Furcsa álmok

19.

---------Három hónappal később-----------
-Szép napot Happy!-mentem be a szobába. Huhh, de hangosak ezek a gépek.
-Hogy mi?-fordult felém.
-Mondom szép napot!-ismételtem meg.
-MI?
-SZÉP NAPOT!-kiabáltam, de még mindig nem hallotta rendesen.
-MIT MONDTÁL?-kérdezte mire kikapcsoltam a fúrót.
-Szép napot Happy!
-Neked is Connie!-mosolygott-Hogy vagy?
-Stark küldött, hogy segítsek...
-Na de jó!-örvendezett amikor kapott egy üzenetet-Ez viszont nem!
-Mi az?
-Emlékszel a kisgyerekre, akit Stark elhívott Lipcsébe?
-Igen. Peter Parker, másnéven Pókember.
-Azóta irogat nekem meg Tony-nak...
-Mit ír?
-Várja a következő küldetést...
-Istenem! Egy túlbuzgó tini! Stark megkapta a kívánt gyerekét!
-Nem tudom, hogy Stark miért foglalkozik vele...
-Egyébként mit csinálunk?
-Átköltözünk a bázisra!
-Rendben! Hé! Vettél már Stark-nak valamit szülinapjára?
-Igen.
-És mit?
-Nem mondom el!
-Ne már! Pepper szervezi a partit, te nem mondod el, én mit adjak neki?
-Egyáltalán velünk leszel akkor?
-Elvileg igen. Persze, ha az Őrkutyák nem terveznek újabb támadást az embertelenek ellen...
-Értem! Vegyél neki egy órát! Vagy egy napszemüveget! Azt mindig hord!
-Kösz! Na akkor, mi feladatom?
-A laborba menni és ott elpakolni! Én nem értek azokhoz a dolgokhoz...
-Vettem!
-Tessék!-nyújtott egy tabletet majd elindultam lefelé-Ebédelünk együtt?
-Indiaihoz mit szólsz?-kérdeztem amikor beléptem a liftbe.
-Megbeszéltük!-biccentett majd lementem.
(...)
-Ti itt esztek munka helyet?-jött be Tony-Nem ezért fizetlek titeket!
-Engem nem is fizetsz...-néztem rá.
-Tényleg! Akkor te ehetsz!-vont vállat majd megszólalt a riasztó.
-Mi történt?-pattantam fel mire megjelent egy panel-Volt egy komp!-jöttem rá majd Tony-val összenéztünk-Megvan még a páncélom.
-P.É.N.T.E.K! Két páncélt kérünk a leszálló pályához!-mondta Stark majd kifutottunk oda és leugrottunk az épületről. A levegőben ránk jött a páncél majd indultunk is a komphoz.
-Mi a terv?-kérdeztem.
-Ha látod Parkert, üvöltsd le a fejét!
-Azt neked kéne!
-Igaz! Na akkor két oldalról!-parancsolta majd a két oldalról elkezdtük összetolni-Helló Pókember!-látta meg a gyereket-Milyen a zeneszakkör?
-Stark! Hagyjad!
-Connie, te tolod egyáltalán?
-Miért? Te húzod? Na jó! Ez így nem megy!-távolodtam el majd a kezemről eltűnt a páncél. A komp felé irányítottam majd a rengéssel toltam-Stark! Ideje belehúznod!
-Felvágós!-mormogta majd ő is rátett egy lapáttal.
Amint összetoltuk a két részt, összehegesztettük majd kitoltuk a kikötőbe. Stark-kal elindultunk Parker-hez. Leszálltunk mellette...Vagyis Stark leszállt én az épület mellett hallgattam lebegve.
-Mit képzeltél Kölyök?-kérdezte Stark.
-Én mit képzeltem?-akadt ki-Én itt küszködök, hogy végre higgyen nekem valaki, hogy a Keselyű veszélyes! De maga nem hitt nekem! És nem segít! És ha tényleg érdekelném magát itt lenne!-fejezte be mire Stark kilépett a páncélból. Ohohh! A pici Parker most nagy lecseszést kap!
-Elegem volt a magánakcióidból! És ha valaki meghal? És ha neked bajod lesz? Az mind az én hibám lesz...Sajnálom, de ezt nem kockáztatom! Egyszerűen nem tudom, hogyan gondoltam, hogy egy tizennégy éves gyerek ezt végig tudja csinálni...
-Tizenöt.
-Akkor viselkedjél is úgy!-akadt ki. Na jól van! Most be kéne szállnom vagy nem? Legyek én a gondoskodó nővér?-Kérem vissza a ruhát!
-De kérem Mr. Stark! Én nem vagyok semmi a ruha nélkül!
-Ha tényleg így gondolod, akkor végképp kérem vissza!
-De nincs ezalatt semmi!-suttogta. Ugh! Ezt nem akartam hallani!
-Majd megoldjuk!-biccentett majd elment a páncélja és egy perc után hozott ruhát...Az egy Hello Kittys gatya? Beszarok!-Menjünk Connie! -ment vissza a páncélba amikor Peter elkezdett vedkőzni. Uhh! Én azt nem akarom látni! Gyorsan elfordultam majd megvártam Stark-ot.
-Azt hittem megbámulod Peter-t...
-Van barátom!
-Tényleg?
-Igen! Ő is ügynök!
-Wow! És legalább ő is embertelen?
-Elektromosságot tud fejleszteni...
-Szóval forrófejű...-kuncogott.
-Ez nem vicces!
-De! Egy nyugodt kislány egy forrófejű kisfiúval...
-Két évvel idősebb, mint én! És egyébként is! Nem vagyok kislány! Tizenhét vagyok!-szálltam le majd kiléptem a páncélból.
-Arra gondoltam, hogy a szülinapom lehetne Magyarországon...-követett.
-Mégis miért?
-Mert akkor egybe tartanánk a megnyitóval...
-Én benne vagyok!
-Okés! Egyébként messze laksz a gyártól?
-Hát...Két óra kocsival...Páncéllal pár perc...
-Rendben! Tényleg! Hogy ment a vezetés?
-Átmentem! Köszi, hogy leszervezted!
-Szívesen! Na, én megyek fogadni a repülőt a bázison!
-Rendben! Én még átnézem a cuccokat!-indultam a géphez majd Happy-t megkerestem.
(...)
-Akkor minden megvan?-kérdeztem.
-Úgy tűnik!-mosolyodott el Happy-Végeztünk! És pont beesteledett! Irány a bázis!-parancsolta majd a gépnek a hátulja becsukódott. Gyorsan felszállt majd indult is.
-Csak nekem jó érzés nézni ezt a gépet?
-A kemény munkám gyümölcse!
-Azért én is segítettem!
-Kilenc százalékot!
-Azt hiszem, megvan, hogy mit veszek Stark-nak! Vagyis nem veszek, hanem készítek...
-Tényleg?
-Igen. De nem mondom el!-kuncogtam amikor ránéztem.
-Szemét!
-Szerinted Parker megtanulta a leckét?
-Parker? Soha! Még csak egy tinédzser!
-Én is az vagyok még!
-Az is igaz...De te okos vagy!
-Parker is okos...Jeles tanuló...
-De ő túlbuzgó...Te te vagy!
-Anyukám kiskoromba, amikor még nem tudtam, hogy embertelen, mindig azt mondta a csillagok mutatják meg neki a jövőt!-néztem fel az égre.
-Ez gyönyörű gondolat!
-Happy?
-Igen?
-Az a mi gépünk, ami zuhan le a partra?
-A francba is!-futott el.
-Hova mész?
-A kocsiért! Majd ott találkozunk!-ment el.
-P.É.N.T.E.K.
-Igen, Johnsonn ügynök!
-Kérek egy páncélt!-emeltem fel a karomat majd a páncél rám illeszkedett és elindultam a part felé. Leszálltam oda és kiléptem a gépezetből.
-Póki!-kerestem-Pókember!-futottam tovább.
-Nincs itt!-válaszolt egy ládához kötözött férfi-Te vagy Rengés?
-Aha!-válaszoltam majd megnéztem a cetlit. Szívesen, amiért elkaptam a rosszfiút. Pókember.
-Itt vagyok!-futott hozzám Happy-Mi történt?
-Pókinak igaza volt!-adtam át neki a cetlit.
-Ez azt jelenti?
-Majd én beszélek Stark-kal!
(...)
-Üdv Peter!-álltam mellé mire megijedt.
-Jézusom! Megijesztettél!
-Azt hittem, hogy a pókérzéked miatt nem lehet...
-Halkabban!
-Mr. Stark beszélni szeretne veled...
-Tényleg? Itt van?
-Nem! Engem küldött, hogy elvigyelek hozzá.
-Hogy hogy nem Happy-t?
-Talán baj, hogy én jöttem?
-Micsoda dögöske!-mondta valaki mögülem-Megadhatnád a számod!-karolt át mire gyorsan megfogtam azt a karját és hátranyomtam neki mire felszisszent.
-Van barátom!-mondtam kedvesen-De más lányok biztos bejönnek ettől a dumától!-engedtem el majd Parker-re néztem-Mehetünk?
-Te sokkal jobb vagy, mint Happy!-mormogta.
-Ezt majd előtte is mondd, légyszi!
(...)
-Hát megjöttetek!-jött velünk szembe Stark-Beszélhetnék Peter-rel?-kérdezte tőlem mire bólintottam egyet.
-Miért te mentél el érte?-állt mellém Happy.
-Elmondtam Stark-nak, hogy téged idegesít...
-Köszönöm!-ölelt meg.
-Miről beszélnek?-kérdeztem amikor megfordult a fal és megjelent egy páncél Parker-nek-Az anyja szentségit! De menő!
-Majd Connie mellett fogsz lakni!-hallottam meg Stark-ot.
-De Connie nem szereti ha zaklatják!-tettem hozzá.
-Igen, dühös lesz...-adott igazat.
-Köszönöm, de nem fogadom el!-válaszolta Parker. Hát ez hülye?
Még suttogott valamit vele Tony, de aztán kiindult Parker.
-Ez egy teszt volt?-fordult vissza Tony-hoz.
-Téged nem lehet megfogni Kölyök!-vont vállat Stark majd Peter kiment.
-Tényleg egy teszt volt?-lepődtem meg.
-Dehogy volt az!-fújta ki a benne maradt levegőt.
-Itt vannak az újságírók!-jött ki a teremből Pepper-Hol van a gyerek?
-Elment!-válaszoltam.
-Mi? És akkor most mi lesz?
-Új témát adunk nekik-jelentette ki Stark-Happy megvan még a gyűrű?
-2008 óta mindig nálam van!-dobta oda neki.
-Ezt nem kellett volna hozzátenni!-suttogtam.
-Most mi van?-kérdezte Potts.
-Majd meglátod bent!-tolta be Tony-Menjél drágám!-ment be ő is.
-Ez az!-pacsiztunk Happy-vel.
-Na én mentem! Elviszem Parker-t!-indultam ki.