BTS and I ¦BEFEJEZVE¦

~~~6.rész~~~

-Nem akarok hazamenni...- töri meg a csendet mire felemelem a fejem.

-Akkor mit csináljunk?- kérdezem tőle.

-Maradjunk így. Csak még egy kicsit.- kéri és belenéz a szemembe.

Olyan szép. A haja, az arca, a bőre, a szeme, a szája, a kis pisze orra. Nyomtam egy utolsó kis puszit ajkaira.

Csak tovább néztük a tájat egymást ölelve. Egyszer csak megszólal a telefonom.

-Oh basszus...

-Mi történt?- néz rám aggódástól csillogó szemekkel.

-Nem hívtam fel a többieket, hogy megtaláltalak. Bocsáss meg de ezt most fel kell vennem...- mondom és újra telefonomra szegeztem a tekintetemet.

-Persze. De ígérd meg, hogy utána nem megyünk még haza.

-Ígérem.- mondtam majd fogadtam a hívást V-től.

-Szia Tae megtaláltam Minit. Ne aggódjatok majd megyünk.- hadarom el mielőtt még bármit is szólhatna.

-Hála istennek. Akkor majd gyertek haza. És vigyázz rá!- majd le is tette.

-Fáradt vagyok.- néz rám álmosan ez a gyönyörűség.

Már itt vagyunk kb fél órája és nézzük a várost.

-Akkor gyere. Menjünk haza.- válok el tőle de kezeim még mindig csípőjén tartom.

-Felveszel a hátadra?

-Persze hercegőm...- nemtudom, honnan jött ez a becenév de tetszik.

Megfordultam ő meg a hátamra ugrott. Lábait derekam köré csavarta én pedig megfogtam combját nehogy leessen. Karjait nyakam köré fűzte fejét pedig nekidöntötte enyémnek. Elindultam az úton amin jöttünk. Nem siettem. Egyrészt azért nem mert nem akartam, másrészt pedig azért nem mert nem akartam elejteni ezt a földreszállt angyalt. Mi ütött belém? Mik ezek a becenevek? Vajon kezdek beleszeretni? De azt nem tehetem. Ő még olyan ártatlan. És én nem akarom megrontani a puszta jelenlétemmel sem.

Gondolataimból kirántva beletúr tegnap átfestett hajamba és elkezdte azt piszkálni. Ujjai köré csavargatta tincseimet. Aztán megint nyakam köré tekerte kezeit majd fejét beletemette nyakhajlatomba. Szerintem elaludt. Amint hazaértem rögtön bevittem a szobámba. Lefektettem az ágyamra és gyorsan elmentem valami kényelmesebb ruhát felvenni. Amint visszatértem befeküdtem mellé és átkaroltam. Pár percig még néztem nyugodt arcát majd engem is elnyelt az álomvilág.

···Mini szemszögéből···

Kinyitottam a szememet. JungKook ágyán ülök a sarokban. A szoba félhomályba burkolózott. Az ajtó résnyire ki van nyitva. Szemeimet körülvezetem a szobán. A lepedőn vérfoltok, a takaró a földre van hányva. A szőnyegen is több vérfolt van. A falak nem hófehérek. Piszkosak és nyomasztóak. Minden szét van dobálva. A kezemben a telefonom ami elkezd rezegni ami azt jelenti hogy hívnak. Felveszem.

-Navégre- szól bele bátyjám a telefonba.- hol vagy már? Már mindenhol kerestünk.

-Én itthon vagyok.- feleltem.

-Nálunk?

-Igen. Itt vagyok JungKook szobájában.

Kinéztem a résen ami az ajtó és az ajtófélfa között volt. Ott volt egy nő. Az arca. Olyan ismerős.

-Várj egy percet Jin...- suttogom olyan halkan ahogy csak tudom.

A nő a földön térdel a fehér perzsaszőnyegen. Kezei, pólója, nadrágja, arca és haja véres. A háttérben van egy kisbaba egy hordozóban. És van mégvalaki. Akinek csak a kezét és a lábát látom. A férfi megszólal.