-Hé... Fiúk.- próbálkozom de Hobi csak mordul egyet és befele fordul. Uuu de cukik. Ha most itt lenne a telefonom... Na mindegy. Jó hát ha nem akarnak felkelni akkor jön a B-terv. Nem. Nem hozok egy pohár vizet és öntöm le őket.
-Jólvan hát akkor nem kaptok palacsintát... Pedig most csináltam...- kelek fel az ágyról de szemeimet rajtuk tartom.
Amint ezt kiejtem a számon Hope rögtön kinyitja szemeit és felpattan. Yoongi pedig csak mordul egyet de ő is feltápászkodik.
-Tényleg van palacsinta?- reménykedik J-Hope.
-Mondom most csináltam.- mosolygok rá és már el is hagyom a szobát, had öltözzenek.
A következő szoba Jin-é és Nam-é. Jajjj. Kíváncsi vagyok mi vár az ajtó mögött. Amikor nyúlok a kilincsért az hirtelen lenyomódik és egy álmos Nam és egy hiperaktív Jin lép ki rajta.
-Most akartalak volna felkelteni titeket.- nyilatkozom.
-A többiek?- kérdi Joonie előző mondatom meg sem hallva.
-Most keltem őket. Ja amúgy sütöttem palacsintát. Ott van kint.- mutatok ki a konyhába ahol már ott van Tae, Suga, J-Hope és Jimin is.
Akkor már csak egy ember kell. JungKook. Lenyomom a kilincset és benyitok a szobába. Kook nekem háttal állva veszi át éppen a pólóját. Az ajtónyitódásra rám kapja fejét én pedig azonnal eltakarom a szemem.
-Ohh.. Bocsánat. Csak fel akartalak kelteni. Kint megvárunk. Sütöttem palacsintát. - mondom már vörösen de még mindig eltakarom a szemem. Kilépek az ajtón és 6 kíváncsi szempárral találtam magam szemben. Most miért néz rám mindenki?
-Mivan? JungKook éppen vetkőzött vagy mi?- vihogott Suga de amikor észrevette, hogy csak jobban pirulok és nem éppen nevetek nemhogy abbahagyja de mégjobban elkezd nevetni. Már könnyeit törölgette. Csak káromkodva vennék le 8 tányért a polcról, hogy végre elkezdjünk enni, de nem érem el. Ez nem igaz. Most már a többiek is csak nevetnek rajtam amiért ilyen "pici" vagyok.
-Mi ilyen vicces? - kérdezi JungKook miközben ő is elkezd nevetni.
-Ne nevessetek már... Inkább segítsetek... - morgok mint egy kutya.
-Jövök...- indul el felém Kook.
Olyan közel jön, hogy már max csak egy papírlapot tudnának közénk becsúsztatni. Teljesen vörös lettem. Mintha ott sem lennék kinyitja a szekrényt és levesz 8 tányért. Ezek után fogja magát és visszaballag az asztalhoz ahol a fiúk nagyban beszélgetnek valamiről. Odamentem én is majd helyet foglaltam Tae és Jimin között. Amint leültem meg is kaptam az első dicséretet Jimintől.
-Hmmm.... Ez nagyon finom lett...- mondja miután lenyelte a falatot ami éppen a szájában volt.
-Ugyan. Jin ennél sokkal jobbat csinál. Ezt csak összedobtam egy pár perc alatt.- szerénykedem.
-Na. Ebben az egyben egyet értünk.- szólal meg most JungKook. Ezt most komolyan mondja?
-JungKook!- szól rá Jin.
-Ez nem volt szép tőled. Bármennyire is egyetértesz vele ezt nem kellett volna...- oktatja ki Nam.
-Ugyan... Jinie-é tényleg jobb- védem meg a fiatalabbat annak ellenére, hogy mennyire fájt belül amit mondott.- Nem érdekes... Felejtsük el- javaslom.
-Jó de csak akkor, ha bocsánatot kérsz- mondja magabiztosan RM.
-Nem kérek. Hiszen igazam van szerinte is- mutat rám majd folytatja- Attól még, hogy te vagy itt a csapat leadere attól még nem kell teljesítenem amit kérsz. És tudod mit Jin? Nem érdekel hogy a húgod-e vagy sem. Nekem nem szimpatikus és nem kedvelem. Nem szeretem az ilyen lányokat. Akik folyton a másikon lógnak mint a piócák- emeli meg a hangját és feláll a székről. Nekem pedig elkezd homályosodni a látásom a sok könnytől ami összegyűlt a szememben.
Pislogok párat majd azok le is folynak hófehér bőrömön. Csak az óra kattogását lehet hallani. Meg néha a szipogásomat. Jinnek is lassan elkezd benedvesedni a szeme. JungKook és NamJoon farkasszemet néznek. Mindkettőjüknek villámlik a szeme a dühtől amit most egymás iránt éreznek. Erről is én tehetek. Csak is én. Ha most nem lennék itt ez nem történt volna meg. Egy apró kezet érzek meg a bal mancsomon. Jimin megfogta a kezem és rászorított. Lassan ránéztem. Ő csak keserűen mosolygott majd megszólalt.
-Ez mostmár sok volt.- mikor megszólal mindenki rákapja szemét- Elég. Az lenne a legjobb, ha most mindenki bemenne a saját szobájába és lenyugodna. Utána pedig JungKook- néz Kookra- bocsánatot kérsz elsősorban Minitől utána Jintől majd Namtól. És elfelejtjük ezt a reggelt.- vázolja fel a tervét.
JungKook szúrósan rám néz. Ha lehetne szemmel ölni akkor most megtette volna. Mindenki elvonult a saját szobájába. Tae és Jimin maradt velem, de Tae elment hogy beszéljen Kookkal Jimin meg azt mondta, hogy el kell mennie a mosdóba, és hogy addig is próbáljak meg megnyugodni mert még azóta is sírok. Amint mindenki elment és egyedül maradtam úgy éreztem hogy muszáj egy kis levegőt szívnom. Írtam egy üzenetet a fiúknak miszerint ne aggódjanak mert csak egy kicsit levegőznöm kell, de hamarosan visszajövök.
Gyorsan felvettem a cipőmet majd egy pulcsit is nehogy megfázzak odakint. Kimentem az udvarra de nem akartam most senkivel találkozni, így hát elindultam a ház mögötti erdő felé. Találtam egy kisebb ösvényt de eléggé elhagyatott lehetett ugyanis nem volt annyira kitaposva mint egy turistaösvény. Elfogott egy olyan érzés mintha vonzott volna. Így hát elindultam az úton. Már megyek egy ideje mikor észreveszem hogy a földút tele van kisebb nagyobb lábnyomokkal. De nem emberi lábnyomokkal. Olyanok mint a farkas lábnyoma. Megtorpantam. Furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet az út végén, de ugyanakkor féltem, hogy a farkasok megtalálnak. Tvábbmegyek. Kb 10 perce gyalogolok. Annyira rosszul esett, hogy JungKook úgy viselkedett mintha semmi nem történt volna tegnap este. Mintha nem is léteznék. Vajon miért csókolt meg? Miért játszadozik mások érzéseivel? Mert az biztos hogy most már komolyan érzek valamit iránta. Eddig magamnak sem mertem bevallani, mert eddig még soha nem éreztem ilyet mégis sejtem mi lehet ez az érzés. Amikor meglátom a pillangók felélednek a gyomromban és szinte úgy csapkodnak, hogy mindjárt kitörnek bentről és félő, hogy szabadom fognak repkedni. Mikor megcsókolt bizsergett az egész szám. Sőt még ott is ahol fogott. A fenébe veled Jeon Jung Guk. Beléd szerettem!
Annyeong! Először is sorry hogy kicsit későn hozom a részt. Fhú hát nagyon megkavartam a dolgokat. Minden nagyon gyorsan egy 360°-os fordulatot vett. De ne féljetek nem lesz olyan sokáig ám harag a két hát mondjuk úgy, hogy főszereplő között. Remélem tetszett a rész. Ha igen csillagozzatok és írjatok kommenteket. (Ja egyébként elfelejtettem mondani hogy amit írtam hogy megnézték ezt a Démonok közt című horror filmet, ez a film ténylegesen létezik. Megnéztem és még mai napig félek pedig kb tavaly néztem meg. Fhúha aki szereti a horrorokat az nyugodtan nézze meg. De csak saját felelősségre. Halálra rémülés esetén nem vállasok felelősséget senkiért.) További kellemes napot mindenkinek. Remélem tetszett a rész. Majd hozom a kövit is hamarosan. Sziasztoook!😊❤
2019.04.15.
YOU ARE READING
BTS and I ¦BEFEJEZVE¦
Fanfiction"-Félsz?- suttogja fülembe, mire csak egy aprót bólintok. -Ne félj. Megvédelek.- azzal megfogja a kezem és összekulcsolja ujjainkat." Egyedi kérlek ne lopd!
~~~5.rész~~~
Start from the beginning
