gyorsan hogy minél hamarabb túl legyek rajta.

-És láttad az arcukat?- kérdezi megint.

Haboztam. Nem akartam, hogy megtudja mert lehet hogy őrültnek nézne, hogy ilyeneket álmodok. De viszont hazudni sem akartam.

-Igen... És ez a legrosszabb az egészben.- könnyesedik be a szemem ismét. De folytatom.- A nő... Én voltam csak kicsit idősebbnek néztem ki. A férfi pedig....- be sem kell fejeznem. Befejezi helyettem ő.

-Én voltam...- néz maga elé.- Na és a kisbaba?

-Hát... Szerintem.... A...a gyerekünk volt.- megremeg a hangom és lefolyik az arcomon a szememben összegyűlt könny.

-Honnan gondolod?- néz rám kicsit ijedten.

-Hát... Mielőtt megfolytottad... Azt mondtad hogy "tényleg úgy nézel ki mint én. De a szemed... Az Minié..."

Annyeong! Hát ezt a részt eléggé sokáig írtam. Remélem azért tetszett. És hogy mi lesz ezután azt majd a következő részbe megtudjátok. Ha tetszett csillag, és kommentbe a véleményeket várom. Puszi a pocitokra Mochik.😘❤

2019.04.07.